Feleslegesnek tekinthető adminisztráció miatt jó néhány kis zálogház húzhatja le a rolót hamarosan. A pénzmosás elleni törvény nyári szigorítása ugyanis olyan adminisztratív terhet jelent  számukra, hogy kétségessé válik a gazdaságos működésük. Ráadásul az ügyfelek - akik részben az anonimitás miatt választják a zacit - egy része is visszaretten személyi adatainak rögzítésétől, ezért vélhetően uzsorásoktól vagy zugzálogházaktól vesz fel majd átmeneti kölcsönt a jövőben. Ezek ugyanis - érthető módon - eddig és ezután sem azonosítják ügyfeleiket, akik a tisztességes zálogházaknál jóval kedvezőtlenebb feltételek mellett kapnak hitelt.

Nullára redukálva

Kapcsolódó

A korábbi hazai gyakorlat az volt, hogy a zálogházakban csak a 300 ezer forintot meghaladó kölcsönöknél rögzítették a beadó személyi adatait. Ezen összeg alatt az ügyfél csak egy számmal ellátott zálogcédulát kapott, s ennek visszaváltásával jutott ismét birtokába a zaciba csapott érték - többnyire aranytárgy vagy ékszer.

A szigorítást követően most a legcsekélyebb értékű zálogtárgy beadásához is ki kell tölteni egy adatlapot - bár elméletben továbbra is fennmarad az záloghitelezésre jellemző anonimitás. A törvény az egyes személyes adatok (név, születési hely, lakcím) rögzítését rendeli el jószerével minden pénzügyi tárgyú ügylet esetében.

Ennek célja, hogy egy ügyfél ilyen ügyleteinek egy éven belüli halmozódása összegezhető legyen. Vagyis ha a zálogügyletek éves értéke eléri a 3,6 milliós ügyletértéket, akkor ügyfél-átvilágítást kell végezni.

Az ügyfelek űrlaptól való idegenkedése érthető, hiszen a megszorult, kispénzű emberek nem szívesen adják meg adataikat - és amint pénzhez jutnak, visszaváltják beadott értékeiket. Az átvilágítási küszöböt az ügyfelek többsége nem éri el, ezért is érthetetlen a piaci szereplők szerint az új intézkedés. A gyakorlatban tehát pénzmosásra a záloghitelezést nem használják a kispénzű ügyfelek.

"Sunnyognak" a kicsik

A törvénymódosítást követő időszak eddig azt bizonyította, hogy csak a legnagyobb cégek és zálogház-hálózatok vezették be, illetve alkalmazzák  következetesen az új rendszert, a kicsik jórészt nem.

A Napi.hu tapasztalatai szerint egy sor vállalkozás a törvénymódosításnak fittyet hányva negligálja az adatlapok kitöltését - kockáztatva ezzel az esetleges büntetést is. A "renitensek" többsége takarékszövetkezeti háttérrel rendelkezik - ami a pénzmosás elleni törvény szigorításának egy másik problematikus pontjára mutat rá. Azon zálogházaknál, amelyek e tevékenységüket nem önálló pénzügyi vállalkozásként, hanem hitelintézeti (jellemzően takarékszövetkezeti) közvetítőként végzik, a kötelezettség a partnerüket terheli: neki kell gondoskodnia arról, hogy közvetítőik (egyes esetekben tucatnyi, egymástól egyébként független zálogház) egységes rendszer és adatszolgáltatás alapján végezzék az adatrögzítést, felelősek a halmozott adatok számításáért.

Kulcs az informatika

Kérdéses, hogy a kis zálogházak és partnereik felkészültek-e az új  informatikai előírások teljesítésére. Ugyan az adatrögzítés formáját nem rögzíti a törvény, de az, hogy az ügyletek értékének halmozódását folyamatosan figyelemmel kell kísérni (vagyis amikor az ügyfél eléri a küszöbértéket, az átvilágítását el kell végezni), aligha oldható meg korszerű informatikai megoldások nélkül.

A zálogházak szakmai szervezete, a Magyar Zálogházak és Záloghitelezők Országos Egyesülete (Mazosz) már többször jelezte a szigorítást követő problémákat és szakmai segítségét is felajánlotta a törvényhozóknak. A kis zálogházak vélhetően arra várnak, hogy - a kudarcot látva - figyelembe veszik majd észrevételeiket.

Mit mond a felügyelet?

A lapunk által megkérdezett Magyar Nemzeti Bank (MNB) szerint nincs összefüggés a legszegényebb társadalmi rétegek zálogházi szolgáltatásokra való rászorultsága, valamint a törvényi kötelezettségek teljesítése között. Álláspontjuk szerint nem jár hátránnyal az ügyfelek számára a közelmúltban bevezetett  jogszabály-módosítás, az szerintük mindössze az esetlegesen bűncselekményből származó tárgyak zálogba adását szoríthatja vissza.

A kisebb zálogházak törvényi előírásokat mellőző magatartásáról az MNB-nek nincs tudomása, mint írják: a jegybank az elmúlt időszakban nem kapott piacfelügyeleti bejelentést jogosulatlan zálogkölcsönzést folytató szolgáltatóról. Példaként említik, hogy 2014-ben az MNB piacfelügyeleti eljárást folytatott le az IFN Trezor Amanet S.R.L. társasággal szemben jogosulatlan zálogkölcsön nyújtási tevékenység kivizsgálására. A vizsgálatot akkor az MNB 20 millió forint bírság kirovásával (illetve a közvetítőként eljáró Zafir Gold Kft. részére 5 millió forint szankció kiszabásával) zárta le.

Éles ellentét mutatkozik az ország keleti és nyugati fele között - legalábbis zálogházi szempontból. Míg Keleten elsősorban a szegény, kiskeresetűek veszik igénybe a záloghitelezést, addig nyugaton inkább a vállalkozók. A szegények főleg hó végén vagy ünnepek előtt adják be szerény értékeiket a zálogházakba és amikor pénzhez jutnak vissza is váltják azokat. A vállalkozók viszont nem csak akkor veszik igénybe ezt a szolgáltatást, ha meg vannak szorulva, akkor is, ha gyorsan és felesleges macera nélkül akarnak pénzhez, tőkéhez jutni. Egy magát megnevezni nem kívánó becsüs elmondta: vannak, akik befektetési aranyrudakat hoznak-visznek a zálogházba. Az onnan felvett hitellel finanszírozzák forgótőke-igényüket, mert ez még mindig olcsóbb, mint a banki hitel.