Az ellenzék folyamatosan kritizálta a közmunka rendszerét, miközben a Policy Agenda megítélése szerint nem tudott valódi alternatívát kínálni helyette. Az volt az ellenzéki narratíva, hogy a közmunkásokat kizsákmányolja a kormány, akik szavazataikkal majd fellázadnak a hatalommal szemben, és a kormányváltásra voksolnak - értékelnek a kutatóintézet közleményében.

A 2014-es választások után a 20 ezer fő alatti településeken (kisvárosok és községek) fogyott el a baloldal pártjainak támogatottsága, míg erősödött a Fidesz-KDNP és a Jobbik. Sőt az is egyértelműen kimutatható a települések egyenkénti vizsgálata alapján, hogy a gazdaságilag nehezebb helyzetben lévő falvakban szerepelt a legrosszabbul az MSZP-Együtt-DK-PM-LMP közös lista. Azaz éppen azoknak nem tudták átadni az üzenetüket, akik társadalmi helyzetük alapján a legnagyobb bajban vannak és hagyományosan a baloldal bázisát jelenthetnék.

A gazdaságilag nehéz helyzetű települések és a közmunka nagysága között tehát jelentős összefüggés van. Így tehát már korábban is érzékelhető volt, hogy a közfoglalkoztatottak számára kevés az az üzenet, hogy a közmunka kizsákmányol, és nem jó.

Közmunkával érintett települések

A Policy Agenda a kormányzati adatbázisok feldolgozásával megnézte, hogy ha a választási eredmények alapján a közmunkával jelentősen érintett településeket vizsgálják, akkor mennyire igazolódik vissza a korábbi feltételezésük.

A településeket három csoportra osztották:

• Az elsőbe tartoznak, ahol a munkavállaló korú lakosság (15-64 év közötti) 10 százalékánál kevesebb a közfoglalkoztatottak száma. Ezeket nevezik közmunkával enyhén érintetteknek.

• A második csoport a munkavállaló korúak 10 és 20 százaléka közötti kategória. Ez a közmunkával erősen érintett településeket tartalmazza. Ez az, ahol - nyilvánvalóan régiónként eltérő mértékben- az adott település összes foglalkoztatottjának 17-34 százaléka közmunkásként dolgozik.

• A harmadik csoportba sorolt településekben a munkavállaló korú lakosság több mint 20 százaléka közfoglalkoztatott. Ezeket a közmunkával nagyon erősen érintett települések.

Ha a fenti kategóriákat politikai szavazatokra számítjuk át, akkor az látszik, hogy 690 ezer választó él olyan településen, amely közmunkával erősen, vagy nagyon erősen érintett. Ez a kistelepülési választók 17 százaléka, és ez alapvető befolyásoló erővel bír.

Közmunkás szavazatok tényleg segítenek?

Megvizsgálták azt is, hogy a 2014-es országgyűlési választásokon, és a 2016-os népszavazáson észrevehető volt-e a különbség a közmunkával való érintettség és a kormánypártok támogatottsága között. A közmunkával enyhén érintett településeken a Fidesz-KDNP országos listájára a szavazók 42,3 százaléka adta voksát 2014-ben. Ez a közmunkával erősen, vagy nagyon erősen érintett településeken 49,7 százalék volt. Azaz 7,4 százalékkal több támogatást kapott ezeken a településeken a kormánypárt, mint máshol. Ha pedig csak a közmunkával nagyon erősen érintett falvakat nézzük, ott 53,1 százalékos támogatottsága volt a kormánypártoknak.

Az őszi népszavazáson is megfigyelhető egy erős különbség az érvényes részvételt tekintve a "közmunkás települések" és a közmunkával kevésbé érintett települések között. Ez utóbbiaknál az érvényesen szavazók aránya 40,9 százalék volt (ha Budapestet nem is számoljuk ide, akkor 42,3 százalék). A közmunkával erősen, vagy nagyon erősen érintett települések esetén pedig ez az arány 43,1 százalék volt. Azaz van különbség itt is, de már nem olyan jelentős. Ugyanez látszik a közmunkával nagyon erősen érintett települések esetében, ahol az érvényes részvételi arány 43,5 százalék volt, Ez pedig nem mutat olyan jelentős különbséget, mint a két évvel korábbi országgyűlési választáson - állapítják meg.

Az országos adatok mutatják azt, hogy 2014-ben a Fidesz számára kifejezetten hátországot jelentettek a közmunkával érintett települések, 2016 őszén azonban már nem tudták saját politikai céljaiknak megfelelően mobilizálni ezt a réteget. Érdemes megnézni, hogy miképpen alakultak megyénként a különbségek, mutat-e ez bármilyen változást.

Azt látni, hogy a Fidesz 2014-ben megyénként átlagosan 8,4 százalékkal szerepelt jobban a közmunkával érintett településeken, mint a többi településen. 2016-ban ugyanakkor csak 3 százalékkal adtak le több érvényes szavazatot a nagy közmunkás réteggel bíró településeken, mint a többi esetében.

Következtetések

Az adatokból két dolog következhet, amelyek más-más politikai forgatókönyvet igényelnek a kormány és az ellenzék részéről. Vitathatatlan, hogy a közmunkának van politikai szavazatszerző ereje. Még azok körében is, akik közvetlenül érintettjei a rendszernek, és még akkor is, ha úgy tekint a közmunkára az ellenzék, mint a kizsákmányolás eszközére. Ez a "kampányeszköz" működött a kormánypártok számára 2014-ben. Az őszi kvótanépszavazáson ugyanakkor azonban már nem működött ez a "fegyver". Ez pedig a Policy Agenda véleménye szerint két következtetést jelent:

• A Fidesz 2014 óta a közmunkával érintett településeken veszített erejéből, amely következményekkel járhat a 2018-as választásokon. Ezen akár egyéni képviselői helyek is múlhatnak.

• Automatikusan nem használhatóak mindenre ezek a szavazók. Azaz csak azért, mert a kormánypártok szeretnének egy politikai akciót végrehajtani, nem tudják megmozgatni a "közmunkás szavazókat".

A Policy Agenda harmadik következtetése szerint teljesen egyértelmű, hogy azok számára, akiknek az egyetlen bevételi forráslehetőség a közfoglalkoztatás, azoknak nem politikai válasz az: hogy "nem jó a közmunka". Arra is szeretnének kézzelfogható választ kapni, ha nem adnak nekik közmunkát, akkor mi lenne velük. Ezzel a válasszal pedig láthatólag sem 2014-ben, sem most nem "szolgál" egyik ellenzéki párt sem, és/vagy nem tudta/tudja ez elmagyarázni az érintetteknek.