Ismert tény, hiszen a bőrünkön érezzük, hogy január végén 25 százalékkal tetőzött az infláció, ugyanakkor Varga Mihály pénzügyminiszter szerint ezzel elértük a csúcsot, a fogyasztói árak elszabadulása innen már nem megy tovább. Sőt, a tárcavezető az Indexnek adott interjújában arra tett ígéretet, hogy az inflációt december végére újból leküzdik tíz százalék alá.

Jelentős részben importált inflációval állunk szemben, de vannak belső okok is, úgymint az árfolyamhatás vagy a mezőgazdaság éves teljesítményét 32 százalékkal visszavető súlyos aszály

– jelentette ki Varga Mihály.

A pénzügyminiszter az infláció külső és belső okait feszegető kérdésre válaszolva a következő inflációs összetevőket sorolta fel:

  • ekkora energiaár-robbanásnál a nemzetközi hatások a meghatározók;
  • egy energiaszegény, importkitett országban a magas energiaárak számos csatornán keresztül fűtik az inflációt;
  • így ezek befolyásolják az üzemanyagárakat, ezen keresztül a szállítási díjakat, a vállalkozások működését;
  • ezek után nem véletlen, hogy nemcsak a fogyasztói, hanem a termelői árak is nagyon megugrottak.

Az infláció belső okaira kitérve a pénzügyminiszter a következőképpen fogalmazott:

„Az árfolyam kérdése alapvetően a monetáris politika hatásköre. A térséghez képest kiugróan magas az alapkamat, új, likviditást szűkítő jegybanki eszközök jelentek meg. Ezekkel a jegybanki lépésekkel együtt az elmúlt két év olyan hozamkörnyezetet szült, amelyben jóval többet költünk adósságfinanszírozásra, mint korábban. Természetesen az, hogy az öt- vagy tízéves állampapírjaink hozama miként változott meg, nemcsak rajtunk múlik, hanem az amerikai FED és az Európai Központi Bank lépésein is.”

Infláció egyaránt az élelmiszerek és a szolgáltatások áraiban

Varga Mihály kiemelte, ha 13 százalék az alapkamat egy országban, az beárazódik a szerződésekbe, a hitelekbe, a gazdaságnak ezzel kell együtt élnie. A költségvetés nem versenyezhet a 18 százalékos egynapos betét kamatával, de látjuk a diszkont kincstárjegyek hozamemelkedését.

Máshonnan közelítve a felelősségi kérdést: egyetért azzal, hogy a pandémiából hozott keresleti infláció az energiaválság begyűrűzésével átcsapott kínálati inflációba, amit a fiskális politika felismert, a monetáris viszont nem? Csakhogy ennek a számláját a fiskális politikának kell megfizetnie.

Az elszálló infláció okait elemezve Varga Mihály arra is kitért, hogy a koronavírussal járó lezárások után, a gazdaság újranyitásával nem tudott olyan gyorsan visszaállni a kínálati oldal, mint a keresleti, így megugrottak az árak.

A probléma a pandémia utáni kilábalási időszakra is megmaradt, mivel a kereslet-kínálat egyensúlyának beállása előtt kitört a fegyveres konfliktus, ami azonnal megdobta az energiaárakat, Brüsszel szankciókat léptetett életbe, nem véletlenül lőtt ki 300 euró fölé a holland gáztőzsdén a megawattóránkénti ár. A Covid utáni alapanyaghiány és a termelői kapacitások szűkössége találkozott a magas energiaár és a szankciók elegyével, ebből lett Európában rekordinfláció

– fogalmazott Varga Mihály, aki még azt is elmondta, hogy itthon már januárban látni lehetett, hogy az élelmiszerek drágulása mellett megjelent a szolgáltatások áraival növekvő infláció, ami új fejlemény. A pénzügyminiszter szerint erre oda kell figyelni, mert a jelenség azt mutatja, hogy lassabb ütemben tudnak csak mérséklődni az árak.

„Ráadásul a FED és az Európai Központi Bank még egyaránt kamatot emel. Az ár-bér spirál kialakulásától nemcsak a szakértők, elemzők, hanem a jegybankok is tartanak: ha növekednek az árak és azonnal a bérek, az infláció lassabban csökken. A leghatékonyabb gazdaságpolitikai mixet kell keresni, ez közös felelősség a jegybankkal” – zárta inflációs gondolatait Varga Mihály.