A magyar jog egy 2018. július 1-jén hatályba lépett, és az úgynevezett Stop Soros jogszabálycsomag részét képező rendelkezése szerint elfogadhatatlan a nemzetközi védelem iránti kérelem, amennyiben a kérelmező egy biztonságos tranzitországon keresztül érkezett Magyarország területére.

Az Eljárási irányelv szerint a tagállamok csak akkor minősíthetik elfogadhatatlannak a nemzetközi védelem iránti kérelmet, ha különösen a kérelmező részére más tagállam vagy egy EU-n kívüli ország már megfelelő szintű nemzetközi védelmet biztosított (az első menedék országa), vagy a kérelmező esetében létezik egy olyan biztonságos, EU-n kívüli ország, ahová visszaküldhető, és ahol menedékjog iránti kérelmet nyújthat be, amelynek megadása esetén megfelelő szintű védelemben fog részesülni (biztonságos harmadik ország).

Kapcsolódó

Ez utóbbi esetben a tagállamoknak arról is meg kell győződniük, hogy a kérdéses, EU-n kívüli ország nem fogja a menedékkérőt olyan országba visszaküldeni, ahol az üldöztetésnek vagy más súlyos sérelemnek lenne kitéve, illetve azt is vizsgálniuk kell, hogy a szóban forgó, EU-n kívüli ország és a menedékkérő között létezik-e olyan kapcsolat, amely alapján észszerűnek tűnik, hogy ő abba az országba menjen - hívja fel a figyelmet az Európai Bíróság főtanácsnoka.

Összeegyeztethető-e az uniós jogszabállyal?

Az ügy, amelyben véleményt mondott a főtanácsnok, az volt, amikor egy kurd nemzetiségű szíriai állampolgár menedékjog iránti kérelmet terjesztett elő Magyarországon, amelyet a magyar hatóságok a magyar jog említett rendelkezése alapján elfogadhatatlanként elutasítottak, és a kérelmezőt Szerbia területére kiutasították.

A magyar hatóságok döntése ellen indított perben eljáró Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság fordult az Európai Bírósághoz, azt kérve, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a megtámadott határozat alapját képező jogszabályi rendelkezés, amely a magyar bíróság szerint tartalmát tekintve nem feleltethető meg az irányelv szerinti elfogadhatatlansági okok egyikének sem, összhangban van-e az irányelvvel.

A magyar bíróság arra is kíváncsi, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelmet elfogadhatatlannak minősítő közigazgatási határozat ellen benyújtott kereset eldöntésének időtartamát nyolc napban maximalizáló magyar szabályozás összhangban van-e az irányelvvel, illetve az EU Alapjogi Chartájának a hatékony jogorvoslatra és a tisztességes eljáráshoz való jogra vonatkozó cikkével.

Az egy kurd nemzetiségű iraki állampolgár menedékjog iránti kérelmének a magyar hatóságok általi elutasításával kapcsolatos (C-406/18. sz.) ügyben ugyanezen magyar bíróság arra a kérdésre is választ vár, hogy a hatékony jogorvoslathoz való joggal összeegyeztethető-e a magyar menekültügyi szabályozás azon rendelkezése, amely minden egyedi körülménytől függetlenül, az ügy sajátosságaira és a bizonyítás esetleges nehézségeire tekintet nélkül a menekültügyi bírósági eljárásokra egységesen, mindössze 60 napos kötelező eljárási határidőt ír elő.

Van egy kis gond

A két érintett ügyben Michal Bobek főtanácsnok (Csehország) indítványaiban hangsúlyozza, hogy az első menedék országának és a biztonságos harmadik országnak az elvétől eltérően a vitatott magyar jogszabály nem követeli meg kifejezetten, hogy a biztonságos tranzitországok garantálják azt, hogy a menedékkérőt nem fogják olyan országba visszaküldeni, ahol az üldöztetésnek vagy más súlyos sérelemnek lehet kitéve.

Másrészről a főtanácsnok rámutat arra, hogy a biztonságos harmadik országok meghatározása céljából a tagállamoknak olyan szabályokat kell megállapítaniuk, amelyek előírják, hogy a menedékkérő és az érintett, nem uniós ország között olyan kapcsolat álljon fel, amelynek alapján észszerűnek tűnik, hogy a menedékkérő ebbe az országba menjen. Márpedig a főtanácsnok szerint az egy adott országon való áthaladás nem tekinthető ilyen kapcsolatnak.

Mindezen okokból a főtanácsnok szerint a biztonságos tranzitországra vonatkozó vitatott magyar jogszabályi rendelkezés két vonatkozásban is enyhíti az uniós jog által támasztott követelményeket:

  • egyrészről azon kapcsolat szorossága tekintetében, amelynek a kérelmező és az érintett, nem uniós ország között fenn kell állnia,
  • másrészről pedig azon védelem szintje tekintetében, amelyet ezen országnak nyújtania kell.

A főtanácsnok szerint a szóban forgó rendelkezés nem felel meg az irányelvben előírt biztonságos harmadik ország fogalmának. Mivel a főtanácsnok álláspontja szerint az irányelv kimerítő jelleggel sorolja fel a menedékjog iránti kérelmek elfogadhatatlansági okait, és a biztonságos tranzitország oka az irányelvben meghatározott egyik oknak sem felel meg, ezért a főtanácsnok annak kimondását javasolja a bíróságnak, hogy

a Magyarország által a biztonságos tranzitországra vonatkozóan bevezetett új elfogadhatatlansági ok ellentétes az irányelvvel.

A menekültügyi bírósági eljárások nyolc, illetve 60 napos kötelező eljárási határidejével kapcsolatos kérdésekkel kapcsolatban a főtanácsnok úgy véli, hogy amennyiben a nemzeti bíróság megállapítja, hogy az ügy sajátos körülményeire, vagy azon általános feltételek alapján, amelyek mellett e bíróságnak a feladatát el kell látnia - ideértve például az egyidejűleg előterjesztett kérelmek különösen nagy számát - nem biztosítható a menedékkérő számára az irányelv szerinti hatékony jogvédelem, úgy e bíróságnak szükség szerint mellőznie kell a szóban  forgó határidő alkalmazását, és a vizsgálattal a határidő lejártát követően a lehető leggyorsabban végeznie kell.

A főtanácsnok véleménye nem köti a Bíróságot. A főtanácsnok feladata, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva a rábízott ügy jogi megoldására vonatkozó javaslatot terjesszen a Bíróság elé. Az Európai Bíróság bírái most kezdik meg az ügyben a tanácskozást. Az ítéletet későbbi időpontban hozzák meg.