Először is tegyük rendbe ezt a fogalmat: mit jelent a kifektetés és miért fontos ennek az ösztönzése?

Érdemes először a nagy gazdasági képpel kezdeni és egy meghatározó fogalmat beemelnünk a képletbe: ez pedig az ország profitegyenlege. Ez azért fontos szám egy ország szempontjából, mert megmutatja, hogy a külföldi vállalatok mekkora nyereséget termeltek az adott országban, szemben a hazai tulajdonú, külföldön működő vállalatok nyereségével. Ha Európa egészét vizsgáljuk, a profitegyenleg markáns vonalat húz kelet és nyugat között. A hiány általában az alacsonyabb tőkeellátottságú, ugyanakkor gyorsabban növekvő országokra jellemző, ebbe a csoportba tartozik hazánk is. Jelenleg ez a negatív egyenleg mintegy 6 milliárd eurót tesz ki. 

Ebből tehát az következik, hogy a hazai cégek külföldi aktivitását szükséges növelni a balansz elmozdítása, és hazánk gazdasági növekedésének érdekében, ezt pedig a kifektetések ösztönzésével tudjuk elérni.

A kifektetéseket, vagy mondjuk úgy, a vállalkozások nemzetközi terjeszkedéseit, elsősorban az országhatárokon átnyúló zöld vagy barna mezős beruházások, cégalapítások és -felvásárlások, külföldi gyártókapacitás létrehozások jelentik, amelyek természetüknél fogva tőkeigényes és kockázatos tevékenységek, Magyarországon relatíve kevés az olyan cég, amely erre önmagában képes.

Ők azok, a nagyjából húsz céget számláló nemzeti bajnokok, amelyek már most is aktívak ebben a szegmensben, viszont gazdasági szempontból kívánatos a számuk érdembeli növelése, nagyjából duplázása. Ehhez elengedhetetlen a gátak feloldása, tehát a magas tőkeellátottság és kockázatmegosztás biztosítása, amelyben az állam tud ösztönző szerepet vállalni. 

A mi célunk, hogy saját eszközrendszerünkkel biztosítsuk a stabil tőkeellátottságot, partnerként átvállaljuk a kockázatok egy részét annak érdekében, hogy több kifektetés valósulhasson meg. 

Azt mondják, hogy „a kifektetés tőkeigényes tevékenység, ezért indokolt az állami ösztönző szerepvállalás ezen a területen”. Miért indokolt, ha eleve nagyobb cégekről beszélünk?

A külpiaci megjelenés, legyen az export vagy kifektetés, komplex kihívást jelent a vállalatok számára, egy kifektetés, vagyis tulajdonlást jelentő külföldi leányvállalat létrehozásának megvalósítása pedig kivétel nélkül kifejezetten költség- és tőkeigényes is. Ezekből adódóan a kockázat is igen magas, amit értelemszerűen nem minden cég hajlandó egyedül vállalni. Az állami ösztönzőknek tehát ott van szerepük, hogy hozzájáruljanak ezen kockázatok hatékony porlasztásához, ezzel fellendítsék a magyar cégek külpiaci aktivitását. Például az Eximbank termékei már évek óta jól használhatók az exporttevékenység megvalósítása során, mi pedig most a tőke oldaláról nyújtunk támaszt a növekedésre törő vállalatoknak. 

Ugyanis a kifektetéshez nem könnyű forrást bevonni, bár számos kimutatás, statisztika támasztja alá, hogy számszakilag is egyértelműen megéri:

azok a cégek, amelyek ilyen formában bekapcsolódnak a nemzetközi gazdaságba, gyorsabban növekednek, az árbevételük jelentősebb mértékben gyarapszik a kizárólag hazai telephellyel rendelkező vállalatokhoz képest.

Emellett jellemzően nagyobb foglalkoztatók, és az innovációra is jóval markánsabb mértékben tudnak fordítani, ami további versenyelőnyt jelent számukra. Úgyhogy a pozitív hozadék egyértelmű, nekünk pedig ahhoz kell lendületet adnunk, hogy a cégek az ide vezető úton el merjenek indulni.

