Az idő múlik, fogy a pénz, ám Orbán Viktor valamiért nincs kétségbe esve

„Az ember a telefonját vagy a zsebkendőjét veszíti el, uniós forrást nem, ugyanis az politikai döntésektől függ”  – mondta Menczer Tamás, a Fidesz kommunikációs igazgatója, az Index Konkrétan Rónai Egon című műsorában január végén. A Fidesz politikusa úgy fogalmazott:

Ez a pénzt, amit a kormánypárti képviselő emlegetett, az egyik legnagyobb uniós zsebből, a felzárkóztatási – más néven kohéziós – támogatásokból származik, ami 2020-2027-es uniós költségvetésben áll Magyarország rendelkezésére. és még 2023 decemberében sikerült felszabadítani. És ezt valóban ki kellett harcolni, pontosabban fogalmazva:

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Feliratkozom

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei, podcastok, pénzügyi tanácsok naponta kétszer az Economx.hu hírlevelében.

Adataim megadásával és a "Feliratkozom" gomb megnyomásával kijelentem, hogy megismertem és elfogadom a www.napi.hu Online Kft. Adatvédelmi tájékoztatóját. Hozzájárulok hogy az email címemre hírleveleket küldjön az Economx.hu aktuális híreiből

Az Ön neve

Az Ön email címe

Feliratkozom

Küldtünk Önnek egy emailt! Nyissa meg és kattintson a Feliratkozás linkre a feliratkozása megerősítéséhez.

Ezután megkapja az Economx.hu Hírleveleit reggel és este.

ideiglenesen ki kellett húzni egy kicsit a botot, az unió küllői közül – amíg a többiek szándékosan félrenéztek az Ukrajna sorsáról szóló tanácskozáson.

– Ebben a pillanatban nekünk ott van 12 milliárd euró a számlánkon, ami arra vár, hogy bevonjuk a magyar gazdaságba. Én meg arra várok, hogy a kiírt pályázatokat a magyar vállalkozók megvalósítsák, a költségvetés kifizesse, és mi azt utófinanszírozásban megkapjuk

– mondta Orbán Viktor még a tavaly szeptemberi kötcsei pikniken, hozzátéve, hogy ma nem az a helyzet, hogy nincsen pénz, a pénz szerinte ott van, csak nem tudjuk elég gyorsan bevonni. A többi közt ezért is került be a kormány 21 pontos akciótervébe a forráslehívás felgyorsítása a kkv-k esetében. Nincs tehát uniós pénzhiányunk – tette hozzá a kötcsei találkozóra érkezve a miniszterelnök, a pénz hosszú évekig ki fog tartani – hangoztatta. 

Bóka János Magyarország európai uniós ügyekért felelős minisztere  – a pénzbőség ellenére –  még tavaly októberben felderítő misszió keretében Brüsszelbe utazott, hogy tárgyaljon az Európai Bizotsággal a blokkolt EU-s források és a jogállamisági reformok ügyében.  

Ugyanis az EU ég mindig visszatart az EU 20 milliárd eurót

– az pedig igencsak hiányzik a költségvetésből.

Magyarország tekintetében ugyanis továbbra zárolva van a Helyreállítási Alap (RRF) –  továbbra nem kaptuk meg a 5,8 milliárd eurós támogatást, mert az EU szerint a magyar kormány továbbra nem teljesítette eléggé a szuperfeltételeket, azaz például nem hajtotta végre az elvárt bírósági reformot, nem hozta meg a kért korrupcióellenes intézkedéseket – amit persze a magyar kormány rendre igyekszik cáfolni. Jelen állás szerint leginkább ezek a pénzek vannak veszélyben, ám Bóka János uniós miniszter határozottan állítja, semmilyen forrásvesztésről nincs szó, inkább a 2026-os határidőre kell figyelni, ameddig a forrásokat fel kell használni. 

Ezen kívül várat magára a kohéziós források maradékának feloldása is – ami 13 milliárd eurót jelent a 22-ből, és szintén függ a reformoktól, a közbeszerzések tisztaságától és különféle jogállamisági kérdések kezelésétől. De ide sorolható még a RepowerEU 4,6 milliárd eurója, aminek a kifizetése egyelőre szintén bizonytalan. 

Ha összegezni kellene, tulajdonképpen semmilyen látható előrelépés nem történt a 2023-as pénzfelszabadítás óta uniós források tekintetében. 

Ugyan a kohéziós pénzeknek csak egy részét sikerült lehívni, ám elég messze van még a ciklus 2027-es vége, azaz bőven van ideje felpörgetni az uniós forráslehívást az államnak – legalábbis a kormány rendre ezzel érvel. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter is arról beszélt nemrégiben, hogy ha 2026 végéig megegyeznek, semmilyen kár nem éri az országot. 

