Rövid sajtóközleményben tudatta a Fővárosi Törvényszék, hogy öt éves szabadságvesztésre, és ugyanekkora időre a közügyektől való eltiltásra ítélte Bíró Pétert, akit azzal vádoltak, hogy kölcsönügyleteiben fedezetként hamis aranytömböket használt fel. Az viszont, hogy a fenti büntetésen felül a vádlottnak hogyan és miként kell helytállnia a nyolc bankot ért sokmilliárdos veszteségért, mennyit és hogyan kell visszafizetnie a Németországban kibocsátott Lombard-kötvények tulajdonosainak - ha egyáltalán erre sor kerülhet - nem egyértelmű. Az viszont nagyon valószínű, hogy a vádlottnak nem öt évet, hanem  évekig tartó háziőrizet és egyéb kedvezmények figyelembe vételével  legfeljebb két évet kell majd a rács mögött töltenie.

A Törvényszék által "csalás" ügyében meghozott ítélet hátterét taglaló tömör összefoglaló valójában egy több éven át folytatott zálogházi csalássorozatot takar, amelyben nem csupán az indoklásban felhozott vád hangzottak el. A két évvel ezelőtti vádiratban a Kézizálog Zrt. és a Lombard Kft. tulajdonosát Bíró Pétert ugyanis összesen 18 rendbeli - üzletszerűen, jelentős és különösen nagy kárt okozó, valamint folytatólagos csalás, 9 rendbeli hamis magánokirat felhasználásának vétségével és közvetett tettesként pénzügyi intézmény körében, folytatólagosan elkövetett számvitel rendjének megsértésével vonták eljárás alá.

Kapcsolódó

Kinek, mennyi jár?

Az ítéletben mindössze egy mondat utal arra, hogy kötelezték a vádlottat, hogy a vádiratban indítványozott kártérítést a pénzintézetek, két gazdasági társaság és két magánszemély részére fizesse meg. Ennek nagyságát azonban majd további polgári perek során kell megállapítani: vagyis az aranyhamisítási ügy itt  és ezzel vélhetően nem ér véget. A helyzetet tovább bonyolítja (meglehet, éppen egyszerűsíti), hogy a kárvallottak egy része, közöttük nyolc hazai pénzintézet vélhetően nem indít kártérítési pert. A lépés meglepő, hiszen a bankok vesztesége ugyanis a korábbi becslések szerint meghaladta a 20 milliárd forintot, amekkora tételnél érdekeltek lehetnének, hogy veszteségük minél nagyobb részét megtérítsék.

Az újabb perek elmaradásának valószínűsíti, hogy már a mostani tárgyalássorozat első, tavaly szeptemberi napján kiderült, hogy a milliárdos kárt "szenvedett" Unicredit Bank nem él majd polgári jogi igényével, a karibi térségben működő offshore Loyal Bank elengedi a tartozást, és a Commerzbank nem akarja érvényesíteni kárigényét. A K&H Bank ugyan szintén nem indít polgári pert, de ennek oka, hogy a hitelt engedményezte egy faktorcégnek. A Széchenyi Bank és az Alba Takarékszövetkezet pedig időközben csődbe ment. A többi pénzintézet - Sperbank, OTP, CIB, Raiffeisen, Kinizsi Bank - elméletben indíthat ugyan kártérítési pert, de akár olyan forgatókönyv is elképzelhető, hogy inkább lenyelik az egyenként is százmilliós, esetleg milliárdos tételek elvesztését.

Hasonlóan járhatnak el a cégek és magánszemélyek is. A károsultak közül néhányat megkeresett a Napi.hu - kérdésünkre nevük vállalása nélkül elmondták: mivel a kár megtérülésére nem látnak esélyt, ők el sem indítják a pert.

Vissza a jövőbe!

Négy évvel ezelőtt a Napi.hu tárta fel Magyarország legújabb kori történetének egyik legnagyobb mértékű aranyhamisítási botrányát. Felfedtük, hogy a zálogház hálózatot működtető és e mellett fociklubokat is birtokló Bíró Péter milyen módon szerzett pénz a zálogházüzlet fenntartásához. A kereskedelmi bankoktól egyenként is milliárdos hitelt vett fel, amelyek fedezetét a bevett zálogtárgyak jelentették. Ezekről azonban később kiderült a töredékét sem érik a annak a pénznek, amit feltüntettek. A Kézizálog-Lombard cégduó trezorjaiban kisebb értékű vagy lényegében értéktelen tárgyakat őriztek. A bankok e téren mutatott mulasztása is közrejátszott a sokmilliárdos csalássorozat megvalósulásában, ugyanis ezek nem vagy nem kellő alapossággal ellenőrizték a fedezetet, hanem többnyire hittek a kimutatásoknak.

