Senki nem tudja, hogy mi az igazság - leválthatják a kormányt?

Csak az elmúlt egy hónapban kilencszer kerestek telefonon különböző közvélemény-kutató cégek, hogy a pártpreferenciáimról kérdezzenek. Több különböző intézettől voltak kíváncsiak arra, hogy kire szavazom április 8-án. Bár mindegyiküknek nyilatkoztam, de a legtöbbször teljesen valótlan válaszokat közöltem azzal kapcsolatban, hogy mely pártot támogatom, vagy hogy melyek szerintem a legfontosabb ügyek az országban.

Egy alkalommal a kérdezőbiztos is meghökkent azon, hogy egy kimutatható támogatói körrel nem rendelkező pártot neveztem meg kedvencként, de megköszönte a válaszaimat. Azt mondta azért, mert aznap a tizenöt-húsz korábbi hívásából én voltam az első, aki nyilatkozott. A nevezett intézet kutatásában az általam bediktált párt egy százalékos eredménnyel bírt. Ezt se előtte, se azóta nem produkálta.

Nem egyedi probléma

Március 27-én az Aranytíz Kultúrházba szervezett vitaestet a mérésekről a kormányközeli Nézőpont Intézet. A meghívottak között pedig ott volt a szervezet munkatársán kívül Závecz Research, a Republikon, a Publicus, és a Jobbik-közeli Iránytű Intézetet, de nem volt például ott a Medián, a Tárki és a Századvég sem - ahogy arról az Index korábban beszámolt.

A jelenlévők viszont elmondták azt a közismert állítást, hogy a közvélemény-kutatások rendre a valósnál erősebbnek mutatják a Fidesz támogatottságát. Jelenleg a mérések átlaga alapján 48 százalékot kapna a Fidesz-KDNP, ami jobb lenne, mint a legutóbbi választáson szerzett 43,5 százalékos eredményük. A szisztematikus túlreprezentációra a jelenlévők több magyarázatot adtak, a nézőpontos Nagy Dániel például azt mondta: túl nagy a válaszmegtagadók aránya.

Pulai András szerint a Fidesznek fenyegető a hangneme, és emiatt sokan eltitkolhatják a pártszimpátiájukat. Ők a Publicusnál főleg a kisvárosokban tapasztalják ezt, és ezzel függhet össze, hogy az elmúlt hetekben ott lett főleg több válaszmegtagadó, ahol szoros verseny várható - írta az eseményről szóló beszámolójában az Index.

Így nehéz következtetni mind a részvételi adatokra, mint a preferenciált eredményekre. A kutatások pontatlansága pedig nemcsak itthon probléma, hanem a világ minden táján: az Egyesült Királyságban a brexit népszavazást mérték félre, az Egyesült Államokban Donald Trump győzelmét nem látták az intézetek, míg Németországban a párttámogatások eloszlásánál tapogatóztak sötétben.

De vajon mi lehet az oka ennek?

Azt, hogy folyamatosan nő a választásra fordulva a kitöltést megtagadók aránya egyre több helyről hallott állítás. Azonban inkább városi legendának tűnt, mint tényállításnak, konkrét számokról ugyanis egy cég sem beszélt az elmúlt időszakban. A Napi.hu ezért megkereste a legnagyobb hazai ezzel foglalkozó intézeteket: a Mediánt, a Tárkit, a Századvéget, az Iránytűt, a Republikont, a Nézőpontot, a Publicust és a ZRI Závecz Research-öt. Választ viszont az első háromtól cikkünk megjelenéséig nem kaptunk, igaz a kormány kutatóműhelyeként működő Századvégtől informális úton, de szereztünk eredményeket.

Első körben arra voltunk kíváncsiak, hogy tapasztalták-e a választ megtagadók növekvő arányát. Nemleges választ csak a Publicus és a Nézőpont Intézetektől kaptunk, azonban teljesen más okokkal magyarázták ezt. A többnyire a Vasárnapi Hírek megbízásából dolgozó Publicus esetében maga az eljárás miatt nehéz megmondani, hogy nőtt az arány.

