Idén lefújják az árleszállításokat a bevásárlóközpontokban

A költségnövekedések mértéke már messze túllépett azon a szinten, amelyet a koronavírus-járvány előtti időszakban az elképzelhető legrosszabb forgatókönyvként vázolni lehetett volna. A divatáru-kiskereskedelemben komoly teher, hogy az alapanyagárak megduplázódtak - a pamut ára több mint 100 százalékkal emelkedett az elmúlt egy évben -, és a tengeri szállítási díjak immár a 2020-as szint 4-5- szörösét teszik ki. A megrendelt áruk jelentős része ugyanis a távol-keletről érkezik - vázolta a helyzetet lapunknak Csordás Norbert, a Devergo cégcsoport ügyvezető igazgatója.

A járvány miatti időszakos lezárások Ázsiában megnehezítik a szállítmányozást, olyannyira, hogy az már az ellátást veszélyeztette, ezért nagyon sok ruhaipari cég áthozta a termelést a Közel-Keletre - elsősorban Törökországba. Ez azonban nem jelentett megváltást, mivel a rövid időn belüli nagy mennyiségű megrendelés felhajtotta az árakat és belassította az addig gyors termelést ebben a régióban is. S mivel az ágazat túlnyomórészt importtermékeket forgalmaz, a forint gyengülése állandó nehezéket, egyben fenyegetést is jelent. (Ez alól kivételt jelentenek a multiláncokat, amelyek euróban vagy dollárban realizálják a forgalmuk 80-90 százalékát.) Mindezt tetézi, hogy a divatáru-kereskedelem nagy része a bevásárlóközpontokba koncentrálódik, a plázaüzemeltetők pedig országszerte jellemzően euróban fizettetik meg a bérleti díjakat a bérlőikkel.  

Ha mindez nem lenne elég, január óta a bevásárlóközpontokban a 2021-es szintnek a 3-5-szörösére nőtt az energiaköltség. A plázák ugyanis vételezik az áramot a szolgáltatóktól, majd tovább számlázzák azt a bérlők felé, akikre nem vonatkozik a kormány által a 10 főnél nem több foglalkoztatottat alkalmazó kkv-k számára biztosított energiaár-kedvezmény. A bevásárlóközpontok viszont méretüknél és/vagy dolgozói létszámuknál fogva nem részesülhetnek a "rezsicsökkentett" áru áramdíjból. 

Mindemellett a kiskereskedelemben folyamatos bérharcok folynak, amely a munkaerőt is jelentősen megdrágítja - különös tekintettel arra, hogy a ruházati boltok esetében a hosszú nyitvatartás jellemző. 

Áremelés a nyáron? Valószínűtlen

Bár az alapanyag- és szállítmányozási árak emelkedése miatt tavaly év végén még világszerte durva drágulást jósoltak a szakemberek a divatiparban, ez a magyar piacon eddig nem kezdődött meg jelentős mértékben. "Attól tartok, hogy a kereskedők az év végén fognak a fejükhöz kapni, hogy már meg kellett volna lépni ezeket a felárazásokat, mivel nem marad a zsebükben pénz!" - kommentált Csordás Norbert. 

Szerinte a termékek beszerzési ára - az alapanyagárak és a szállítási díjak emelkedése, valamint a forint gyengülése miatt összesen - átlagban mintegy 50 százalékkal emelkedett a piacon 2020 vége óta. Ilyen szinten azonban nem lehet felárazni a ruhákat, lábbeliket, mert akkor ott maradnak a polcokon.

A kereskedők ezért igyekeztek egy visszafogottabb 10-20 százalék körüli áremelést végigvinni, lépcsőzetesen, szezonról szezonra, hogy ne veszítsenek vevőket. Összességében 2021-ben megindult egy átlagosan 10 százalék körüli áremelkedés történt a piacon, amely 2022-ben folytatódott egy körülbelül 10-15 százalékos drágulással. Ezek az emelések már lezajlottak a magyar kkv-knál és a nemzetközi üzletláncoknál egyaránt. 

Bár az egyik online árukereső kutatása szerint idén további 10-15 százalékos áremelést terveznek a ruházati webáruházak, a lépés Csordás szerint a teljes ágazatban aligha elképzelhető. "Kíváncsi lennék arra, hogy jelen pillanatban ki merné ezt meglépni, mert ha ezt valamelyik (vélhetően nagy) szereplő tenné, akkor a többi szereplőnek követnie kellene. Amennyiben a többiek nem követik, akkor az a vállalkozás elvérzik. Mivel Magyarországon összefogásról, közös szakmai érdekvédelemről a ruházati kereskedők körében nem beszélhetünk, s a vállalkozások alapvetően konkurensnek tekintik egymást - mindenki nem fog emelni. Márpedig egy ilyen lépést csak együttesen lehetne megtenni".

Eközben a multiláncoknak sem fogják erőltetni az áremelést az euróban történő kalkuláció miatt, valamint azért, mert anyavállalati hátterüknél fogva a magyar piac számukra elhanyagolható.  

Mennyit nyel le a fogyasztó? Már itt a határkő

A kereskedők tehát folyamatosan kis lépésben emelnek árat, bízva abban, hogy a vevők ezt nem veszik észre és így is elviszik a terméket. Az éves 10 százalék körüli drágulás tehát meglesz, ezzel azonban el is érkeztünk egy határhoz, ahonnan már nagyon nehéz lenne újfent árat emelni - figyelmeztetett a cégvezető.

