Az Európai Bíróság (EB) július 16-án kiadott itélete pontot tett annak az évek óta tartó kötelezettségszegési eljárásnak a végére, melyet a magyar kormány ellen, a rezsicsökkentést biztosító rendszer európai jognak való meg nem felelése gyanúja miatt az Európai Bizottság indított.

Ahogyan azt a Napi.hu múlt csütörtökön megírta, az ítélet pikantériája az volt, hogy annak egyes tételei arra az energiahivatalra vonatkoznak, ahová néhány napja ismét hivatali elnökként léphetett be Horváth Péter, aki az eljárásnak alapot biztosító rezsiharcot anno - a 2010 és 2014 közt regnáló kormány politikai akaratának megfelelően - a szakmai oldalon végigverte.

Kapcsolódó

Az ITM mai közleményében az áll, hogy az Európai Bíróság Magyarországgal szemben indított uniós kötelezettségszegési eljárása végén hozott ítélet kimondja, hogy "nem sértett uniós jogot Magyarország azzal, hogy kizárja az energiahálózatokra kivetett különadó és a pénzügyi tranzakciós díjakhoz kapcsolódó költségek rendszerhasználati díjakban történő elismerését". Hozzátették: "a bíróság ezzel megerősítette, hogy hazánk megfelel az uniós energiapiaci szabályozási követelményeknek és tagállami hatáskörben dönthet ebben a kérdésben, tehát a rezsicsökkentés nem ütközik az uniós jogba. Így az értelmezésük szerint "Magyarország megnyerte az Európai Bizottsággal folytatott vitát és megvédte a rezsicsökkentés eredményeit".

Ez azonban nem egészen így van, s ezt a minisztérium a közlemény további részében el is ismeri. Az EB ítélete ugyanis nem azt jelenti, hogy Magyarország megvédte volna a rezsicsökkentési intézkedéseit.

Rogán Antal és Németh Szilárd bemutatja, hogy néz ki a kormány rezsiharcát tükröző új számlakép (2013)
Kép: MTI Fotó, Szigetváry Zsolt

Az EB azt közölte: a vizsgálódás végére arra jutott, hogy az uniós rendelet nem volt elég konkrét ahhoz, hogy a magyar kormány intézkedéseit elmeszelje. A vonatkozó uniós rendelet a hálózatok használatáért felszámított díjak esetében a költségalapúságra, a hátrányos megkülönböztetés tiltására, az átláthatóságra helyezi a hangsúlyt. Valamint arra, hogy kimondja: azoknak tükrözniük kellene a hálózat üzemeltetőinek valamennyi, ténylegesen viselt költségét - ugyanis csak általánosságban sorolta fel azokat a költségtételeket, amelyeket a nemzeti szabályozó hatóságnak kötelező figyelembe vennie.

Ám mivel az uniós szabályozás de facto nem írja elő, hogy e költségtételek közt figyelembe kell venni az energiahálózatokra kivetett különadót, illetve a pénzügyi tranzakciós díjhoz kapcsolódó költségeket. Így az EB nem tudott mást mondani, minthogy: nem állítható, hogy Magyarország nem teljesítette volna az uniós rendeletekből származó kötelezettségeit, mivel a nevezett tételek nincsenek beleírva az uniós rendeletbe.

Ez a jogi csűrcsavarás - és a magyar kormányzati oldalról: turpisság - ugyanazt eredményezi, hogy nincs helye pénzügyi követelés megfogalmazásának az elszenvedett károk miatt, és azt is, hogy továbbra is érvényben maradhat a korábbi megoldás (amivel a magyar kormánynak sikerült nemzetivé tennie a lakossági gázszolgáltatást, illetve részben a lakossági áramszolgáltatást), sőt, továbbra is el nem ismertethető költségelemként terhelheti a tranzakciós költséget és a szektorális különadót az érintett cégekre. De ez a győzelem csak pürroszi. Az eddigi felépítmény - amit tehát "megvédtek" - egyik fontos lábát ugyanis az EB az ítéletében kirúgta a magyar kormány alól.

Van, ami nem jó

"Az ítélet emellett azt is kimondja, Magyarországnak biztosítania kell azt, hogy a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalnak (MEKH) a rendszerhasználati díjakat megállapító döntéseivel kapcsolatban hatékony jogorvoslati lehetőség álljon rendelkezésre. Magyarország figyelemmel az Európai Bíróság ítéletére kész a megfelelő jogorvoslati mechanizmus biztosítása érdekében a szükséges jogszabály-módosítások elvégzésére" - írta közleményében az ITM.

Az EB ítéletéről szóló dokumentum szerint a lényegesebb tétel nem a tranzakciós illetéké, ahogyan azt a minisztérium kommunikálta. Tény, hogy Magyarországon kötelező megfelelő jogorvoslati lehetőséget biztosítani a MEKH rendszerhasználati díjakat megállapító döntéseivel kapcsolatban. Nem csak azért fontos tétel ez, mert korábban nem így volt, most pedig - ahogyan az ITM közleményében olvasható: - Magyarország "kész a szükséges jogszabály-módosítások elvégzésére". Hanem azért is, mert ez a kitétel az egész eddigi rezsicsökkentési struktúrát változtatási kényszer alá helyezi.

A lakossági rezsicsökkentést részben az tette lehetővé, hogy egyes költségtételeket az akkor jellemzően multinacionális tulajdonosi hátterű energetikai cégekkel nyelettek le, így csökkentve a lakossági árat. (Részben pedig az, hogy az energiaárak azóta jelentős mértékben csökkentek.) Ezért is érdemes visszaidézni: bírósági ítélet is született arról, hogy anno, Horváth Péter első elnöksége idején hasraütésszerűen határozták meg az energiahivatalban, mennyi is legyen a rendszerhasználati díjakat megállapító hivatali határozatba írva.

Ha a költségösszetételek újratárgyalásakor (aminek tervezése-kialakítása elvileg már zajlik a MEKH-ben és az illetékes minisztériumban), illetve annak kihirdetését követően az érintett szereplők úgy vélik, hogy a hivatal által közölt árak nem teljesítik az uniós rendeletekben foglaltakat (például azt a pontot, hogy annak tükröznie kell "a hálózat üzemeltetőinek valamennyi, ténylegesen viselt költségét"), akkor az ügyet bíróságon támadhatják meg.
Ez hosszú és szövevényes út lehet, de legalább járható. Azért, mert ha traszparenssé kell tenni a költségösszetételt, láthatóvá és vitathatóvá válik: melyik cégnek, milyen költségtételért, mennyit kell fizetnie; illetve, hogy milyen tételeket terhelhet át a hivatal szerint a fogyasztóira. Ezek pedig megmutatják például, hogy a MEKH lehetővé teszi-e a számára a nem veszteséges működést. És ez utóbbi kitétel pedig már benne van az uniós rendeletben.

A kormány mindezzel együtt továbbra is elkötelezett abban, "hogy megvédje a rezsicsökkentés eredményeit". Ezeket azonban úgy, ahogy eddig tette, már nem tudja megvalósítani.