Zsámboki Zoltán, a Focus Ventures vezérigazgató-helyettese
Zsámboki Zoltán, a Focus Ventures vezérigazgató-helyettese
Kép: Economx, Neményi Márton

Bár kezdeményezések korábban is voltak, Magyarországon eddig még nem állt fel olyan tőkealap, amely kifejezetten a külpiaci terjeszkedést célozza. Mi most egy teljesen egyedülálló, erre a feladatra dedikált alapot indítottunk el, amely által szélesebb kör számára tesszük elérhetővé a kiszámítható forrásbevonást. Így olyan vállalatokat is megszólítunk és bevonhatunk a kifektetésben gondolkodók körébe, akik eddig a kockázatvállalás terhét nem akarták egyedül viselni. Tehát új, nemzetközi szinten is potenciálisan sikeres vállalatoknak adhatunk lökést a terjeszkedéshez, ezáltal a magyar gazdaság fellendítéséhez. 

A tőkealapot a Focus Ventures kezeli. Hogyan illeszkedik ez az alap a Focus Ventures működésébe?

Jelenlegi formájában a Focus Ventures 2024 tavasza óta létezik, mégis hosszú évek tudása rejlik ebben az új köntösben. A kkv-k tőkeoldali finanszírozását korábban a Hiventures látta el. Ezt a tevékenységet és portfóliót vette át a Focus Ventures az év elején, és a szintén átvett kollégák tapasztalatai révén már érett vállalatokra szakosodott komplex tudásközpontként támogatja tovább a hagyományos vállalatok növekedési céljait. Ilyen aspektusból a már meglévő vállalati alapokhoz jól illeszkedik egy kifektetésösztönző alap. S bár eddig leginkább belföldi beruházásokban tudtunk részt venni, ezzel az alappal olyan új lehetőséget és szakmai kihívást is kaptunk, ahol egy gazdaságpolitikai stratégiát támogató eszközt tudunk bevetni egy igazolt piaci hiányosság betöltésére, a magyar vállalatok külpiaci megjelenésének elősegítésére.

Egy cégnek mikor érdemes kifektetésben gondolkodnia?

Számtalan jó példát találunk arra, hogy egy hazai piacokon sikeres megoldás eredményesen versenybe tud szállni a nemzetközi vizeken is. Így, ahol a hazai piaci növekedés már elérte a maximumát, vagy esetleg már az exporttevékenység is adott, ott érdemes szemügyre venni a lehetőségeket. Alapvetően a kifektetés egy tudatos építkezés része kell, hogy legyen, hiszen számos előnnyel járhat az adott vállalkozás szempontjából, csak fel kell mérni az üzleti lehetőségeket.

Milyen előnyökre gondol?

Az új piacszerzés evidencia, amellyel diverzifikálható a bevételi források szerkezete, csökkenthető a koncentrált értékesítési kitettség. Emellett természetes velejárója a további növekedés, amelyre hazai keretek között már nem képes szert tenni a cég. Gondoljunk például a méretgazdaságosság előnyeire: nagyobb piac lefedésével növekszik a termelési volumen, ezzel csökkenthető az átlagköltség. Lehetővé teszi a működés racionalizálását, a termék vagy szolgáltatás-specializációt, választékgazdaságosságot is. Ezek mind magukkal vonzzák a versenyelőny pozitív változását. Összességében tehát az a cég, aki lépni mer, az nagyot nyer. 

Kép: Economx, Neményi Márton

Ezek a nagyobb vállalatok, de mi a helyzet a kkv-kkal? Ők is labdába rúghatnak?

Azt látjuk, jellemzően a nagyobb cégek vállalkoznak a kifektetésre, legyen az beruházás vagy cégfelvásárlás, de alapvetően nincs méretmegkötés. Kis- és közepes méretű kkv-kkal is találkozunk, amelyek terméke egy adott piacon abszolút versenyképes tud lenni. A cégvezetés stratégiai döntése, hogy exportálják ezt a terméket, vagy, például a szinergiák maximalizálása érdekében létrehoznak helyben egy gyártókapacitást.

Magyarországon számos olyan cég van, amelyek kifejezetten a gyártás területén halmoztak fel olyan versenyképes tudást, amelyet hatékonyan tudnak külföldön is kamatoztatni és ez mérettől teljesen független.

A kérdés az, hogy azt a kockázatot, ami adott esetben a gyártókapacitás külföldi létrehozásával jár, tudja-e és akarja-e saját erőből teljesíteni a kkv. Ha tudja, az még nem biztos, hogy akarja, ha pedig akarja, nem biztos, hogy tudja is. És ezen a ponton jöhet szóba egy ilyen tőkealap, ami nálunk rendelkezésre áll, ahol közösen tudunk egy ilyen beruházásban részt venni, és a tőkebefektetésünkkel sok szempontból a kockázatot átvállalni.

Mi szükséges ahhoz, hogy a külpiacra lépési folyamat sikeres legyen és ne csalódottan vonuljon vissza a vállalat?