Jelenleg ugyanis az árak már a pszichológiai határokat súrolják: például egy pólót 10 ezer forintnál, egy sweatshirtöt vagy egy farmernadrágot 20 ezer forintnál drágábban már nagyon nehéz eladni egy átlagos magyar vásárlónak. Ezt igen óvatosan kezeli a kereskedői szakma, mivel apró különbségek is számíthatnak: így, ha egy pulóvert mondjuk 20 ezer helyett 22 ezer forintért kínálnak az máris sokkal kevésbé lehet kelendő. Egy ilyen húzással a társaság olyan mezsgyére léphet, amelyen a termékei eladhatatlanná válnak.

Így védik profitjukat a kereskedők

A ruházati cégek elsősorban úgy igyekeznek megtartani a korábbi árréstömeget, hogy nem tartják meg a korábban rendszeres akcióikat - amely ugyancsak egyfajta felárazásnak tekinthető. A vevők talán még nem érzékelték, de a szakma számára nyilvánvaló, hogy idén sokkal kevesebb terméket áraznak le, vagy amennyiben az adott bolt mégis leárazásokkal operál, akkor azt úgy teszi, hogy a korábbi években megszokott 30-50 százalék helyett csak 20 százalék kedvezményt ad, vagy folyamatosan valami feltételhez köti az akciókat. Például csak akkor ad kedvezményt ha egyszerre két-három hasonló terméket vásárol a vevő. Várhatóan az akciós időszakok is megkésve kezdődnek: a megszokott május-júniusi időpont helyett csak július-augusztusban indulnak be.

A másik fő eszközt pedig az jelenti, hogy az árazási metódusokat megváltoztatják. Eddig jellemzően úgy kalkuláltak, hogy a termék beszerzési árához hozzáadták a felmerülő költségeket, majd azt szorozták meg egy elvárt (mondjuk 2-3-szoros) haszonkulccsal, tehát korábban a termék árához hozzáadták például a szállítás és a vám díját, és azt szorozták meg kettővel, így jött ki a fogyasztói ár. Most azonban már jellemzően a profittal növelt termékárhoz adják hozzá a jelentősen megemelkedett pluszköltségeket, mert ha a felszorzást alkalmaznák, akkor a vásárlók számára aligha elviselhető árak jönnének ki.

Eddig csak rémkép volt az áruhiány

Bár a nemzetközi előrejelzésekben egy fél éve még üres polcokat és áruhiányt vetítettek előre a divatiparban, Csordás szerint ehelyett itthon csak annyi történt, hogy az árubeérkezés lelassult. Körülbelül átlagosan két hónapos "csúszásban" vannak a kollekciók, amelyet a lassú szállítások, a távol-keleti lezárások, és a megnövekedett törökországi rendelési mennyiségek okoznak. Ott jelenleg - az eddigi 1-2 hónapos gyártási periódus helyett – 3-4 hónapos az az átfutási idő, amely a rendelésleadástól a termék elkészültéig tart.

Korábban például egy tavaszi-nyári kollekció már december vagy január során megérkezett és már februárban a boltokba került, ezzel szemben az idén ezek a termékek csak március-áprilisban érkeztek be. Régebben sokkal gyorsabban pörgött a divatipar, jóval hamarabb érkeztek a kollekciók és a szezonváltások. Mostanra viszont jellemzően két hónappal eltolódott minden: ez a másik oka, hogy a leárazási periódusok megrövidültek és csak később kezdődnek. Ez a késés pedig folyamatos az elmúlt két évben, amelyet a vásárlók immár elfogadtak és megszoktak. Ezzel az ágazat is egy emberléptékűbb mederbe került, így a fogyasztók sem keresnek januárban tavaszi kollekciót, vagy nem vesznek meg olyan árut leárazva, amire nincs szükség, hanem csak "normál" áron olyant, amire mindenképp szükség van - értékelt.

Mindenki örül hogy vége a szigornak, de mire lesz ez elég?

Bár a lockdown idején több ismert ruházati lánc bedobta a törölközőt a kereslet visszaesése miatt, és a divatipar érzékelhetően zsugorodott, a tömeges csődhullám eddig elkerülte az ágazatot. A járványszigor feloldásának köszönhetően idén az üzletek forgalma jócskán meghaladja a tavalyi és tavaly előtti évek szintjét, sőt az utolsó békeévnek számító 2019-ét is. Jellemzően minden szereplőnél javultak az értékesítési számok. Azonban ha reálértéken nézzük, és átszámoljuk a korábbi euróárfolyamokat a mostanira, akkor ezek a forgalmi adatok nem 10-20 százalékos bővülést, hanem ugyanekkora csökkenést tükröznek - figyelmeztetett Csordás.

A ruházati cégeket egyelőre viszi a lendület és csak remélik, hogy elegendő lesz kisebb áremelésekkel és az akciók lecsökkentésével operálniuk. A jövőt illetően viszont teljes a bizonytalanság: nem tudni, hogy milyen szállítási díjakkal és időkkel kell számoljanak, milyen lezárások lesznek a Távol-Keleten, vagy akár Európában, illetve milyen árfolyamszintekkel, illetve energiaárakkal kell kalkulálni, elsősorban az orosz-ukrán háború következményeképp. Ugyancsak bizonytalanságot okoz, hogy hamarosan lejár a gyengébben teljesítő cégekre és az erre jogosult magánszemélyekre is vonatkozó hitelmoratórium, miközben a magas infláció elszívhatja a fogyasztói keresletet. 

Mindezek miatt 2022-es év még inkább vízválasztónak tűnik, mint az előző két év. Ha nem romlik tovább a gazdasági környezet, akkor a túlélés éppen hogy lehetségesnek tűnik.