Ha a rövidebb és a hosszabb távú grafikont megnézzük, érdekes dolgokat tapasztalhatunk a forint árfolyamában. Ezek egyelőre nem igazán megnyugtatók abban a tekintetben, hogy végre stabil valutánk lehessen, ahogy most már minden uniós országnak régiónkban, aki még nem csatlakozott az euróhoz.
A hosszú grafikonon az látszik, hogy a 2018-ig stabil árfolyam gyengülő trendbe váltott, amely, ha a 2022-es összeomlást egy kiugrásnak tekintjük, máig is ugyanazt a gyengülő trendet mutatja. A gyengülő (euróban erősödő) trendvonal ugyanakkor a rövidebb időtávú grafikonon egy szűkülő alakzatot, a technikai elemzés szerinti háromszöget mutat, melynek a felső, vízszintes oldala pontosan 400-nál húzódik.
Ez a 400-as szint így erős támasz lett (euróban nézve ellenállás), amelyet ugyanakkor fundamentális és lélektani okok miatt nem lenne szabad átlépni. Ekkor ugyanis megnyílna a tér a további gyengülés előtt, és végleg összeomlana a forintba vetett hit, hisz ezzel az eső trend sokadik éve is folytatódna, és teljes joggal gyorsulna fel a forintból való menekülés.
Erős bizalmatlanság
Márpedig ez már eddig sem volt kis mértékű: az utóbbi időben napvilágot látott adatok szerint a lakossági megtakarítók nagy összeget váltottak euróra, emellett ebből nem keveset ki is vittek az országból, mégpedig a biztonságos nyugat irányába, főleg Ausztriába, ottani bankokhoz. Ez azt jelzi, hogy
nem csak a forinttal, de a gazdaságpolitikával szemben is nagy a bizalmatlanság: sokan félnek a fizetésképtelenségtől, egy esetleges jövőbeli államcsődtől.
Ennek esélye ugyan elég csekély, de ezt a közgazdaságban nem erősen jártas megtakarítók nem feltétlenül hiszik el, hisz ők azt látják, hogy a gazdaságpolitikai intézkedések kapkodva követik egymást. Az uniós pénzek megszerzésére sem törekszik a kormány, ami óriási pazarlásnak tűnik egy uniós szinten szegény tagállam esetében, és az sem látszik, hogy kerülne egyensúlyba a költségvetés, miközben a hiány csökkentésére tett intézkedések (tranzakciós illeték megemelése, így az elektronikus pénzforgalom büntetése) még laikusok számára is ijesztők.
Kelet és nyugat kérdése
Ami azonban a legrémisztőbb sokak számára, az a nyugat és az EU kormányszintű szidalmazása és a kelet felé fordulás, amiből arra következtetnek, hogy a kormány egyszer csak kilépteti az országot az Unióból, és a keleti szegény országok közé vezeti. Ennek esélye a valóságban elenyésző a politikai logika szerint, de az átlagember számára nagyon is reálisan következik a kommunikációból.
Vélhetően a forint relatív gyengélkedését az utóbbi időben leginkább ez a kiáramlás okozhatta, hisz a folyó fizetési mérleg továbbra is pozitív, a külkereskedelemben óriási többlet halmozódik fel, így az alapfolyamatok szerint több eurót váltanának forintra, mint forintot euróra. Nem kizárt, hogy egyes külföldi cégek is megijedtek a fent említettektől, így ők is több pénzt vonnak ki, mint normális körülmények között.
A jegybank a biztos pont
Mindemellett a jegybank határozottan jelezte az utóbbi időben, hogy nem óhajt gyengülő forintot látni, miután az importálja a külső inflációt, amellett, hogy önmagában is drágítja az importot, így fokozottan inflációnövelő hatású. Így vélelmezhetjük, hogy
a jegybank egyelőre mindent megtesz, hogy az árfolyam ne lépje túl az eurónkénti 400-as szintet,
ez lehetett az egyik oka annak, hogy nem került sor augusztusban kamatcsökkentésre a 6,75 százalékos szintről.
Az sem kizárható, hogy a jegybank más módszerekkel is beavatkozik a piacon, de ezt nem kommunikálja, hisz így hatékony. Mindenesetre valószínűsíthetjük, hogy jövő tavaszig, amíg a jegybank jelenlegi vezetése változatlan, a 400-as szint nem sérül, a forint nem gyengül tovább.
Az erősödés lehetősége
Elvileg ugyanakkor a háromszögből erős irányba is kitörhet az árfolyam, és kialakulhat egy szélesebb ingadozási sáv is, ennek esélyét rövidtávon csökkenti, hogy az amerikai elnökválasztásig várhatóan nem változik a főbb kérdésekben a kormánypolitika, így az uniós pénzekről sem valószínű addig megegyezés.