A leggazdagabb magyarok befektetéseinek is jót tesz egy pofon néha

- Magyarországon a privátbankok jelenleg hány ügyfélszámlán mekkora vagyont kezelnek, ez hogyan alakulhat idén?

- A magyar privátbanki szektor több mint 48 ezer ügyfélszámlán összesen több mint 3500 milliárd forint vagyont kezel. Növekedési szempontból a tavalyi prosperáló év volt a szektor számára, nem csak a 10 százalékot bőven meghaladó állománynövekedés miatt, hanem mert a növekedést tíz év után nem a hozam vagy a forint gyengülése miatti átértékelés, hanem a beáramló új beutalás húzta. Viharos év is volt 2015: eltűntek a hozamok, a privátbanki mezőny átalakult, egyes szolgáltatók elhagyták/elhagyják Magyarországot vagy beolvadtak, de külső válság is megrázta a szakmát. Úgy látom, hogy a szektor kiválóan vizsgázott, elsősorban a biztonság és megbízhatóság oldaláról.

- Intenzíven tudott nőni a vagyonosok száma is?

- A statisztikák a megnyitott számlákra vonatkoznak. Ezek száma nagyobb mértékben bővült, mint a vagyonosok rétege. Egy hazai vagyonos ügyfélnek átlagosan 2-2,5 privátbanki számlája van, azaz 18-20 ezer ember jelenti a szektor ügyfélállományát. Az utóbbi 2-3 évben megfigyelhető volt egy feltörekvő és gyorsan vagyonosodó szűk réteg erőteljes megjelenése, emellett a stabilitás megtakarítási számlák (smsz) nyitása is megdobta a számokat.

Eközben a világban a szupervagyonosok számára rossz év volt 2015: a World Wealth Report adatai szerint 2007 óta tavaly először csökkent néhány százalékkal a világon a 30 millió dollár (mintegy 8,5 milliárd forint) feletti vagyonnal rendelkezők száma, így a már "csak 187,5 ezer ember vallhatja a globális elit tagjának magát.

Egyre kevesebb privátbank él meg

- Hogyan fejlődik a magyar privátbanki szektor?

- Az utóbbi években lassan nemzetközi minőségűvé érett a magyar privát banking sok szempontból. Vannak jól képzett tanácsadók, széles és vonzó termékpaletta, kiváló vagyonkezelési szolgáltatások. Azonban a pénzügyi világ sokkal gyorsabban változik, mint tette azt évekkel ezelőtt, a digitalizáció azonnali "szükség" lett a modern bankiparban, így a pénzügyi eszközök piacaira vonatkozó uniós irányelv (MiFID) miatti kötelezettségek teljesítésével egyidejűleg a versenyben maradáshoz erőteljesebb it/crm fejlesztésekre, aktívabb szegmentációs termékpolitikára és hatékonyság növelésre lesz szükség.

A "háborús" évek segítették a szakma fejlődését. A biztonság kezelése hatalmas adminisztratív terheket ró a szektorra, de hatékonyabb és racionálisabb lett az iparág. Pedig a nemzetközi trendeket figyelve e téren még csak az út elején járunk. A hozzáadott privátbanki szolgáltatási érték lehet a növekedés középtávú motorja. Egy hosszabb ügyfélkapcsolatban a privátbankár egy család számára nem csak pénzügyi bizalmas befektetés, portfóliódiverzifikációs vagy adózási kérdésekben, de pénzügyi pszichológus is, aki segít az alacsony kamatkörnyezetben vagy akár abban, hogyan tudjuk a gyermekeinket felkészíteni a felelős pénzügyekre vezető menedzserként, vagyonos ügyfélként.

- Hol tart a privátbankok szelektálódása? Az állami tulajdon előny vagy hátrány a folyamatban?

