Magyarország továbbra is a 28 tagú Európai Unió 24. legversenyképesebb tagállama. Tavalyi pontszámunkhoz képest 0,8 pontot javított az ország, elsősorban az infokommunikációs (IKT) adaptáció területén. Mindez azonban kevésnek bizonyult ahhoz, hogy az EU belső rangsorában is előre lépjünk, igaz globálisan eggyel jobb helyezést értünk el - derül ki a World Economic Forum (WEF) legfrissebb versenyképességi felméréséből.

Az IKT területén elért jó helyezés egyértelműen a vezetékes internet további terjeszkedésének köszönhető, valamint annak, hogy a háztartások harmadának van ilyen előfizetése, és a felnőtt lakosság 76 százaléka rendszeresen használja is - közölte a jelentés készítésében közreműködő Kopint-Tárki Konjunktúrakutató Intézet.

Javulás volt az infrastrukturális ellátottságban is, elsősorban az úthálózat sűrűsége bővült, továbbá a közműellátottság is javult. A képet árnyalja ugyanakkor, hogy bár az összeköttetés javult, az infrastruktúra továbbra is erősen közepesen mondható.

A versenyképesség romlása csak az egészségügyben és az árupiacon következett be. Ez utóbbi esetében a versenykorlátozó, valamint a monopólium-ellenes szabályozások rendkívül gyengék, a Világgazdasági Fórum szerint visszafogják a hazai versenyt. Az egészségügyi pillében csupán egyetlen mutató található, az egészségben eltöltött várható élettartam, amely Magyarország esetében továbbra is 65,8 év, ami messze elmarad a fejlett országok szintjétől, igaz sokkal jobb, mint a fejlődő országokban.

A legnagyobb probléma

Magyarország számára a legégetőbb problémát az innovációs kapacitás hiánya jelenti. Bár a k+f+i infrastruktúra világviszonylatban egyáltalán nem gyenge, az eredményeket nem sikerült átültetni a gyakorlatba. A munkaerő képzettsége nem teszi lehetővé a magas színvonalú technológiák tömeges meghonosítását, ennek eredménye pedig, hogy a tőkeszegény (főleg hazai tulajdonú) vállalkozások technológiai elmaradottsága tetemes.

Gondok vannak az oktatás színvonalával, amely már alapoktatás szintén jelentkezik (lásd PISA tesztek eredménye). Az ország nem képes a megfelelő mennyiségű és színvonalú munkaerő-kínálat megteremtésére, gyenge a munkaerő-megtartó és -vonzó ereje is. Mindez nem csupán a relatíve alacsony bérekkel magyarázható, hanem a korszerűtlen eszközparkkal, elavult munkafolyamatokkal is.

A szabályozási környezet a kibocsátás bővülését a foglalkoztatáson keresztül ösztönzi, miközben a termelékenység növekedésére kevesebb hangsúlyt fektet. Az országban működő külföldi vállalatok és a hazai cégek közötti különbségek jelentősek, az ország versenyképességi előnye a nemzetközi vállalatok számára pedig továbbra is a relatíve jól képzett, olcsó munkaerő.

Amiben Magyarország évek óta a világ leggyengébbje

Az intézményi környezet, bár javult az elmúlt évek során, továbbra is az egyik leggyengébb pontja a magyar versenyképességnek. Változatlanul fájó pont, hogy ebben a pillérben továbbra is előfordulnak olyan tényezők, amelyekben Magyarország évek óta a világon a leggyengébben teljesít.

Ilyen a kormányzati döntések megtámadhatósága (140 ország közül Magyarország a 134.), a bírói függetlenség vagy éppen a sajtószabadság és a tulajdonjogok védelme. Ezek a tényezők erősen korlátozzák a vállalatok beruházási és innovációs hajlandóságát, és a hosszú távú tervezés helyett a rövid távú stratégia felé terelik őket.

Mindezek eredményeképpen a magyar üzleti környezet jelentősen eltér a környező országokétól. A felmérés szerint a magyarországi vállalkozásokra az extrém mértékű kockázatkerülés, a vállalaton belüli kooperáció hiánya és döntési kompetenciák erős koncentrációja jellemző. Ilyen körülmények között a megújulás, hosszú távú vállalati növekedés, nemzetközi piacra való kilépés erősen visszafogott, a sikerek csupán néhány vállalatra oszlanak el, a kormányzati vállalkozói támogatások pedig eredménytelenek maradnak - olvasható a jelentésben.