"Az országos kutatásoknál nem. Néhány, tehát, hangsúlyozottan kevés helyi, választókerületi szintű kutatásoknál igen, van ilyen jelenség. Viszont összességében ellenkező tapasztalataink vannak" - ismertette lapunk kérdésére Pulai András, ügyvezető, stratégiai igazgató. Közölte azt is, hogy cégük kvótás mintavételi eljárással dolgozik. Eszerint bizonyos számú válaszadót tudnak csak elfogadni az adott társadalmi csoportokba, így jó pár válaszadó nem válaszolhat a kérdéseikre annak ellenére, hogy szívesen megtenné. Még ellentétes trendet is tapasztaltak, sokan kérik, hogy legközelebb keressék őket, ha beleszámíthatnak a mérésbe.

Mráz Ágoston, a Nézőpont Csoport vezetője szerint viszont nincs eltérés más időpontokhoz képest. "Nagyon sok szemponttól függ, hány emberrel kell kontaktálni egy sikeres reprezentatív felméréshez, függ a kérdőív hosszától (van, aki a kérdezés során lép ki az interjúhelyzetből), témájától, módszerétől, a kvótától, a lakcímes kutatásnál az interjúalany elérésétől és a rendelkezésre állástól is. Ezek alapján összesítve csak tényleg átlagolva mondható, hogy négy-ötszörös kontaktusra van szükség. Van kutatás, amelynél kevesebb is elég és van, amelynél több" - ismertette a tapasztalatait, amelyek némileg ellent mondanak Nagy Dániel kollégája hétfői okfejtésének.

"A kutatások mennyisége nem változott és a politikától való elfordulás sem, nagyjából a magyar társadalom harmada nem foglalkozik közéleti kérdésekkel" - tette hozzá Mráz.

Tényleg nőtt

De a Republikon és a ZRI esetében tapasztalták a jelenséget, amely szerintük fontos tényező a méréseknél.

"Az adatfelvétel egyértelműen nehezebb lett mondjuk az 5 évvel ezelőtti állapothoz képest. Nőtt a bizalmatlanság, előítéletesebbek lettek az emberek a szakmával szemben. A fiatalokat nagyon nehéz elérni. Egy fogyasztással kapcsolatos kutatásra nyitottabbak az emberek, mint a politikai/társadalmi kutatásokra, azonban, mikor már elindul az interjú egy ilyen témában, szívesen elmondják a véleményüket, ha belelendülnek. Az adatfelvétel minőségét a szezonalitás is nagyon nagymértékben befolyásolja: téli szünet, nyári szabadságolások a legrosszabbak" - közölte a Napi.hu-val Virág Andrea, a Republikon kutatója.

Állítja, náluk egy személyes, véletlen sétás, 1000 fős országos reprezentatív méréshez mintegy hat-hétszeres címlistára, kontaktálásra van szükség. A telefonosnál még rosszabb az arány, ott minden kilencedik, tizedik próbálkozás sikeres csak. Egy éve már ugyanezekkel a számokkal találkoztak, de öt éve elég volt a négy-ötszörös kontaktálás.

"A négy évvel ezelőttihez képest nem változott a választ megtagadók aránya, viszont a két évvel ezelőtti, mondjuk úgy békésebb időszakhoz képest viszont nagyon megnőtt ez a szám" - mondta el lapunknak Závecz Tibor, a ZRI Závecz Research Piac- és Társadalomkutató Intézet vezetője. Az arányok kapcsán közölte: telefonon nagyjából hatszor annyi embert kell megkérdezni, mint máskor. Személyes adatfelvételnél viszont nagyobb hajlandóságot mutatnak az emberek arra, hogy a pártpreferenciáikról beszéljenek." Mint ismertette, abban is eltérés van, hogy a fővárosban, vagy vidéken próbálkoznak. Utóbbi helyeken jellemzőbb a közlékenység, ott a nyugodtabb időszakokhoz képest két és félszer több embert kell így is megkérdezniük.