- A szelekció három éve kezdődött, várhatóan 2017-re nagyjából befejeződik: több szolgáltató megerősödött, míg 8-10 potenciális privátbanki üzletág kihullott a versenyben. A magyar gazdaság és a vagyonos kör mérete korábban sem indokolta volna 20-25 privátbanki üzletág létét.

Az állami tulajdonú bankoknál vegyesek a benyomásaim: a korábbi évek privátbanki munkájának minőségét igazolja, hogy volt olyan bank (MKB), ahol - sokak meglepetésére - az állami tulajdonos belépése után sem alakult negatívan az ügyfélállomány egyenlege. E kérdéssel azonban érdemes megvárni 2017-et, addigra kiderülnek ezekben a bankokban a tulajdonosi szándékok. Úgy tudom, e bankokban sok ügyfél hasonló kiváró állásponton van.

Időnként kell egy pofon

- Egy éve, 2015. január közepén a svájci frank váratlan elszállása hogyan hatott a piacra?

- A privátbanki ügyfelek döntő többsége konzervatív vagy rendkívül szoros kontroll alatt tartott befektetési politika alapján kezeli portfólióit. Így a tavaly januári események elsősorban az ügyfelek befektetési szolgáltatóknál tartott kockázatkeresőbb pozícióit érintették. A veszteség mértéke több tíz milliárd forintra rúgott és akkor még nem számoltunk azzal a dominóhatással, amelyet a svájci frank árfolyammozgása generálta Quaestor-, Hungária- és Buda-Cash-bedőlések révén elveszett ügyfélpénzek okoztak.

Pszichológiai szempontból viszont - valószínűleg nem leszek népszerű e kijelentésemmel - mindig tanulságos egy ilyen pofon a befektetőknek és a szakmának egyaránt. Egyszerűen időnként szükség van rá: mindenkit emlékeztet arra, hogy a kockázatokat hideg fejjel és szakemberek segítségével kezelni kell, még ha az a magas hozam rovására is megy.

- A brókerbotrányokkal megnőtt bizonytalanság már a múlté?

- A biztonság kérdése és az alacsony hozamú környezet erősödött a "relationship managementre" helyezett fókusz és az ügyfelek termékigényeinek felmérése. Érdemes megérteni az ügyfelek igényeit. Ez egyúttal banki edukációs felelősség is. Nagyon jó tapasztalatokat hozott, bár a vártnál lassabban hódít teret a banki diszkrecionális vagyonkezelés (dpm), tovább bővítve az ügyfélkört.

Ha felértékelődik a privátbanki kapcsolattartók teljesítménye a szolgáltatásban, elkerülhetetlen lesz a digitalizációs térnyerés, miközben az ügyfeleknek még néhány évig szokniuk kell, hogy a "jó hozam" mértéke tartósan megváltozott, az - a kockázatvállalás mértékétől függően - 2-5 százalék között lesz.

- Sok károsult visszakapta elbukott pénze nagy részét. Ez a vagyon hová vándorol most? Mik lesznek a legkedveltebb befektetési instrumentumok?

- Sokan a tavaly történtek után - különösen a 30 millió forint alatti vagyonnal rendelkezők - legfeljebb csak állampapírba fektetnek majd.

Ám a hozamszint ereszkedésével a privátbankárok munkája és személye is egyre inkább felértékelődik. Pszichológiai feladvány is lesz a hozam, kockázat, befektetési időtáv "szentháromságban" az ügyfeleknek megfelelő befektetési stratégiákat kínálni. Továbbra is kérdés, hogy a biztonságért cserébe kellően megbecsült lesz-e a 2-3 százalékos reálhozam - miközben a hazai befektetési alapok négyötödénél az egyéves visszatekintő hozam nem éri el az állampapírhozam szintjét sem.

- Pedig az ügyfelek magas hozamokhoz szoktak. Vélhetően sokan keresik a kockázatosabb, ám kielégítő hozammal kecsegtető termékeket.

