Mivel a választási eljárási törvény több pontját megsemmisítette az Alkotmánybíróság, a névjegyzék összeállítására vonatkozó szabályokat alapjaiban kell újragondolni. A törvény módosítása folyamatban van, csütörtökön az Országgyűlés Alkotmányügyi bizottsági tárgyalja is, tehát minden bizonnyal benyújtják a módosító csomagot.

Az egyelőre nem végleges eljárási törvény, a regisztrációt (is) megsemmisítő Ab-döntés logikája és kormánypárti politikusok nyilatkozatai alapján arra számíthatunk, hogy főszabályként a magyarországi lakcímmel rendelkező állampolgároknak nem kell majd előzetesen feliratkozniuk, hanem továbbra is a választási irodák feladata lesz a névjegyzékek naprakész elkészítése. Feltehetőleg abban a 2004 óta bevett gyakorlatban sem lesz változás, hogy a szavazás napján külföldön tartózkodó magyarországi magyaroknak jelezniük kell, ha valamelyik külképviseleten kívánnak élni választójogukkal. Újdonság viszont, hogy várhatóan levélben is szavazhatnak majd: ez máris egy újabb névjegyzéket jelent, az úgynevezett levélben szavazók névjegyzékét, a már ismert külképviseleti névjegyzéken kívül.

A fő nóvum, hogy azok a magyar állampolgárok is szavazhatnak, akik nem rendelkeznek magyarországi lakcímmel. Ők jelen állás szerint csak levélben szavazhatnak, de a külképviseletre is eljuttathatják a borítékot a választást megelőző 15 nap során.

A névjegyzékek rendszerét tovább bonyolítja, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek a pártok országos listája helyett választhatják azt az opciót is, hogy nemzetiségi listára szavazzanak, ehhez pedig az kell, hogy nemzetiségi választópolgárként vetessék magukat névjegyzékbe. (Ráadásként azt se felejtsük el, hogy várhatóan egy napon lesz az országgyűlési választás az európai parlamenti választással, ami egy újabb, sok ponton eltérő névjegyzék elkészítését igényli - de ezzel a jelenlegi elemzésben nem foglalkoznak.)

A névjegyzékek nyilvánossága

Összegezve az eddigieket, jelen ismeretek szerint, lesz egy központi névjegyzék, amelyre minden magyarországi lakcímmel és választójoggal rendelkező magyar állampolgár felkerül. Innen lehet átjelentkezni a külképviseleti névjegyzékre, a levélben szavazók névjegyzékére vagy a nemzetiségi névjegyzékre. A külhoni magyaroknak viszont mindenképp regisztrálniuk kell - jelen állás szerint a levélben szavazók névjegyzékére.

Bár a félkész eljárási törvényben - a korábbi szabályozással ellentétben - nem szerepel a névjegyzék közszemlére tétele, a választás tisztaságához feltétlenül szükséges (magyarországi) választókerületi és szavazóköri statisztikai adatok nyilvánosságát biztosítja: "A szavazókörök és választókerületek nyilvántartását a Nemzeti Választási Iroda a választások hivatalos honlapján folyamatosan közzéteszi." A törvény 1. mellékletéből kiderül, hogy ez megnyugtatóan részletes adatokat jelent. A szavazóköri névjegyzéken az is megjelenik, hogy kik azok a választópolgárok, akik kérték felvételüket a külképviseleti névjegyzékre, tehát ez utóbbiról is lesz elegendő adat: a "választási iroda a választópolgárt haladéktalanul felveszi a külképviseleti névjegyzékbe, egyidejűleg feltünteti a szavazóköri névjegyzéken a külképviseleti névjegyzékbe vételét".

A központi névjegyzékkel való trükközéstől azért sem kell tartani, mert a szavazókörökben azok szavazóköri bontását íratják alá a választópolgárokkal; ezen a szinten tehát aligha lehetséges, hogy fiktív (nem választópolgár által leadott) szavazatokat juttassanak az urnákba. Nem áll fenn ez a veszély a nemzetiségi névjegyzékkel kapcsolatosan sem (az esetleges etnobiznisz pedig egészen más ügy).

A külhoni magyar állampolgárok tekintetében viszont egyelőre nem ír elő a törvény adatközlési kötelezettséget. Ha ez nem változik, az azt jelenti, hogy nem lesz információnk arról, hányan kérték felvételüket a levélben szavazók névjegyzékére. Ebben az esetben elképzelhető, hogy a külhoni szavazatok vonatkozásában a választási eljárás során az egyetlen nyilvános mozzanat a szavazatok megszámlálása lesz. A törvény lehetővé teszi ugyan, hogy az összegyűjtött levélszavazatok megszámlálásánál ne csak a munkát végző Nemzeti Választási Iroda munkatársai legyenek jelen, hanem "a Nemzeti Választási Bizottság, (...) a médiatartalom-szolgáltató képviselője, valamint a nemzetközi megfigyelő" is, arra egyiküknek sem lehet rálátása, hogy az urnákban összegyűjtött szavazatok mögött valóban választópolgárok állnak-e. Ha a feliratkozási időszak során nem lesznek naponta frissülő, a nyilvánosság számára ellenőrizhető statisztikai adatok arról, hogy mely országokból pontosan hányan vetették fel magukat a levélben szavazók névjegyzékére, akkor okkal merül fel a névjegyzékekkel való visszaélés, végső soron a választási csalás gyanúja.

Titkos névjegyzékkel nincs tiszta választás

A külhoni magyar állampolgárok egy része számára kétségkívül kockázatos lehet (elsősorban a szlovákiai és az ukrajnai magyarokról van szó), ha kiderül, hogy egy másik ország állampolgárságát is felvették. Ez indokolhatja a levélben szavazók névjegyzékének anonimitását, de semmiképp sem indokolhatja az említett - személyes adatokat nem tartalmazó - statisztikai adatok nyilvánosság elől való eltitkolását. Legfeljebb arról lehet vitatkozni, hogy az adatok milyen földrajzi mélységig legyenek nyilvánosak. Az országos bontás bizonyosan nem jelent kockázatot, a települési szint már esetleg: ennek alapján ugyanis elképzelhető, hogy bizonyos kistelepülések lakói beazonosíthatókká válnak a szlovák vagy az ukrán állam számára.

Ez a szempont talán árnyalhatja a Velencei Bizottság határozott álláspontját, amely 2002-es irányadónak tekintett "Code of Good Practice in Electoral Matters" című jelentésében leszögezi, hogy "a névjegyzékeknek nyilvánosnak kell lenniük". Ha a személyes adatok nyilvánosságának korlátozása az említett okokból talán akceptálható is, szabad és tiszta választások elképzelhetetlenek titkosított névjegyzékek mellett.