A helyzetet súlyosbítja a napjainkban tapasztalt munkaerőhiány, továbbá a foglalkoztatást terhelő magas adók, valamint a központi bérmeghatározás a minimálbér esetében, amely nem érdekegyeztetéseken alakul ki. Korlátozott a vállalaton belüli előrelépés lehetősége is, ami csökkenti a munkavállaló érdekeltségét a termelésben, fejlődésben.

Makroban jók vagyunk

Magyarország versenyképességének legerősebb pontja a makroökonómiai mutatókban van, mindez azonban kizárólag a relatíve alacsony inflációnak köszönhető.  Államadósságunk bár folyamatosan csökken globálisan még mindig magasnak számít. Ugyanakkor az elkövetkezendő évek során az alacsonyabb szintek is meg fognak jelenni a versenyképességünkben, ami azt jelenti, hogy ez a pillér, ami az ország makrostabilitását méri, tartósan legfőbb előnyünk lehet.

A többi versenyképességi pillérről azonban nem mondható el általánosan, hogy kedvező lenne, csupán egy-egy pont ragadható ki, amely elsősorban a kormányzat nem konzisztens versenyképességi politikájának eredménye. Ezzel kapcsolatban a jelentés megjegyzi, hogy versenyképességi stratégiát két műhely is kidolgozott - az MNB és a Pénzügyminisztérium is -, amelyek viszont mintha egymás versenytársai is lennének. Ilyenek például a környezetvédelmi rendeletek, illetve a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos szabályozási rendszer, amelyet kiemelten kezel a kormányzat. (A téma hangsúlyosan jelenik meg az EU támogatások felhasználásakor).

Jó a tanár-diák arány az iskolákban, és az hogy a diákok átlagosan 11,9 évig járnak iskolába is inkább pozitívumként említendő, még akkor is, ha a képzési színvonallal akadnak problémák. A magyar k+f mutatók igen jók világviszonylatban - igaz, a fejlett országokhoz képest továbbra is gyengék -, ami jó potenciált jelent a jövőre nézve.

A GDP arányos k+f költések aránylag magasak (szintén a világ többi országához képest), és a publikációk minősége is közepesnél jobbnak mondható. A nemzetközi kutatási együttműködések jellemzően gyümölcsözők, azonban a finanszírozási keret nem minden esetben áll maradéktalanul rendelkezésre.

Pozitívumként említendő még a háztartások hitelállományának tartós csökkenése, amely növeli a magánfogyasztást. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy ennek a bővülésnek jelentős importvonzata van, ami arra utal, hogy a hazai fogyasztók keresletét nem minden esetben tudja kielégíteni a hazai piac.

Bulgária utolérte Magyarországot, sőt, le is hagyhatja

A 13 új EU tagállam közül Magyarország a 10. legversenyképesebb. Régiónkból Csehország rendelkezik a legjobb mutatókkal, összpontszámától hazánk 5 ponttal van elmaradva. Fontosabb azonban, hogy mind Bulgária, mind Románia nagyon megközelítette Magyarországot. Az előbbivel pontazonosság alakult ki, míg keleti szomszédunk csupán egy ponttal van lemaradva. Bulgária az elmúlt időszakban sokat javított versenyképességén, igaz ez nagyban köszönhető az EU kohéziós alapjainak.

Összességében sokat javult az infrastruktúra színvonala, beleértve a digitális ellátottságot is. Az utóbbi évek kiegyensúlyozott gazdasági növekedése nem okozott krónikus munkaerőhiányt a gazdaságban, ezért a bolgár vállalkozások könnyen találnak megfelelő mennyiségű munkavállalót. A jelentés ugyanakkor megjegyzi, hogy Bulgária nagyon alacsony szintekről indult, mára azonban elérte, hogy két versenyképességi pillérben is a legjobbak a térségben. Mindez jó alapokat jelent az ország számára a jövőt illetően, így nem kizárt, hogy rövidesen Bulgária Magyarország elé kerülhet a versenyképességi indexben.

