A kényszermunkáról törvényjavaslatot jegyző jobbikos képviselő, Ander Balázs szerint főként az Alföld délkeleti része fertőzött (bár minden vármegye érintett), a 15 ezres Szarvas városában például 150 főre – tehát az ottani lakosság egy százalékára – becsülik az így fogva tartott emberek, a „csicskák” számát.
Legtöbbjük talajvesztett, az állami szociális ellátórendszerből kikerült személy, akiknek a sorsával való foglalkozást a legkönnyebb, és egyben a legegyszerűbb egyfajta áldozathibáztatással lerázni, azonban minden egyes ilyen történet mögött súlyos emberi tragédiák húzódnak.
A képviselő szerint a bűnöző klánok és szociopata családok által fogva tartott 36 ezer ember (a valós szám ennél sokkal több is lehet) helyzete megoldásért kiált, ezért egyfelől meg kell erősíteni a szociális szférát, másfelől pedig az emberkereskedelemre vonatkozó büntetési tételek drasztikus szigorítására van szükség.
A Walk Free szerint 63 ezer magyar rabszolga van
Még rosszabb képet mutat a Walk Free 2023-as Global Slavery Index-e, ebben 63 ezer rabszolgasorsban tartott emberről beszélnek, ezzel Magyarország a 65. helyen áll (összesen 160 ország szerepel a kutatásban). Az adatok szerint ezer magyar közül majd hét embert érint ez a fajta kizsákmányolás.
A Walk Free világszerte mintegy 50 millióra becsüli a modernkori rabszolgák számát.
A leginkább fertőzött országok 2023-ban (ezer főre jutó áldozat):
- Észak-Korea 104,6
- Eritrea 90,3
- Mauritánia 30.0
- Szaúd-Arábia 21,3
- Törökország 15,6
- Tádzsikisztán 14.0
- Egyesült Arab Emírségek 13,4
- Oroszország 13.0
- Afganisztán 13.0
- Kuvait 13.0
Tízmilliók élnek kényszerházasságban
A helyzet egyébként csak romlott az elmúlt közel tíz évben. Az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezete (International Labour Organisation, ILO), a WFF (Walk Free Foundation) és az IOM (International Organisation for Migration) korábbi közös jelentése alapján 2021-ben 49,6 millió fő élt a világon modernkori rabszolgaságban, melyből 27,6 millió főt munkavégzésre, 22 millió főt pedig kényszerházasságra köteleztek.
A 2021-es adat körülbelül 10 millió fős növekedést mutat a még korábbi, 2016-ban elkészített felméréshez képest, amikor 40,3 millió fő minősült globálisan rabszolgának. A két felmérés között az arab országokban nőtt a leggyorsabb ütemben a rabszolgák száma, összefüggésben a kényszerházasság gyakoriságával.
Globálisan minden negyedik modernkori rabszolga kiskorú (12,3 millió fő), a nemi eloszlást tekintve pedig a nők és lányok aránya 54 százalékos.
Összességében a szolgasorsba kerülés leggyakoribb oka a nem törlesztett adósság. Az áldozatokat legtöbbször háztartási alkalmazottakként dolgoztatják, valamint építkezéseken és a mezőgazdaságban.
A régiós eloszlás tekintetében Ázsiában és Afrikában él a legtöbb rabszolga. Utóbbiban 7 millió fő, Amerikában 5,1 millió fő, a Közel-Keleten 1,8 millió fő, Ázsiában és a Csendes-óceáni szigetvilágban 29,3 millió fő, Európában és Nyugat-Ázsiában pedig 6,4 millió fő számított 2021-ben rabszolgának. Az afrikai, közel-keleti és dél-amerikai adatok némileg torzítottak, mivel ezekben a régiókban nehezebb az adatgyűjtés és a vizsgálat.
Cegléd, illetve Sopron nagyságú városok
Ha a baptista misszió adatai alapján számolunk, akkor egy 36 ezres, Cegléd nagyságú városról beszélünk, ha a Walk Free tavalyi, 63-ezres számát vesszük alapul, 2020-ban ennyi volt Sopron lakossága.
A Baptista Szeretetszolgálat szerint bűnözők kiszolgáltatott helyzetben élőket, ismerősüket magukhoz csábítják, bevételeiket elveszik és borzalmas körülmények között dolgoztatják őket.
Az áldozatok többnyire el vannak zárva a külvilágtól, tanyákon, elhagyott házakban élnek, így különösen nagy felelősség hárul a környezetre, hogy felismerjék és segítséget nyújtsanak, vagy kérjenek. A „csicskáztatás” áldozatai gyakran már nem is tudják, hogy lehet másmilyen, emberhez méltó életet is élni.
Így változtatnának a büntetéseken
Az emberkereskedelem és a kényszermunka büntetési tételének emelésétől a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 192. paragrafusa jelentősen átalakulna. Így aki mást elad, megvásárol, elcserél, ellenszolgáltatásként átad, átvesz, de még az is, aki segítséget nyújt mindehhez, alapesetben bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, és tíz évet is kaphat, aki mindezt erőszakkal, fenyegetéssel éri el.
Szintén tíz év jár annak, aki a sértett nevelésével, felügyeletével, gondozásával, gyógykezelésével volt megbízva, ha pedig mindezt szexuális cselekmény érdekében követi el, a legfelső tétel 15 évre ugrik.
Minimum tíz év, és maximum húsz év jár annak, aki ezeket a cselekményeket
- tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére,
- a sértett sanyargatásával,
- hivatalos személyként, e minőséget felhasználva, vagy
- több ember sérelmére követi el.
Aki a tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére, illetve, életveszélyt vagy különösen súlyos hátrányt okozva követi el mindezt, életfogytig terjedő szabadságvesztést kaphat.