- Komolyan észnél kell lenni 2016-ban is. Több világgazdasági jelenség is erősíti a kiszámíthatatlanságot: a kínai hard landing veszélye, a 30 dollár környéki olajár, az alacsony globális fogyasztási szint és a defláció, a Fed kamatlépései, valamint az eurózónában a Brexit és a görög helyzet. Mindezt tetézi a feltörekvő országok brutális dollár-kitettségének átértékelődési terhe.

Miközben a pénzügyi termékek hozama alászállt és túlestünk a brókerbotrányokon Magyarországon is erősödött az ügyfelek érdeklődése a nem hagyományos befektetési eszközkategóriák (ingatlanok, műtárgyak, startupok) irányába.

- Korábban úgy fogalmazott, hogy a privátbankokban 2015-2016 az újraszabás ideje. Látják már mely szolgáltatók voltak/lesznek a befektetési piac és a privátbanki szektor átrendeződésének nyertesei?

- A piac vezető szereplői összességében jó bizonyítványt érdemelnek 2015-re. Még az év eleji sajnálatos eseményekre is úgy foglalnánk állást, hogy a piac és az ügyfelek hosszú távú fejlődési érdekei szerint valóak voltak. Belegondolni is rossz, mi lett volna, ha ezek a káros gyakorlatok csak évek múlva derültek volna ki, mennyivel nagyobb ügyfélvagyonok lettek volna érintve. Ennyiben hálásak lehetünk a svájci jegybanknak.

A privátbanki újraszabás szemszögből is domináns hatású az Erste Citigold-akvizíciója, a kis szolgáltatók kihullása, egyúttal a boutique-jellegű privátbanki-modell térvesztése. Véleményem szerint jól vizsgázott az OTP, az Erste, a Concorde, de lehetőségeihez képest az MKB és a a Citigold is - az utóbbi komoly erőfeszítéseket tesz a beolvadásig az állomány egyben tartására. A szektor további konszolidációját 2016-2017-ben várhatóan nem az üzletági vagy ügyfélszintű mozgások, hanem az esetleges banki tulajdonosváltások határozzák meg.

Az smsz nem váltotta be az eredeti reményeket-

- Mekkora vagyon "pihenhet" külföldi számlákon és mely országokban?

- E témában mindenki sötétben tapogatódik. A Blochamps Capital számos statisztikát tanulmányozva, 6-7 éve próbálja megbecsülni a vagyontranszfer volumenét, ez alapján az összes külföldön levő magyar vagyon értéke 2500-3000 milliárd forint lehet. Csak az EU-n belül - az uniós adóegyezmény-utalások NAV-adataiból számoltak alapján - 2012-ben 700-1300 milliárd forint volt a nevesített betétekben tartott magyar vagyon, míg 2014-re az Ausztriában, Svájcban és Luxemburgban vezetett számlák anonim betéteinek NAV-adataiból 700 milliárdos befektetési állomány következtethető ki.

Nem kétséges, az EU és az OECD egyezményrendszere, a banki adatok automatikus cseréje globális tisztulást és nagyobb átláthatóságot hoz. Több mint 80 ország adóhatósága működik együtt és teszi az elérhetővé a rezidens ország adóhatóságának a bankszámlák adatait 2017 végétől.

Úgy vélem azonban, hogy a banki adatok automatikus cseréjének nem lesz látványos hatása, hiába kerülnek jelentős külföldi vagyonok a NAV látóterébe. Sokat szigorodtak ugyanis 2008-2010 után az ügyfélkockázatok és a pénzbefizetések kezelésére vonatkozó szabályok - nem csak Luxemburgban, Ausztriában, Svájcban vagy Liechtensteinben, de szinte mindenhol a világon. Így a több ezer milliárdnyi vagyon - már csak az ötéves elévülési idő miatt is - eredetét tekintve már nem lesz számon kérhető, csupán a hozama válik megadóztathatóvá. A modern pénzügyekben egy bizonyos vagyonméret felett amúgy is kifejezetten adóhatékony és legális megoldások tömegét van módja az állampolgároknak használni, így ez a következő évek transzparenciája elsősorban a "sötétebb szürke" gazdaságot fogja fájdalmasan érinteni.

