A magyar háztartrások 1995-től a 2000-es terjedő időszakban még megtakarításaik növelésével voltak elfoglalva, a hitelfelvétel nem volt jellemző. 2000-től következett be a hitelezési fordulat, amelynek nyomán bizonyos szempontból a magyar családok az unióban az egyik legmagasabb kamatteherrel sújtott háztartásokká váltak - olvasható a kedden publikált MNB Szemlében.

Szigel Gábor és Fáykiss Péter tanulmánya szerint a 2000-es években két hitelfelvételi hullám érte el a magyar háztartásokat: az évtized első felében a támogatott forinthitel-felvételeké, majd ezek megszűntével 2005−2008 között következett a deviza-jelzáloghitelek expanziója. A növekvő hitelfelvételek hatására a háztartások fogyasztási rátája jelentősen, beruházási rátája pedig enyhébben emelkedett. A válság 2008 végi kitörése - a bizonytalanság miatt visszaeső hitelkereslet, illetve a szigorodó hitelezés miatt - végett vetett a hitelezési boomnak, a háztartások nettó megtakarítási szintje pedig lassan visszaállt a 2001-es szintre. Ugyanakkor a háztartások forintban kifejezett adóssága a forintgyengülés miatt tovább emelkedett annak ellenére is, hogy eközben a háztartások nettó hitelfelvevőkből nettó értelemben visszafizetőkké váltak.

Európai élbolyban a hazai kamatteher

A nemzetközi összehasonlítás azt mutatja, hogy a magyar háztartások GDP-arányos, bankhitelhez kapcsolódó becsült kamatterhe az európai országokhoz mérve a legmagasabbak közé tartozik. A kelet-közép-európai régióval összehasonlítva is a magyar háztartások által fizetett kamatok GDP-arányos volumene a legmagasabb.

A magyar háztartások GDP arányos kamatterhe tavaly 3,1-3,2 százalék volt, ehhez hasonló értéket mértek Portugáliában, Írországban, Hollandiában. Ugyanakkor míg Magyarországon a háztartási hitelek GDP-hez viszonyított aránya a 30 százalék volt, addig a felsorolt országokban 70-80 százalék, vagyis ugyanakkora GDP-arányos kamatteher társult fele akkora hitelállományhoz nálunk, mint az említett államokban.

A környező országokban is hasonló a helyzet: a GDP-arányos háztartási hitelállomány nem csökkent, sőt, nőtt - a GDP-arányos kamatfizetési teher azonban mérséklődött. Ennek hátterében a válság során végrehajtott jegybanki kamatcsökkentések hatása áll. A tanulmány megállapításai szerint Magyarország az egyetlen ahol a kamatterhek úgy növekedtek, hogy folytatódó hitelexpanzió, illetve a GDP zuhanása nélkül - ami egyértelműen a devizakölcsönök átértékelődésnek a következménye.


A válság előtti eladósodás két csatornán keresztül is sokkot okozott a háztartásoknak: a pénzáramlás iránya megfordult, vagyis hitelfelvevőkből, hiteltörlesztőké váltak, másrészt a kamatemelkedések következtében a korábban felhalmozott hitelállomány kamatterhe is megnövekedett. Ráadásul a növekvő kamatterhet a családi, háztartási megtakarítások kamatai sem tudták ellensúlyozni. Az MNB tanulmánya szerint a a háztartások a bankok felé teljesített kamatfizetése 2006 és 2009 között lényegében megduplázódott, majd 2010-2011-es időszakban enyhén csökkent.

Ezen a helyzeten rontott tovább a devizahitelek átértékelődése: a 2008 óta bekövetkezett forintgyengülés miatt a devizahitelek állománya átértékelődött, ami miatt a forintban számított kamatterhek is növekedtek. A háztartások a forintgyengülés miatt 2011-ben mintegy 80 milliárd forinttal fizettek többet kamatokra, 2008-as árfolyamokon számolt törlesztőrészletekhez képest. A válság óta szinte csak a forint jelzáloghitelek kamatai csökkentek, a devizahitelek és a fedezetlen forinthitelek kamatai növekedtek, ami tovább növelte a lakosság terheit. A kamathatások eredményeként az adósok 2011-ben mintegy 45 milliárd forinttal fizettek többek - az árfolyamhatáson felül - mint 2008-ban.