Ami a legfőbb versenytársakat illeti, Szlovákia csupán 1 ponttal előzi meg Magyarországot. Ennek ellenére nem várható, hogy Magyarország visszaelőzi északi szomszédját, mivel csupán az elért piacok számában vagyunk magasabban sorolva, és versenyképességünknek nincs olyan aspektusa, amelyben jobbak lennénk Szlovákiánál.

Lengyelország tartósan hazánk előtt van. Előnyük elsősorban az innováció és az üzleti dinamika területén jelentkezik, amelyben a magyar adat lényegesen rosszabb.

Románia esetében az alappilérekkel vannak gondok, így annak valószínűsége, hogy utoléri Magyarországot, csekély, de nem elhanyagolható.

Mi a helyzet a világban?

Az Amerikai Egyesült Államok mindössze egy évig tudta tartani első helyezését a versenyképességi rangsorban, mivel 2019-ben ismét Szingapúr lett az első helyezett. Az USA mögött Hong Kong lett a harmadik. Az európai országok közül Hollandia a negyedik, Svájc az ötödik helyezést érte el.

A kontinens országai egyértelműen a versenyképességi rangsor első harmadában tartózkodnak, de a szórás igen nagy, a legversenyképesebb (Hollandia 82,4 pont) és legkevésbé versenyképesebb európai ország (Bosznia-Hercegovina 54,7 pont) között másfélszeres a pontbeli különbség. A lista végén főként afrikai, és dél-ázsiai országok találhatók.

A Világgazdasági Fórum eredményei alapján a globális gazdaságot egyszerre két dolog fenyegeti:

  • a termelékenység növekedése a fejlett országok minden erőfeszítése ellenére sem tud bővülni az új évezredben, miközben a kibocsátás igen erős volt. A technológiai haladást a fejlett országok sikeresen állították a növekedés szolgálatába, azonban nem teremtették meg a humántőkével való egyensúlyt, és a munkaerőnek csak kis része tud hozzájárulni a gazdasági növekedéshez magas hozzáadott értékkel.
  • A klímaváltozás. A munkaerő döntő többsége még mindig alacsony hozzáadott értékű, magas karbonkibocsátással bíró munkát végez.

Konzerválódott az EU lemaradása

Ami az EU-t illeti, az uniónak a tavalyi évhez képest nem sikerült javítania egyetlen versenyképességi pillérben sem. Az EU átlagos versenyképességi pontszáma mindösszesen 72,3 pont, szemben a legnagyobb versenytárs USA-val (83,6 pont) és Japánnal (82,3). A több, mint 10 pontos hátrányról kijelenthető, hogy az EU versenyképességi lemaradása lényegében konzerválódott. Az EU13-ak átlagos pontszáma 67,2 pont, míg a régi tagállamokban az átlag 76,8 pont.

A legnagyobb változás, hogy idén Kína (73,9) több, mint egy ponttal megelőzte az EU-t. Bár a világ legnépesebb országának van még hova fejlődnie néhány pillér tekintetében (az EU jóval kiegyensúlyozottabb), különösképpen az intézményi tényezőkben, a hosszú távú termelékenységet befolyásoló mutatókban rendre megelőzik az EU-t. Az Európai Közösség leszakadásának egyértelműen az IKT adaptáció pillérben elszenvedett hátrány az oka.

Bár vannak előremutató kezdeményezések (pl. Észtországban), a digitális forradalom központja egyértelműen nem Európában van, hanem sokkal inkább Japánban, az USA-ban és Kínában. A kontinens továbbra is inkább zárt, az európai termékeknek már jóval kisebb a világpiaci részesedése, mint korábban, a kereskedelem főként egymás között folyik, szemben például Kínával, amely rohamos ütemben tudja növelni globális részesedését a high-tech termékekpiacán.

A kialakult helyzeten nem segít az a politikai feszültség sem, amely napjainkban tapasztalható, továbbá a WEF szerint igen erősen hiányzik az európai kohézió a fejlesztéspolitikában, aminek eredményeképpen a tagállamok továbbra is egymás versenytársai.