Ráadásul Bíró Péter - amint ezt vallomásában is elismerte - egy zálogtárgyat olykor több banknál is eltérő hitelek mögé állította. Maga az érintett 2015 április 3-án kelt önfeljelentésében így foglalta össze a sokmilliárdos bukás lényegét:

" A Kézizálog Zrt. 8 kereskedelmi bankkal áll kapcsolatban, ahol is a bankok által kihelyezett hitelfedezetét a zálogtárgyak képezik. A zálogtárgyak meglétét a bankok felé folyamatosan igazolnunk kellett. Ez, működésünk kezdetén nem jelentett problémát, a későbbiek során azonban már nehézséget jelentett, mivel bizonyos hitelek, zálogjegyek mögött nem volt valódi fedezet. Mivel a bankok ellenőrzése szúrópróbaszerű volt, ezért a bankok eddig nem észlelték a fedezet hiányát."

Ez odáig fajult, hogy a vádirat szerint 2014-végén már a zálogjegyek egyharmadához nem tartozott semmilyen zálogtárgy.

Aranyhamisítás

A fedezet egy másik forrását saját gyártású "aranytömbök jelentették. Elméletben ezeket a zálogba adott aranytárgyak beolvasztásából állították elő, gyakorlatban viszont a Lombard Kft. egy alkalmazottja készítette zömmel trombitarézből. Ilyen módon 357 darab 1,5 kilogramm súlyú tömb készült - ezekbe 80 százalék réz, 10-10 százalékban ezüstöt és cinket olvasztottak. A hamis aranytömbök jelentették a pénzintézetektől, cégektől és magánszemélyektől felvett kölcsönök fedezetét. A tömbök értékét a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal Nemesfémvizsgáló és Hitelesítő Hatóság hamis igazolásával igazolták - erről is beszámoltunk cikkeinkben. A vádirat szerint a hamis aranytömbök felhasználásával 2012. - 2014. között Bíró Péter több mint három milliárd forinthoz jutott hozzá. Különös, hogy a hitelt nyújtók egyike sem vizsgáltatta meg ezeket, sőt közöttük volt olyan is, amely a Kézizálog-Lombard duó széfjeiben tároltatta tömbjeit.

Kötvénykibocsátás

Bíró Péter kötvénykibocsátással is igyekezett forráshoz jutni. A német pénzpiacon Lombard Bond I. és II. néven bocsátott ki vállalati kötvényeket - ezek fedezete szintén a már a korábban hitelek fedezeteként és  többszörösen "felhasznált" zálogtárgyak voltak. 2012 december és 2013. májusa között összesen 6,37 millió euró (2013 végi árfolyamon 1,92 milliárd forint) értékben adtak el Lombard Bond I. kötvényt, majd a Lombard Bond II. elnevezésű kötvényből 6,2 millió euró (1,87 milliárd forint) értékű kelt el. Ezeket többnyire külföldi nem azonosított személyek vették meg - és néhány magyar is. Összesen 12,5 millió euró (3,775 milliárd forint) értékben eladott kötvény tulajdonosai hiába várhatják a pénzüket, valamint bánhatják, hogy elfogadták a német székhelyű Creditreform Rating AG. értékelésének, amely szerint e két kötvény besorolása (vagyis a Bíró-cégek hitelképessége) az akkoriban Magyarország elérhető legjobb, azaz BB+ minősítésű volt.

A kötvényügylet itt nem állt volna meg, mert a Kézizálog Zrt. előkészületeket tett egy magyarországi kibocsátásra is. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete ugyanis 2013. áprilisában engedélyezett egy 10 milliárd forint keretösszegű rendelkező kibocsátást is.

Bíró Péter korábban és most is felhívta a figyelmet a felszámolás különös körülményeire és lefolyására. Ezekkel az anomáliákkal is több cikkben foglalkoztunk, és máig nem derült ki, hogy a két felszámoló szervezet milyen megtérülést tudott elérni, vagyis hogy a sokmilliárdos veszteségből pontosan mennyi és hogyan térült meg. Arról nem is beszélve, hogy korábban a felszámolással megbízott két szervezet között is komoly vita volt a fellelt vagyontárgyak hovatartozásáról.

Bíró Péter elfogadja az ítéletet

"A bíróság ítéletét elfogadtam, a felelősséget elismertem - így kommentálta kérdésünkre Bíró Péter a múlt héten kihirdetett ítélet lényegét. - Ugyanakkor a per során bebizonyosodott, hogy az események nem mindig úgy és nem olyan összefüggésben történtek, ahogy az az elején látszott. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy az általam irányított cégek részben vagy akár egészben is ki tudták volna egyenlíteni a veszteségeket, amennyiben a felszámolás rendben és a törvényi előírásoknak megfelelően történt volna. A Kézizálog Zrt és a Lombard Kft. komoly cégvagyonát ugyanis szinte fillérekért árulták ki. Márpedig, ha a kár megtérül és az ügyfeleket így nem éri veszteség, akkor mentesülhettem volna a büntetőjogi következményektől. A bírósági eljárás során bebizonyosodott az is, hogy én egy fillért sem tettem el, célom a cégcsoport megmentése volt."