Az orosz-ukrán háború után az európai médianyilvánosságban, a közösségi médiában és összeesküvés-elméletekben visszatérő rigmus lett: az Egyesült Államoknak két célja volt az ukrajnai konfliktussal, egyrészt hogy megroppantsa Oroszországot, megtörje Moszkva nagyhatalmi státuszát, valamint hogy Európát újra szolgasorba taszítsa. Ezt az állítást a diplomáciai viták, a politikai alkuk és az Európai Unió lépései egyáltalán nem támasztották alá. Valójában a háború első hónapjaiban meglepően egységes EU, az elmúlt hónapokban viszont már a tagállamok közötti különbségek is felszínre jöttek, de az Egyesült Államok és az unió egyeztetései is egyre vitásabbá váltak.

A fő vita nem is Ukrajna anyagi vagy fegyverekkel való támogatásáról szólt – bár éppen ebben az európai országok egy jó része vonakodott modern harceszközöket adni Kijevnek, bármennyire is kérte azt az elnök, Volodimir Zelenszkij –, sokkal inkább gazdasági konfliktusok pattantak ki a szövetségesek között. Az egyik a konteók visszatérő eleméről szólt, vagyis az LNG-szállítmányokról, amelyek az oroszbarát dezinformátorok, de az euroatlantizmus ellenzői szerint is gazdasági függésbe sodorják az EU-t. Brüsszel – és a nagyobb gazdaságok – viszont többször is bírálták Joe Biden adminisztrációját, hogy drágán küld földgázt az Egyesült Államok. Egy rövid interregnum volt csak, amíg az USA volt a kontinens fő gázbeszállítója, aztán Katar és Norvégia is megelőzték. 

Itt vált nyilvánossá a vita: október elején az EU legnagyobb gazdasági ereje, Németország már nyíltan bírálta Washingtont. Robert Habeck, Németország gazdasági minisztere azzal vádolta az Egyesült Államokat és más gázszállító államokat, hogy csillagászati árakat szabtak, hogy nyerészkedjenek az ukrajnai háború következményein. Nem sokkal később Olaf Scholz kancellár is megismételte az állítást: Biden olcsó LNG-t ígért, ideje tartania magát ahhoz, amit vállalt.

Október végén pedig Emmanuel Macron francia elnök és Scholz Párizsban találkoztak, ahol egy több órás ebéden egyeztettek az EU-USA-politikai helyzetről. A francia államfő volt hevesebb a vitában: bírálta Biden amerikai protekcionista politikáját, a Buy Americant, amivel az amerikai elnök az infláció ellen akar harcolni. Macron maga azt mondta, hogy tárgyalni Washingtonnal, hogy az európai termékek és szolgáltatások kedvezőbb feltételekkel mehessenek az amerikai piacra, ha pedig erre nem hajlandó az Egyesült Államok, akkor meg kell hirdetni a „Buy European” programot. Ha kell indítsanak kereskedelmi háborút szigorított vámokkal, emelt adókkal.

Scholz annyiban türelmesebb volt, hogy az Európai Bizottságtól várta a megoldást, új tárgyalási formátum és egyeztetési csoport kijelölése mellett érvelt, de abban egyetértés volt, hogy az USA-nak egyenrangú félként kell kezelnie az EU-t.

Macron vezeti szabadságra az európai népet

A konfliktus pedig hétfőn eljutott arra a pontra, amikor már a nyilvánosságban üzente meg Macron az egész EU nevében: nem állnak be a szolgasorba, az Egyesült Államok pedig fizesse meg azt, hogy a világ egyik legnagyobb klímaszennyezője, valamint azonnal hagyjon fel a Buy American programmal. Mindez a diplomáciában a legudvariatlanabb pillanatban érkezett, az Egyesült Államok félidős választásai előtt egy nappal. A Biden mellett álló Demokrata Párt ráadásul várhatóan leszerepel majd, miközben az elnök fő kampányüzenete az volt, hogy a történelem legnagyobb gazdasági programját indította el, amelyik lassítja az inflációt és erősíti az amerikai szereplőket. Valamint a Fehér Ház mindezidáig azt kommunikálta, hogy európai partnerrel rendezte a Donald Trump által szétrombolt viszonyt.

