Komoly lépést tett Budapest, és hosszú évek után végre elkezdte régi adósságát törleszteni, amit felhalmozott a BKK, a BKV, az önkormányzat, vagy amelyik félnek épp lehetősége volt a hosszú évek alatt digitalizálni a tömegközlekedési jegy- és bérletvásárlást. Még ha ez nem is a beígért elektronikus jegyrendszer.

A több, leginkább botrányos kísérlet után először a reptéri buszra lehetett mobillal jegyet venni, és őszre a rendszer kiterjedt a félhavi és hónapos bérletekre is.

Kezdetnek jó

Alapvetően semmi nem tudja összességében felülírni, hogy mennyire örömteli, hogy ezt a lépést megtette a város, de a rendszer sok, értelmetlen akadállyal működik. Ezek közül több szerencsére könnyen orvosolható is, erre remélhetőleg hamarosan sort is kerít a tömegközlekedési vállalat.

A BKK hivatalos ismertetője így szól a rendszerről:

A napijegyek és bérletek használata lényegében megegyezik a papíralapú termékek használatával azzal az eltéréssel, hogy míg a papíralapú termékek esetében az elsőajtós felszállású járműveknél, illetve a metróállomások beléptetőpontjain a papíralapú jegyeket/bérleteket fel kell mutatni, addig mobiljegy esetében a kihelyezett kódokat az okostelefonnal le kell olvasni, és a megjelenő animált ábrát kell megmutatni a járművezetőnek vagy a metróállomáson beléptetést végző személyzetnek.

Ez technikailag valóban így van, a hétköznapi használat során viszont hamar kiderülnek a bajok, amelyek gyakran az abszurdba hajlanak.

Az applikáció telepítése, a vásárláshoz szükséges regisztrációs és fizetési adatok rögzítése áthidalhatatlan gondot nem okoz. A rendszer egyértelműbben is kimutathatná, hogy miért nem tetszenek neki egyes felhasználónévben vagy jelszóban használt karakterek, de ez a legkevesebb.

Bankkártyával ki lehet fizetni a bérletet, utána az applikáció saját olvasóját kell használni a kihelyezett QR-kódok beolvasásához. Ha menet közben kérik a jegyeket, át kell váltani az appon belül a másik felületre, ahol a visszaigazoló QR-kód látszik.

Elsőajtós buszok

A felszállásnál a mobilhasználat mindenképp előkészületet igényel. Ez az ujjlenyomatos vagy arcfelismerő kioldással működő készülékeknél egyszerűbb, ahol viszont be kell ütni a pin kódot, különösen ha valaki épp futna a busz után, már nehézkesebb.

Az elsőajtós felszállásnál a beolvasáshoz szükséges QR kód kint van a busz ajtaján, és belül, a vezetőfülkén is. Így nem kell, hogy sor alakuljon ki, menet közben is le lehet ellenőrizni az érvényességet.

Metró

A metrónál a QR-kódokat a jegykezelők oldalára helyezték ki, onnét lehet beolvasni, majd a képet megmutatni a lépcsőt őrző ellenőröknek.

Komikus, hogy ha ugyanannak az útnak a végén is kérik a bérletet, akkor már át kell váltani az applikáción belül a másik, a telefonon felmutatandó QR-kódra, amit az ellenőr tud a saját eszközével leolvasni.

Itt már adódnak bonyodalmak: szemmel láthatóan nincsenek az ellenőrök felkészítve az új rendszerre. Ez hamar kiderül ha az egyszeri utazó segítséget kérne az applikáció használatában. Az első metrós használatkor kellett egy kisebb konzílium, ameddig valaki el tudta magyarázni, hogy a leolvasandó kódot a jegykezelő oldaláról kell leolvasni

Amatőr hiba, amikor valaki beszálláskor a saját QR-kódját próbálja a mozgólépcső tetején felmutatni a telefonján.

Leszálláskor viszont, amikor tényleg ez a teendő, akkor se mindig egyszerű az élet. Hiába áll ott az 5 fős sorfal, ha csak az egyiküknél van leolvasó amivel meg lehet nézni a QR-kódot.

Szintén nehezítés, ha az applikációknak különböző változatait nem ismerik az ellenőrök. Egyik telefonon az ellenőrző QR kódot egy, a kelleténél kevésbé tolakodó gombbal lehet előhozni, amin három pont van, míg a másik telefonon ugyanezen a gombon "részletek" címke van. Egyikből se adódik egyértelműen, hogy mi történik a megnyomásával, a pontok és a "részletek" opció közötti különbség meg az amúgy segítőkész ellenőrt is össze tudja zavarni.

Amit még átéltünk első mobilbérletes hónapunk során:

Éjszakai utazásnál az ellenőrök köszönik az előzékenységet, amivel előkerül a mobilbérletem, de mivel nincsen náluk leolvasó, kölcsönösen további jó éjszakát kívánunk, és ennyi volt.

Mivel a metróban a jegykezelő oldalán van a QR-kód, a leolvasáshoz szükségszerűen el kell állni több másodpercre az utat, különösen hátizsákkal, iskolatáskával, csúcsidőben. Könnyen lehetne áramvonalasítani ha a beolvasandó képet a lyukasztó elejére tennék.

Néha nagyon lassan tölt be az applikáció. Ez lehet a telefon okán is, de egy elterjedt, középkategóriás Samsung telefont használtunk, így ez sok felhasználót érinthet. Volt olyan alkalom, hogy eltelt 10 másodperc, ameddig előkerült a bemutatásra a piktogram, ennyi idő alatt a papírbérletet is elő lehet szedni.

Az applikáció felkínálja az állandó azonosítás lehetőségét, amivel elvileg kiváltható a folyamatos kódbeolvasgatás. Ennek egyáltalán nem egyértelmű a beállítása.

Azért bírsággal szívni így is lehet

Mint arra a BKK is felhívja a figyelmet, a mobilbérlet használata adatforgalommal jár. Ez talán már nem akkora probléma, lévén szinte minden mobilszereződés tartalmaz adatkeretet, de úgy tűnik ez most is sokaknak szempont, amivel számolni kell. Félve előrevetítjük, hogy ez megszűnhet problémának lenni, ha például Jerevánhoz hasonlóan a forgalmasabb részeken Budapesten is lesz városi wifi.

Pozitívum, hogy az applikáció tud angolul, így ha elterjed, ez komoly vonzerő lehet az idelátogatóknak, akik elkerülnék a többféle kellemetlenséget, amit az aluljárókban lévő jegyautomaták használata okozhat. Külön erény, hogy értelmes angolul beszél az app, és nem az angolra nyomokban hasonlító dialektusban íródott, amivel még most is tallkozni a BKV járatain (pl. get off signal).

Az viszont nevetséges, hogy ha valaki rendelkezik érvényes mobilbérlettel és nem tudja felmutatni, ugyanúgy a maradi személyes ügyintézéssel kell bajlódnia. Ha valakit bérlet nélkül elkapnak, vélhetően mert nincs nála a telefonja vagy lemerült, akkor ugyanúgy be kell mennie az irodába. "Utólagos bemutatáskor szükséges a pótdíjcsekk, továbbá fel kell mutatni a pótdíjazás időpontjában érvényes mobiljegyet és a hozzárendelt arcképes igazolványt" - áll a BKK útmutatásában. Mindezt egy teljesen digitálisan végbement, a BKK által rögzített tranzakció esetén, ami egy személyhez kötött felhasználói fiókon keresztül történt. Mivel a cég minden szükséges adattal rendelkezik, ennek semmi értelme.