Azt, hogy ennek mi az oka, nehéz megmondani. A szakember azt mondta, a leggyakoribb érv az, hogy nincs idejük a válaszaik felvételére. "Ez vagy igaz, de lehet csak egy kézenfekvő kifogás" - mutatott rá, hogy mi a probléma ezzel az indoklással. Ő nem bocsátkozna vitába arról, amivel az ellenzéki oldalon érvelnek, hogy politikai retorzióktól tartva nem vallják be az emberek a valódi pártállásukat.

Mit befolyásol a mintavétel nehézsége?

Maradva Závecz Tibornál, állítása szerint a jelenségnek igenis van torzító hatása. A mostani közvélemény-kutatások ugyanis olyan eredményeket tartalmaznak, amelyek csak a válaszolóktól származnak, a kutató pedig úgy látja, hogy ez egy bizonytalan tényező. Mivel nem lehet megállapítani, hogy akik nem engedik be a kérdezőbiztosokat, kire szavaznának, a minta biztos, hogy torzul. Ennek mértékét viszont csak megbecsülni lehet, pontosan meghatározni nem: mivel nem ismerjük a valós preferenciáikat, nincs mivel összevetni a kapott válaszokból származó anyagokat.

Hogy a szakember által vázolt problémát egy példával érzékeltessük, a helyzet olyan, mintha szétosztanánk bézs, szürke, barna, keki és magenta golyókat egy 500 fős társaság tagjai között. De nem tudjuk, hogy kinél milyen színű van, és azt sem, hogy melyik színből összesen mennyi. Csak annyit sejtünk, hogy az összes embernek biztosan nem jutott a golyókból. Meg nem nézhetjük, hogy kinél mi van, ha van. Azt pedig tudjuk, hogy minden hetedik ember hazudik arról, hogy mi van nála, vagy nem mondja meg. Míg csak sejthető, hogy a bézs golyókkal rendelkezők hajlamosabbak igazat mondani, míg a keki színnel rendelkezők inkább titkolóznak.

A fenti matematikai problémában meghatározhatatlan, hogy kinek, milye van a megkérdezéses módszerrel. Csak akkor fog kiderülni, hogy mennyi és milyen színű golyót osztottak szét, amikor az 500 fős társaság a kijáratnál beleteszi egy zsákba. Visszatérve a valóságba, ez az április 8-i választás lesz.

Próbálják kiküszöbölni a problémát

Mit lehet tenni abban a helyzetben, ha a minta torzul? Virág Andrea szerint több megoldás is létezik arra, hogy megpróbálják javítani az adatminőséget.

"Ezzel a világon mindenhol küzdenek a közvélemény-kutatók. Ezért vannak a véletlen séta esetén például az olyan megoldások, mint az, hogy arra a címre, ahol nem található otthon valaki, akit meg kéne kérdezni, oda háromszor vissza kell térni. Vagy pedig úgy növeljük a válaszadási hajlandóságot, hogy az embereknek kisebb ajándékokat adunk (például ajándékkupon, toll, jegyzetfüzet), illetve úgynevezett felkérő levelet hagyunk náluk, amelyben elmondjuk, hogy kik vagyunk, miért vagyunk kíváncsiak a véleményére és mikor jönnénk kérdezni. De persze a legfontosabb a kérdezőbiztosok kiválasztása és tréningezése, hogy a lehető legtöbb ember érezze a bizalmat az őszinte válaszadásra" - magyarázta a szakember.