Macron már egy vasárnap, a Les Echos francia gazdasági lapban megjelent interjúban már azt mondta, hogy ha Washington lazít az európaiakkal folytatott kereskedelmi szabályokon, akkor az EU is lezárja a piacát. 

Emmanuel Macrontól nem váratlan, hogy mintha most lépett volna Eugène Delacroix A szabadság vezeti a népet című festményéről, az EU nevében kemény üzeneteket fogalmazzon meg. Azonban most a legtöbb ország valójában mögötte áll. „Szükségünk van arra, hogy az Egyesült Államok és Kína fokozza a kibocsátás-csökkentést és a pénzügyi támogatást [a klímavédelem elleni harcben]” – mondta Macron hétfőn az ENSZ klímacsúcsának (COP27) margóján, az egyiptomi Sarm-el-Sejkben megrendezett klímacsúcson francia és afrikai klímavédelmi aktivistáknak.

„Az európaiak fizetnek. Mi vagyunk az egyetlenek, akik fizetnek” – fogalmazott a francia politikus, aki azzal folytatta, hogy „nyomást kell gyakorolni a gazdag, nem európai országokra, és azt kell mondani nekik, hogy méltányosan fizetniük kell.

„Macron megjegyzései egyértelműen az inflációcsökkentési törvény elleni válaszlépésnek tekinthetők” – jegyezte meg Elvire Fabry, a párizsi Institut Jacques Delors kereskedelempolitikai szakértője.

„Macron a rossz zsaru szerepét játssza az Európai Bizottsággal szemben, amely hagyott Washingtonnak némi politikai mozgásteret a kiigazításokra” – jegyezte meg az elemző.

Az Európai Bizottság sem kedveskedett

Macron és Scholz októberi találkozóján elhangzott európai lépések is testet öltöttek: az Európai Bizottság, amely hajlamos az olyan politikai gesztusokra, minthogy a magyar jogállamisági eljárást addig nem indította meg, míg a parlamenti választások véget nem értek Magyarországon, most nem tette meg ezt a kedvességet Bidennek. Hétfőn kiszivárogtatták, hogy az Európai Uniónak komoly aggályai vannak az amerikai inflációcsökkentő törvénnyel kapcsolatban. A CNBC által látott hivatalos dokumentum szerint a brüsszeli álláspont az sérti a nemzetközi kereskedelmi szabályokat.

Az átfogó adó-, egészségügyi és klímatörvényt augusztusban hagyták jóvá az amerikai törvényhozók, és rekordösszegű, 369 milliárd dolláros kiadást tartalmaz az éghajlat- és energiapolitikára. A mérföldkőnek számító csomag adókedvezményeket tartalmaz az Észak-Amerikában gyártott elektromos autókra, és támogatja az amerikai akkumulátor-ellátási láncokat. Az európai tisztviselők elismerték a csomaggal kapcsolatos zöld ambíciókat – bár Macron „fizessen Amerika is a szennyezésért” mondata ezt diplomatikus semmitmondássá degradálta –, de az Európai Bizottság jelezte: aggódnak a törvény szerinti pénzügyi ösztönzők kialakításának módja miatt, majd kilenc olyan adójóváírási rendelkezést soroltak fel, amelyekkel problémája van az EU-nak.

Valdis Dombrovskis, az államszövetség kereskedelmi vezetője Brüsszelben elmondta: „Létrehoztunk egy munkacsoportot, amely foglalkozik ezekkel a kérdésekkel ... jelenleg arra összpontosítunk, hogy tárgyalásos megoldást találjunk”. Aztán hozzátette, hogy remélik, hogy az Egyesült Államok részéről megvan a hajlandóság arra, hogy foglalkozzanak azokkal az aggályokkal, amelyek az uniós oldalon felmerülnek.

Az Egyesült Államok kereskedelmi képviselőjének hivatala nem volt azonnal elérhető a CNBC hétfői megkeresésére. Az amerikai pénzügyminisztérium egy múlt havi cikket emelt ki, amelyben Janet Yellen amerikai pénzügyminiszter azt mondta, hogy hallott az aggodalmakról, de minimálisnak nevezte a csomag bármilyen módosításának esélyét. Ha pedig ez így lesz, akkor Macron protekcionista lépéseiben találhatja meg Brüsszel a választ, hogy visszatámadjon.