A felkészültség és a megfelelő tudás ilyenkor kulcstényező. Ismerni kell a megcélzott piacot, annak fogyasztói igényeit, üzleti sajátosságait, legyen az akár jogi, adminisztrációs, adóügyi szabályozás. Ebből is látszik, van némi átfedés az exporttevékenység és a kifektetés között. Annak érdekében, hogy sikeres legyen egy újonnan elindított külföldi leányvállalat, ezeket a kérdéseket megfelelően körül kell járni. Gyakran a kifektetést megelőzi egy rövidebb-hosszabb exportáló szakasz, ami már jó tapasztalatokat ad, amikre lehet építkezni és ez felvázolhatja egy jövőbeli külföldi beruházás, cégfelvásárlás, terjeszkedés megvalósítását is. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy az exporttapasztalat nem előfeltétele a kifektetésnek.

Konkretizáljuk: pontosan milyen ügyleteket finanszíroznak a tőkealapból?

Alapvetően három fő területre koncentrálunk: elsődlegesen a cégfelvásárlások, a vállalati tranzakciók, ahol akár az értékláncban, akár horizontálisan vagy vertikálisan a cég működéséhez kapcsolható beszállítói felvásárlások lehetnek érdekesek; másodsorban beruházások – sok esetben zöldmezős vagy barnamezős beruházás, ahol a cég például új gyártókapacitást vagy logisztikai csarnokot hoz létre; a harmadik fő fókuszunk a menedzsment kivásárlások, bevásárlások – például egy generációváltás esetén, ami Magyarországon is jól ismert.

Minderre az alap 165 millió dolláros keretösszeggel áll rendelkezésre, ami a következő években egy megfelelő bázis lesz arra, hogy több hazai cég jelenjen meg külpiacokon, aktivitásuk növekedjen az új beruházásokon, felvásárlásokon keresztül.

A befektetéseket piaci alapon végezzük, a hozamelvárást pedig az iparági minimumokhoz közelítjük, ezzel érdekeltté tesszük a feleket az ügylet megvalósításában. 

Ez nagyságrendileg 60 milliárd forint, ekkora keretösszeggel indul a Kifektetési Magántőkealap. Ez mire elég?

Abban bízunk, hogy sikerül olyan új nemzeti bajnokokat becsatornázni a rendszerbe, akik bővíteni tudják a külpiacokon is versenyképes, sikeres hazai vállalkozások számát. Jellemzően egy ügyletnél 1-25 millió dollárral lehet számolni, így a következő öt évben nagyjából 10-15 ügyletet tudunk megvalósítani.

Milyen célországok relevánsak és miért éppen ezek?

Elsődlegesen Nyugat- és Közép-Európa, valamint az ázsiai, kiemelten pedig a közép-ázsiai régió országait célzó kifektetésekre koncentrálunk. Az előbbi talán egyértelmű, hiszen hol máshol tehetnék meg első nemzetközi lépéseiket az itthon már sikeres vállalkozások, mint az elérhető földrajzi közelségű, sok szempontból ismerős jogi és szabályozói környezettel rendelkező szomszédos országokban. Utóbbi első hallásra talán egzotikus célpont lehet, azonban hiszünk abban, hogy a magyar vállalkozások rendelkeznek olyan technológiával, know-how-val, ami versenyképes tud lenni ebben a régióban, így számukra kifejezetten erős, nagyszámú felvevőpiacot jelenthet a térség. 

Van iparági megkötés? Milyen ágazatokat segítenek majd leginkább? Mi lesz a preferencia, miért azok?

Alapvetően nincs iparági megkötés, de célzott ágazatokkal dolgozunk, amelyek hazánk Versenyképességi Stratégiájában is kiemeltek. Így az agrár- és élelmiszeripar, a feldolgozóipar, a logisztika, a megújuló energia, a könnyűipari megoldások, a digitalizáció, a nyersanyagipar és adott esetben az egészségipar. Ezek a fókuszpontok, de ettől el lehet térni.

Hogy néz ki a befektetési folyamat? Hasonló az eddig megszokottakhoz?