Csakhogy sajtóinformációk szerint a felzárkóztatási támogatások 93 százalékánál többet akkor sem tudnánk megszerezni, ha holnap megállapodna minden vitás ügyben a kormány az uniós intézményekkel. Ráadásul – igaz nem a feltételességi eljárás részeként – de egyre gyűlik egy büntetés a menekültügyi bírság miatt, és ezt már közvetlenül a számlákból vonják le – ezzel pedig már egymilliárd eurónyi felzárkóztatási támogatás ment a levesbe.

A kormány érthető módon inkább azt igyekszik domborítani, hogy eddig 4370 milliárd forint felhasználásáról sikerült dönteni, és ebből 4023 milliárd forint hatályos szerződéssel rendelkezik. Ám ez továbbra is ugyanaz a pénz, amiről Orbán Viktor beszélt. 

Persze való igaz,

tagállami összevetésben tényleg nem állunk annyira rosszul – már ami az előleglehívásokat illeti. 

A friss adatok szerint jelenleg a 27-ből a 13. Magyarország a tagállamok között.

Ám érdemes hozzátenni, hogy ugyanezen a listán 2023 őszén az első helyen is voltunk – ahogy erre az Index akkori cikke is felhívta a figyelmet, ám azóta rendületlenül csúszunk lefelé. Rohamtempóban hívják le ugyanis a forrásokat azok az európai országok is, amelyek nem akasztottak tengelyt Brüsszellel.

Mindez persze nem jelenti azt is, hogy Magyarország végleg el lenne zárva az uniós csapoktól

Továbbra is jelentős tételt jelentenek az uniós költségvetésében 

• a mezőgazdasági támogatások, amik gyakorlatilag zavartalanul jöhetnek Magyarorszára – a területalapú támogatásokat tehát továbbra is megkapják a gazdák – ez 7, 5 millárd eurót jelent.
• Ennél valamivel kisebb, 3,4 milliárd eurós a Vidékfejlesztési alap kerete, ami szintén nem érintett a jogállamisági vitákban, a pénzek folyamatosan érkeznek. 
• Valamint az energetikai reformokra szánt kiegészítő támogatás ezekhez képest aprópénz, aminek a kifizetése viszont talán 2025 második felében várható. 

A kormány nagyrészt joggal érvel azzal, hogy az elmúlt években megszámlálhatatlan eljárást kapott a nyakába az Európai Bizottságtól, és a jogállamisági eljárás vagy a szupermérföldkövek mellett horizontális és vertikális feltételeknek is meg kell felelni, hogy az összes blokkolt forrás birtokába kerüljünk. Csakhogy a jogállamisági aggályok mellé, vagy azokat erősítve bejött egy a gyermekvédelmi törvény, illetve egy gyülekezési törvény-szigorítás, ami nyilván nem erősíti a kormány tárgyalási pozícióját. 

A legnagyobb gond persze, hogy a különféle sikerese pályázatok ellenére számos projekt leállt vagy késedelmet szenved.  

Ide érteve

• a különféle infrastrukturális fejlesztéseket, az utak, hidak vagy közlekedési hálózatok korszerűsítését.
• Ezen kívül a településfejlesztési programokat amelyeknek fedezetét épp a kohéziós programok biztosítanák. 
• Ide számolhatók az Erasmus+ és Horizon Europe programok is, a kórházak és egészségügyi intézmények fejlesztése, vagy akár a szociális ellátórendszer felzárkóztatása.
• Az uniós források miatt számos környezetvédelmi beruházás is leállt, ami a felzárkóztatási célokat szintén nem szolgálja.
• Ráadásul korlátozott a hozzáférés a kis- és középvállalkozásoknak szánt forrásokhoz, ami pedig a gazdaság növekedését veti vissza jelentősen.

Nemrégiben maga a nemzetgazdasági miniszter mondta ki, jóval kisebb lesz az idei gazdasági növekedés, mint amit a kormányzat eddig kommunikált. Ahogy Virovácz Péter, az ING vezető elemzője fogalmazott az Economxnak: 

A nagyvállalatok pedig nem akarnak beruházni egy ilyen bizonytalan gazdasági környezetben, mint amilyenben vagyunk, s nemcsak a rendelésállományok nem indokolják ezeket a beruházásokat, de sajnos a gazdaságpolitika – különösen a különadóival – finoman szólva sem tűnik kiszámíthatónak – fűzte hozzá az elemző. 

A kormány végső érvként  azt hozza elő, hogy majd észnél lesz a következő, 2028-ban induló uniós költségvetés tárgyalásainál, ahol pedig egyhangú döntés kell. Azaz ha nem jön a pénz, jöhet a vétó.