- Milyen manapság az smsz vonzereje?

- A konstrukció anno újdonságként kockázatos tárgya volt a bevezetését követően bármilyen prognózisnak - mi mégis nagy pontossággal előre jeleztük a folyamatait. A tavalyi utolsó negyedévben a befizetés mértéke és a befizetők száma is minden eddigit meghaladta - minden bizonnyal a szokásos év végi haza transzfereken felül a nemzetközi egyezmények okozta adatkezelési változásoknak is köszönhetően. A 346 számlanyitás arról árulkodik, hogy mind belföldről, mind külföldről nagy összegű befizetésekkel akarták az ügyfelek, az adóstátusát tekintve nem rendezett megtakarításaikat az smsz adóelőnyével élve "tisztába rakni".

Összességében azonban az smsz nem váltotta be az eredeti reményeket: sem a befizetések mérete, sem az elért befizetői kör alapján. Az induláskor a jogalkotók és a privátbanki piac szereplői is évente több mint 100 milliárd forint feletti befizetésre számítottak - míg a Blochamps mindkét évre 50 milliárdos értéket valószínűsített.

Jelenlegi formájában az smsz világszinten is egyedi és kedvező konstrukció, mely széles rétegek adófehérítési hajlandóságát kényszeríthetné ki. A külföldön tartott vagyonok egy részének "hazacsordogálása" még mindig nagyobb részben táplálja az smsz-statisztikákat, mint a hazai befizetők elhelyezései, ám véleményem szerint a magas áfaszint, az 50 százalék körüli adóék és a kiskereskedelmi/szolgáltatói szektor "szürkesége" alapján jóval nagyobb smsz-aktivitást kellene okozzon. Ehhez viszonyítva a 2014-es 38 és a tavalyi 53 milliárd forint befizetés csekélynek mondható. (A konstrukció jelenleg kilenc pénzügyi szolgáltatónál érhető el.)

Szarkasztikusan azt mondanám, hogy egészen biztosan 91 milliárd forintnál nagyobb összeg van honfitársaink birtokában, amelyre ráférne egy kis smsz. Úgy vélem, hogy az idén a tavalyinál kissé több (750 darab) smsz-számlát nyitnak, az azokra érkező összeg viszont a belföldi befizetések átsúlyozódása miatt csupán 45 milliárd forintra rúg majd, azaz elmarad a tavalyitól

- Látható mekkora külföldi és a hazai forrásból származó befizetések aránya?

- Az smsz-feltétek 2015 nyári lazítása sem hozott áttörést, a konstrukció még mindig csak mérsékelt vonzerőt jelent a külföldön tartott vagyonok hazacsábítására. A külföldi/belföldi pénz arányáról nincsenek hivatalos statisztikák, de a privátbankárokkal folytatott beszélgetések alapján a számlanyitások darabszámánál 50-50, míg a befizetett vagyonnál 70-30 százalék lehet a megoszlás.

- Ön szerint meddig marad fontos eszköz az államadósság menedzselése szempontjából a letelepedési államkötvény?

- E konstrukcióról sarkos a véleményem. Az állam számára érezhetően fontos a letelepedési államkötvény népszerűsítése, azonban a konstrukció szerkezetét és hasznait figyelembe véve összességében a bevezetés óta az e speciális államkötvény megvásárlói és a forgalmazó cégek is jobban jártak, mint maga az állam. Ráadásul a letelepedési államkötvény csak átmeneti eszköze az államadósság menedzselésének, hiszen kölcsönviszonyt teremt, árazása viszont nem kedvezőbb a piaci viszonyok mellett feltételezhető állami forráselérésnél, a közvetítői haszonkulcs ugyanakkor meghaladja a 25 százalékot.