Jelenleg a projektkeresés fázisában vagyunk, de biztatók az első piaci tapogatózások. Már vannak olyan cégek, amelyeknél érdemben vizsgáljuk a befektetés lehetőségét. Első körben az elsődleges információk alapján felmérjük, hogy ténylegesen részt tudunk-e venni a tőlünk elvárt piaci feltételek mellett egy befektetésben. Ekkor megvizsgáljuk, hogy milyen menedzsment-szaktudás áll rendelkezésre, milyen eredménytermelő, jövedelemtermelő képessége van a vállalataknak, milyen piaci lehetőségek, akár kockázatok merülnek fel. Az előzetes vizsgálatok alapján el tudjuk dönteni, hogy allokálunk-e erőforrást közösen a céggel egy komolyabb projektvizsgálatra, és amennyiben ez a bírálat pozitív, akkor a tőkebefektetéseknél szokásos jogi és technikai átvilágítások részeként megvizsgáljuk az üzleti terv megvalósíthatóságát, megalapozottságát. Az így összeállt kockázati és az üzleti potenciál mátrix alapján pedig meghozzuk a befektetői döntést.

Kép: Economx, Neményi Márton

A folyamat egyébként időigényes, akár 6-9 hónapot is igénybe vehet, de ez a piaci standardoknak megfelelő. Igyekszünk minél gyorsabbak és rugalmasabbak lenni, ahogy partnereink azt már megszokhatták tőlünk, illetve itt is érvényes a más alapjainknál meghatározott irány, miszerint a cég későbbi mindennapi működésében mi nem veszünk részt, a szakmai megvalósítás a partnereink feladata. 

Milyen konkrét elvárásaik vannak egy vállalkozással szemben?

Vannak fundamentumok, amelyek mindenképpen szükségesek az együttműködéshez. Ilyen az, hogy elsődlegesen Magyarországon bejegyzett, érett, stabil növekedésű vállalkozásokat keresünk.

Minden ügylet esetében alapvető törekvésünk, hogy megosszuk a kockázatot, amelynek keretében mi a projekt költségvetésének, a felmerülő költségek csak egy részét finanszírozzuk a tőkebefektetésen keresztül, a partnernek legalább 30 százalékos saját hozzájárulást kell biztosítania az ügyletben. 

A tőkebefektetéssel továbbá elfogadja a vállalat, hogy az alap tulajdoni hányadot szerez a cégben, amelyből előre meghatározott feltételek mentén kivásárolhatók vagyunk.

Arra mikor kerülhet sor? Mikor kerül pont az ügylet végére?

Pont akkor kerül az ügylet végére, amikor az alapunk exitál, azaz kilép a befektetésből. Ezt két formában tudja megtenni: az egyik az úgynevezett zárt konstrukció, ahol egy előre meghatározott, jól kiszámítható és transzparens keretrendszerben és csak a tulajdonosnak adjuk meg az alap kivásárlásának lehetőségét. A másik megoldás, ahol partnereinkkel gyakorlatilag azonos kockázatvállalás mellett veszünk részt az adott befektetésben. Itt kereshetjük a kilépési utakat, és alapvetően arra törekszünk, hogy hozamunkat maximalizálni tudjuk.

Hány cég van a „kalapban”? Hány cégnél lehet ez most realitás?

Azt gondoljuk, hogy a következő években négy-öt magyar céggel fogjuk tudni bővíteni a nemzeti bajnokaink számát, illetve fogunk tudni együttműködni olyan vállalatokkal, ahol a tőkebefektetés előre tudja mozdítani a kifektetési projekteket. 

Ha egy év távlatában nézzük, mivel lenne elégedett?

Egy számunkra szakmailag régóta vágyott eszköztárral bővült az állami tőkebefektetési intézményrendszer, a piaci szereplők számára egy unikális termékstruktúrában.

Akkor lennék elégedett, ha legalább 3-4 olyan termelőkapacitás létrehozására irányuló beruházásban tudnánk részt venni, ahol a magyar cégek sikeresen transzferálják tudásukat, és a külföldön megtermelt jövedelemmel segítik profitegyenlegünk javulását.

Ilyen szempontból keretezve a cél az, hogy több sikeres és versenyképes magyar cég jelenjen meg külföldön.

Mikor szállhatnak le az első fecskék ezeken a külpiacokon?

Még az idei évben. Ez azt jeleni számunkra, hogy adott esetben például el tud indulni egy termelőkapacitás létrehozása a célországban, vagy a magyar tudás és technológia egy értéklánc részeként tud megjelenni. Azt gondolom, hogy ennek év végéig minden realitása megvan.

Melyik ágazat áll ehhez most a legközelebb?

Az első fecskéket én a telekommunikáció, infokommunikáció területén várom, de ígéretesnek látjuk az agráriumot, az élelmiszeripart vagy a feldolgozóipart is. Bízunk benne, hogy hamarosan a legkülönfélébb ágazatokat érintő sikertörténetekről számolhatunk be.

(A cikk megjelenését az NTH támogatta.)