A vendéglátásban évek óta nem a profit, hanem a túlélés a cél - mondta a 24.hu-nak Járosi Tamás ingatlanfejlesztő, a tihanyi Malackrumpli étterem tulajdonosa. Van egy mítosz, hogy az étteremtulajdonosok nagyon jól keresnek, és Porschéval járnak. Erre azért rácáfolna egy olyan statisztika, hogy hány új étterem éri meg a harmadik születésnapját. Nem azt mondom, hogy nincsenek sikeres üzletek a Balaton körül, de más a siker mértéke itt, mint Budapesten. A Balatonon ha lemegy a főszezon, előtte utána még van két-két hónap szerényebb időszak, aztán november 1-jétől április végéig lényegében árbevétel nélkül fizetik a személyzetet, a bérleti díjat és minden költséget.

A vállalkozó arra számít, hogy idén nyáron meleg lesz, a vendégek lejönnek, és jól érzik magukat. A nagy probléma a szálláshelyek drágulása. Ez sokakat elriaszt. Ennek talán az egyik oka, hogy a szállásadók elkezdték a dinamikus árazást, ami a fapados repülőgépjáratoknál alakult ki, vagyis hogy napi szinten mindig a foglaltság függvényében állapítják meg az árat. A szezon elején, úgy tűnik, hogy jelentősen drágultak a szálláshelyek, de ez lehet majd olcsóbb vagy drágább, attól függ, mennyi vendég lesz.

A másik gond a magánszálláshelyek drágulása. Miközben ezek üzemeltetői katáznak, tehát szinte nem fizetnek adót, sokakat nem érint a rezsinövekedés, mert magánszemélyek, többen komoly állami támogatást kaptak a felújításokra, mégis sokszor ugyanazon az áron adnak ki szobákat, mint a hatalmas rezsivel dolgozó szállodák. Probléma a kempingek felszámolása is.

A kempingezés a mai világban egy rohamosan fejlődő, nem kizárólag kispénzű vendégek számára kitalált szegmens. Ha bemész egy osztrák kempingbe, nem feltűnő, hogy 100-150 ezer eurós autókkal is érkeznek vendégek. Sajnos azonban a Balatonnál a létező kempingek túl jó helyen vannak, vízparton, így gyakran esnek áldozatául más irányú befektetői szándéknak.

A Balatont mintha máshova pozicionálnák. Inkább a 4-5 csillagos szállodai piacra célozzák a hosszú távú stratégiát, miközben nem biztos, hogy erre korlátlanul alkalmas. Azt, hogy a támogatott, nagyjából kétezer darab, 4-5 csillagos új építésű szállodai szobával mi lesz, majd a jövő eldönti. Ha megépülnek, milyen lesz a kihasználtságuk, meg tudnak-e élni a piacról vagy sem? A szállodabiznisz kemény világ, ha egy bizonyos szint alá esik az éves kihasználtság, akkor bődületes veszteségeket lehet termelni akár a legjobb időkben is. Éves átlagban 60-70 százalékos kihasználtság kell ahhoz, hogy eredményes legyen egy balatoni négycsillagos szálloda. A 60 napos szezon mellett a hétvégékkel együtt is csak 100 nap jön össze, ebből mostanában nem lesz évi átlag 70 százalék.

A másik kérdés a munkaerő. Egy 4-5 csillagos szobához átlag 0,6-0,8 munkaerő kell. Csak Tihany környékén van vagy ezer szoba megvalósítás alatt. A vendéglőtulajdonos három évvel ezelőtt megkérdezett egy jövőbeli üzemeltetőt, honnan fog munkaerőt szerezni. Szüksége lesz 400 szakemberre, ezeknek szállás kell, közlekedni kell stb. A válasz az volt, hogy majd felvesz helyieket. De már régóta nincsenek „helyiek”.