Nemzetközi szinten pedig a brit YouGov 50 ezer fős választói csoporttal készít interjúkat egy hét alatt, széles kritériumrendszer alapján összeválogatva a mintát, úgy, hogy abban a brit társadalom minden szegmense képviselve legyen. Sokszor ezt választókörzetekre is levetítik. Érdekesség, hogy ez a megoldás - részben épp a nagy mintavétel miatt - sokkal nagyobb ingadozásokat és kilengéseket eredményezhet.

A belső mérések

Egy a Századvég Alapítványhoz közeli forrástól a Napi.hu úgy értesült, hogy hasonlóan az interjúszám és a minta precízebb összeválogatásával készítik a cég belső, nem minden esetben publikált méréseit is. Éppen azért, mert négy-hatszoros válaszmegtagadói aránnyal szembesültek a normálishoz képest. A nekünk nyilatkozó kutató viszont arról nem azt a pletykát nem akarta kommentálni, amely szerint az elmúlt időszak két fontos szavazásához készített közvélemény-kutatásnál is szembesültek az eredmények pontatlanságával.

A híresztelések szerint ugyanis rosszul jelezték előre a 2016. október 2-i migrációs népszavazás részvételi adatait, ennek okát pedig abban találták meg, hogy alábecsülték a tartósan külföldön élő, de állandó magyar lakcímmel rendelkező szavazópolgárok arányát. Ennek kapcsán a kutatócégeknél arra is rákérdeztünk, hogy mekkora hatása lehet az eredményekre ennek a csoportnak, egyáltalán, hogyan kalkulálnak velük.

"A részvétel esetében mintegy 8 millió szavazóképes tömeggel számolunk, nem becsüljük meg, hogy közülük, hányan lesznek az országon kívül. Ők számunkra egy megszólíthatatlan, elérhetetlen tömeg" - mondta el Závecz Tibor, aki szerint a részvétel fontos tényező lehet az idei választáson. Úgy becsülik, hogy 62-63 százalékig a Fidesz szempontjából a kétharmados győzelem a kérdéses, (ennél kisebb elmenetelnél vélhetően meglesz a kétharmaduk), míg 72 százalék felett már a mandátum többség lesz a fő szempont.

Szintén a Fidesz szempontjából tartja hangsúlyosnak ennek a csoportnak az elmaradó részvételét Pulai András a Publicustól. "Sokkal érdekesebb a nem szavazók összetétele, ugyanis ők sokkal többen vannak, miközben eddig közel 50 ezer fő vetette fel magát a külképviseleti névjegyzékbe, de tudjuk, hogy legalább 300 000-400 000 szavazati joggal rendelkező magyar él külföldön. Ugyan azt nem tudjuk, hogy közülük hányan szavazhatnak csak külképviseleten, de biztos, hogy itt is több százezer főről beszélhetünk. Tehát van több százezer ember aki nem szavazhat, és ha feltételezzük, hogy a részvételi arány amúgy az itthonival közel megegyező lenne, akkor is több százezer elveszett szavazatról beszélhetünk. Ez körülbelül 1-2 mandátummal a Fideszt segíti" - mondta el Pulai.

A Nézőpont-csoport vezetője, Mráz Ágoston is egyetért abban, hogy megbecsülhetetlen a kintiek pártpreferenciája, viszont szerinte a részvételi arányokban sem annyira domináns a szerepük. "Valójában három választói csoportról beszélhetünk: 1. A csak listára szavazó külhoniak (elsősorban Erdélyben és a Vajdaságban), 2. külföldön élők (német nyelvterület, "London"), akik nagykövetségen szavazhatnak, két szavazólappal, 3. ingázók (Ausztria, Szlovákia felé), akik itthon adják le szavazatukat. Utóbbiakat telefonon vagy személyes kutatás során a hétvégén például el lehet érni. Nem bagatellizálva a kérdést, a körülbelül 5 millió aktív választó mellett ez a csoport korlátozott jelentőségű" - vélekedett a Napi.hu-nak.

A fotó forrása: Shutterstock.