A magyarok legfontosabb szempontja tojásvásárláskor még mindig az ár-érték arány, de figyelembe veszik a tojás származási helyét is, viszont legtöbbször nincsenek tisztában a különböző tartási módok közötti valós különbségekkel - adta hírül a Magyar Tojóhibrid-tenyésztők és Tojástermelők Szövetsége (Tojásszövetség).
Ketreces? Mélyalmos? Szabadtartású?
Minden gazdálkodó érdeke, hogy az állatai jól érezzék magukat, és így a lehető leghosszabb ideig legyenek a termelésben - fogalmazott Pákozd Gergely tojástermelő, a Tojásszövetség korábbi alelnöke. A magyar tojástermelők jelentős hányada a korábbi hagyományos ketreces tartásról még 2012-ben áttért a megnövelt alapterületű, módosított (berendezett) EU-konform ketrecek használatára, s az új rendszert állatvédők bevonásával alakították ki. Az áttérés itthon 14-16 milliárd forintba került, uniós szinten pedig 2,1-2,3 milliárd euróba.
Az EU-konform ketreces tartástechnológia a leginkább környezetkímélő, ennek a módnak a legkisebb az ökológiai lábnyoma, például a káros gáz (ammónia, szén-dioxid, metán) kibocsátás is ennél a tartásnál a legalacsonyabb - magyarázta Horn Péter akadémikus, agrármérnök. Az EU-konform ketreces tojástermelés vízszükségletigénye a legkisebb és a legkevesebb takarmánytermő területet igényli. Szép Imre, a Tojásszövetség új elnöke pedig bejelentette: a magyar tojástermelők tárgyalóasztalhoz hívják az áruházláncokat annak érdekében, hogy újragondolják - a fenntarthatósági szempontokat is figyelembe véve - azt a vállalásukat, miszerint 2025-től nem árulnak EU-konform ketreces tojást, csak alternatív termelésből származót.
Gonosz-e a tyúktartó gazda?
Az állatjólét fogalmát az állatvédelmi törvény nem határozza meg, hanem a jó gazda gondosságáról beszél.
A jó gazda gondossága az az emberi tevékenység, amely arra irányul, hogy megfelelő életkörülményeket biztosítson az állatnak, amelynek során nagyon sok dologra tekintettel kell lenni: például az állat életkorára, a fajára, fajtájára, hasznosítási formájára. Az alternatív technológiákban a csoportnagyság növelésével, a nagyobb mozgási szabadság biztosításával a csonttörések kockázata, valamint az olyan viselkedési formák, mint a tollcsipkedés és a kannibalizmus (agresszió) is erősödnek - mondta Metzger Szilvia agrármérnök, jogász.
Tévhitek és a valóság
Általános tévhit, hogy a különböző tartási módok befolyásolják a tojás összetételét és annak táplálkozási értékét. Ezzel szemben a valóság az, hogy a tojás minőségére a takarmány minősége és a megfelelő összetétele hat. Ha a takarmány sok kukoricát vagy zöld alapanyagot (például füvet) tartalmaz, a tojássárgája mélyebb, sötétebb sárga lesz, a szójaliszttől például pirosassá válik, a lenmag viszont barnássá változtatja. Kalciumpótlással pedig a tojáshéj vastagságát, erősségét lehet növelni. Illetve amennyiben a takarmány E-vitamin tartama vagy az Omega-3 zsírsavtartalma magasabb, a tojásban is megnő ezeknek az anyagoknak mennyisége - hívták fel a figyelmet a szakértők.
Tévhit az is, hogya Föld jelenlegi erőforrásai elbírnák azt az elvárást, hogy minden tojást szabadtartású vagy ökológiai tartástechnológiával állítsanak elő. Kiszámolták, ha az Egyesült Államok tojásigényét szabadtartású vagy ökológiai technológiával állítanák elő, az annyi helyet venne igénybe, hogy az amerikaiaknak Kanadába vagy Mexikóba kellene költözniük. Ha ugyanezt a számolást elvégezzük Magyarországra, ahol egy évben 2,3 milliárd tojás fogy, 1015,5 négyzetkilométernyi területre lenne szükség, hogy minden magyar lakost szabadtartású tojással lássunk el. Amennyiben tehát csak és kizárólag szabadtartású technológiával oldanák meg az ország tojásellátását, akkor egy Pécs nagyságú várost foglalnának el a tojótyúkok az ellátásukhoz szükséges takarmánytermő és kifutó területtel együtt.
Az is tévhitnek nevezhető, hogy a szabadtartású technológia a legkedvezőbb minden szempontból: az állat jólléte, a tojás minősége, illetve a környezetre gyakorolt terhelés kapcsán. Ennek ugyanis éppen az ellenkezője igaz: az adatok és számok tükrében az EU-konform ketreces tartástechnológiának a legkisebb az ökológiai lábnyoma, vagyis ez a rendszer a legfenntarthatóbb, ez terheli legkevésbé a környezetet: például az ammónia és szén-dioxid kibocsátás is ennél a tartásnál a legalacsonyabb - fogalmaztak a szakértők.