Almásfüzitőn néhány évtizede még, ha valaki teregetett, vagy szellőztetett, akkor vörös mázga ragadt a frissen kirakott ruhákra, vagy por ült meg a függönyökön és a szobákban. Mindezt az egyköri timföldgyár okozta, amely 1950-ben kezdte meg a termelését, majd 1970-re a gyárat tovább bővítették, míg nem a privatizációval és a rendszerváltással lassan hanyatlani nem kezdett, végül 1997-ben leállították.

A vörös portól viszont már hamarabb megszabadultak a helyiek: Almásfüzitő 2000 lakosa már annak is örült, hogy a nyolcvanas évek közepén a hulladékkezelő társaság elkezdte letakarni a tárolót, ahova a szárított vörösiszap került, ez a projekt aztán 2010 után folytatódott szakmai viták közepette. Azzal akkor senki sem foglalkozott, hogy a lerakót kevesebb mint 100 méterre építették a Duna-parttól, csak a 2013-as nagy árvíz idején féltették sokan a létesítményt a kimosástól, de végül a legrosszabb nem történt meg.

Kapcsolódó

A végtelen történet

"Simon Gergely, a Greenpeace regionális vegyianyag-szakértője 'végtelen történetnek' nevezi, hogy a veszélyes hulladék most is ott van a Duna-parton, Almásfüzitő határában. Szerinte ez egy történet arról, hogy az Európai Bizottság képtelen elszámoltatni Magyarországot a nem létező vagy hevenyészetten működő környezetvédelmi hatóságai miatt, egy történet arról, hogyan manipulálnak tudományos vizsgálatokat és arról, hogy a kommunista korszak iparvárosainak hogyan kell alkalmazkodniuk a gyárak eltűnéséhez" - kezdi riportját a Balkan Insight, a vörösiszap-tárolóról, ami egy olyan katasztrófa lehet, ami csak arra vár, hogy bekövetkezzen.

Legalábbis ez az egyik olvasat: néhány helyi lakó aggódik, hogy a területen újrakezdték a munkát. A Tatai Környezetvédelmi Zrt. (TKV) az új környezethasználati engedélyét idén februárban kapta meg. Az Átlátszó már akkor arról írt, hogy több forrásból is úgy értesültek, az évi több mint kétmilliárd forintos árbevétellel bíró vállalat megvásárlásáról Mészáros Lőrinc cégcsoportja tárgyal a jelenlegi tulajdonossal. Végül áprilisban a felcsúti milliárdos részéről be is jelentették, hogy az érdekeltségébe tartozó Status Next Környezetvédelmi Magántőkealap egyedüli irányítást szerez a TKV-t tulajdonló Envirotis Holding Zrt. felett. Májusban így újabb környezetvédelmi engedélyt is kaptak a terület hasznosítására.

Különböző olvasatok

Vetier Márta, a Greenpeace programigazgatója szerint a veszélyes hulladékot szakszerűtlenül kezelik a telepen már évek óta. Szerinte a természetes talaj és a vörösiszap elegyítése csak hígítja a mintákat, határértéken belül maradnak a vizsgálatokkor a kritikus anyagok, de valójában nem kezelik az olyan nem lebomló veszélyes anyagokat, mint amilyenek a nehézfémek. Ezek akár a Dunába vagy más vizekbe is belemosódhatnak, ami az emberekre is veszélyt jelent.

Viszont a TKV állítja, rekultivációs munkát végeznek. "A feldolgozott hulladékok megfelelő kezelés és ellenőrzött biológiai és kémiai folyamatok révén ismét természetes alkotóelemekké alakítjuk. Az általunk feldolgozott hulladék ugyanolyan anyagokra bomlik, mint amilyenek a természetes talajban is megtalálhatók. Ez a technológia széles körben elterjedt megoldás, amelyet mind a hazai, mind a nemzetközi vállalatok használnak" - közölte a Balkan Insighttal Paróczy Pálma, a cég kommunikációs vezetője.

Ha nem olyan, mint Csernobil, akkor minden rendben van

Nem fél a helyi polgármester, Beró László sem, aki úgy fogalmazott, hogy "ha ez nem olyan, mint Csernobil, akkor rendben van". "Láttam a nagy paradicsomokat, amelyeket a tároló fedőtalaján termeltek, de nem voltam elég bátor ahhoz, hogy megegyem őket" - tette hozzá nevetve a külföldi újságíróknak. Szerinte a hulladékkezelő társaság érvényes engedélyekkel rendelkezik, teszteket végez, és senki sem tudta bizonyítani a környezetvédők állítását, miszerint a talaj vagy a víz mérgező volna.

"Ez egyfajta kémiai szennyezés, amely sok idő alatt okoz kárt, és az emberek hajlamosak figyelmen kívül hagyni a hosszú távú következményeket" - hívta fel a figyelmet Czeglédi Alexandra, egy másik kutató, aki hosszú ideje vizsgálja a helyi helyzetet. Szerinte nem azt kell elképzelni, mint egy fizikai szennyezésnél, ahol a halak az emberek szeme láttára pusztulnak el, hanem hosszú távon kibontakozó fenyegető veszélyről van szó.

Egyelőre viszont senki nem tudja, hogy egy időzített bomba ketyeg a két részre tagolt településen, vagy feleslegesen aggódnak a környezetvédők.