A magyarországi politikai fejlemények illetve az elmúlt három év intézményi átalakításainak elemzése után kemény következtetéseket von le az Orbán-kormánnyal szemben a Wall Street Journalban (WSJ) publikált cikkében Kopits György a Woodrow Wilson International Center for Scholars közgazdász professzora. A konzervatív értelmiségiként ismert Kopits 2009-től 2011-ig vezette a komoly szakmai apparátussal dolgozó, független költségvetési tanácsot, 2004 és 2009 között az MNB monetáris tanácsának tagja volt. Megállapítása szerint az alaptörvény negyedik módosítása után a kétharmados parlamenti többséget birtokló kormánypártok és a jobbközép kormányt irányító Orbán Viktor miniszterelnök képes a többség diktatúrájának (szó szerinti fordításban a csőcselék uralmának) gyakorlására. Más szóval elvehetik a társadalom rajtuk kívül álló tagjainak jogait.

A szerző szerint ez a jelenség önmagában is meglehetősen aggasztó, ám a nemzetközi közösség, miközben ez ellen fellép, sokkal kisebb figyelmet fordít a gazdaságirányítás centralizációjára. Ennek utolsó eleme Matolcsy György jegybankelnöki kinevezése. A lépés része a súlyok és ellensúlyok szisztematikus lebontásának. Matolcsy egyik első dolga volt, hogy az MNB-ben létrehozza a fiskális együttműködésért felelős igazgatói posztot. Ezzel támasztja alá ígéretét, miszerint a jegybank a vezetése alatt szorosan együtt fog működni a kormánnyal.

Repülnek az emberek

Kopits tájékoztatja a WSJ olvasóit arról, hogy az új MNB-vezetés a bank alacsonyabb szintjeit is elérő átszervezésbe kezdett, amelynek részekét magasan képzett, elismert, jó teljesítményt nyújtó szakembereket rúgnak ki. És nem a jegybank az egyetlen eluralt intézmény. Az állami számvevőszék, a költségvetési tanács, a versenyhivatal mind a Fideszhez hű emberek irányítása alatt áll, stábjukat lecserélték vagy megtizedelték. A látszólag független intézmények, amelyeket a kommunista rendszer bukását követő átalakítás után lépésről lépésre építettek fel, gyakorlatilag - az EU elveinek tükrében - a kormányzat végrehajtó szervezeteivé váltak.

Az Orbán-kormány két fő gazdaságpolitikai célt követ. Tartja a háromszázalékos GDP arányos költségvetési hiányt és megőrzi a legfontosabb szavazórétegek nagyvonalú szociális támogatásait. Az utóbbi jegyében nemrégiben kötelezték az energiaszolgáltató cégeket áraik tízszázalékos csökkentésére. A gulyás populizmus egyre intenzívebb lesz - utal a szerző a Kádár-rendszer közismert gúnynevére, a gulyás kommunizmusra.

Ki állítja meg?

Kopits felteszi a kérdést, miszerint visszafordíthatja-e bármi Magyarországot a demokrácia és a gazdasági erózió útjáról? A pénzpiacok nem büntették meg eddig az országot. Bár nem kerüli el a figyelmüket a gazdaság stagnálása és a magas államadósság, de a bóvli státusú magyar államkötvények jó profitot ígérnek. Emellett az uniós tagság és az MNB magas tartaléka is visszatartja a befektetőket a tőkekivonástól.

Az EU szintén vonakodik Magyarország büntetésétől, annak ellenére, hogy az intézmények felőrlése egyértelműen ellenkezik az európai alapértékekkel. Magyarország jelenleg hátborzongató hasonlóságot mutat Kádár János kommunista rezsimjével, amelyben a közintézmények csak a rendszer lényegét elfedő fügefalevelek, Patyomkin-szervezetek voltak. Sem joguk, sem lehetőségük nem volt az országot a többség nevében korlátozás nélkül uraló kommunista állampárt hatalmának ellenőrzésére, ellensúlyozására.

Itt az ideje, hogy az európai intézmények elgondolkodjanak azon, mit tehetnének, részben a magyarok érdekében, részben azért, hogy elrettentsenek más uniós tagállamokat attól, hogy kövessék Orbán példáját. Ha nem csinál semmit, akkor az EU vezetősége - akárcsak a pénzpiacok - mintegy tettestárssá válik, mert lehetővé teszi a romboló folyamatok kibontakozását, amit meg fog bánni.