A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) 2020 második felében megismételte azt a 6 évvel ezelőtti felmérését, melynek során a 10 legnagyobb kereskedelmi lánc kínálatát vonta alapos vizsgálat alá. A szakemberek csaknem 40 ezer termék részletes adatait rögzítették 16 olyan, hagyományos árukategóriában - például húskészítmények, tejtermékek, tojás, méz -, amelyekben a hazai élelmiszeripar el tudná látni a magyar lakosságot.

Az összkínálatban a magyar termékek aránya 70 százalék körüli, míg 6 évvel ezelőtt még csaknem 80 százalékos szinten állt. A legnagyobb veszteséget a nagy hozzáadott értékű élelmiszerek (sajtok, sonkák, joghurtok, gyümölcslekvárok) szenvedték el, esetükben ma már a polcok több mint felén külföldi árucikkeket találhatunk.

Kapcsolódó

Nagyon sokat elmond a magyar élelmiszeripar helyzetéről és versenyképességéről az, hogy az elmúlt 10-15 évre visszatekintve, hogy a belföldi élelmiszer-kiskereskedelmi forgalom növekedése - tehát amennyivel az emberek élelmiszer-vásárlásai növekednek - 2018 kivételével minden évben meghaladta az élelmiszeripar belföldi értékesítésének növekedését. Vagyis a többlet-bővülés a kiskereskedelemben csak részben belföldi eredetű termékek értékesítéséből fakad, és érzékelhetően nőtt az importtermékek részesedése a polcokon, illetve a fogyasztói kosarakban - magyarázta Éder Tamás, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) élelmiszeriparért felelős országos alelnöke, a CIB Bank, Az élelmiszeripar jövője című konferenciáján.

A magyar élelmiszeripar - gyakorlatilag az EU csatlakozás óta - hosszú éveken keresztül a belpiacon szenvedte el a legnagyobb veszteséget, azzal, hogy a legdominánsabban növekvő kiskereskedelmi szereplőknél a magyar termékek részesedése folyamatosan csökken

Ebből arra lehet következtetni, hogy az ágazat polcfelületeket veszítettek a hazai üzletekben.  (e normál tendenciába, nem illik bele a 2020-as pandémiás év, amikor nagyon erőteljes belső átrendeződés történt a forgalom tekintetében.

Komoly problémák a versenyképességnél

Talán a legfontosabb hátulütő, hogy egyes élelmiszer-ipari alágazatokban a tömegtermékek esetében nem értük el a nemzetközileg versenyképes üzemméretet. Tehát jellemzően nincsenek olyan méretű üzemeink, amelyek a jó minőségű, ámde tömegtermék-jellegű készítményeket napi szinten, megfelelő mennyiségben lenne képes leszállítani annak a koncentrált élelmiszerlánc-komplexumnak, amely ma már a kiskereskedelemben meghatározó. Ugyan vannak ágazatok, ahol kialakultak ilyen üzemek - például a húsiparban - , ám azok is jellemzően multinacionális háttérrel rendelkeznek - fogalmazott Éder Tamás.

A technológiai lemaradásunk sajnos egyértelmű, ez az elmúlt 5-6 évben talán nem nőtt, - köszönhetően az új EU-s és hazai támogatási programoknak - de nagy valószínűséggel nem is hoztunk be semmit a hátrányunkból.

A termékfejlesztés területén rendkívüli módon lemaradt a hazai élelmiszeripar, szinte csak követő üzemmódban működik, vagyis olyan technológiákat és eljárásokat veszünk át, amelyeket tőlünk nyugatra már néhány évvel ezelőtt kifejlesztettek.

Határozott "hardvergondnak" számít mennyiségi, és minőségi szempontból a munkaerőhelyzet is.

Évtizedes gondok a szervezettségnél és a vásárlóerőnél

A kamarai alelnök kiemelte, hogy az élelmiszer-termékpályán a tartós bizalmi kapcsolatok kialakulása továbbra is kívánnivalókat hagy maga után. Márpedig látni kell, hogy az élelmiszerpolcokon ugyan látszólag élelmiszerek versenyeznek a helyekért, de ténylegesen ma már túlszervezett termékpályák konkurálnak egymással. A mezőgazdasági termelőktől kezdődően integrált, szinte just-in-time jellegű beszállítói kapcsolatok alapján működő termékpálya-rendszerek versengenek. Ez a szisztéma azonban Magyarországon sok ágazatban még ki sem tudott alakulni, ami különösen látványos a zöldség-, és gyümölcságazatban, ahol a legkisebb piaci zavar is óriási káoszt és konfliktusokat tud okozni (lásd az évről évre fellángoló dinnyeháborút).

A horizontális és vertikális szerveződések továbbra sem képesek általánossá válni. E téren a 33 szakágazat közül mindössze néhánynál történt határozott előrelépés az elmúlt években. Nevezetesen a baromfi-, tej-és húságazatokban, vagyis éppen azokban, ahol áfacsökkentés történt, és 5 százalékosra mérsékelték a fogyasztási adó mértékét. A fejlődés oka, hogy az integrációkban, szervezett termelési rendszerekben történő részvétel potenciális hozadéka ez esetben már magasabb, mint az a lehetséges előny, amit a kívülmaradás kínál, amikor a piaci szereplő áfaoptimalizációval "ügyeskedve" adókiadásait drasztikusan csökkentheti.

27 százalékos áfa mellett integrációkat létrehozni - mint azt a zöldség-gyümölcságazatban többször is bizonyították - halva született dolog. A kintlét ez esetben nagyobb lehetőséget ad az áfával való "játékra", amelynek a potenciális hozadéka sokkal nagyobb, mint egy integrált rendszerben történő részvétel, amelyben szintén lennének pozitív hozadékok, de azok mértéke az adóköltség érdemi csökkentéséhez mérten rendkívül alacsonyak - értékelt Éder Tamás.

Az alkuerőben meglévő különbségek továbbra is fennállnak a termékpályákon, a beszállítói- kiskereskedői kapcsolatok konfliktusosak, amely napi szinten mérgezi a termékpályák normális működésének lehetőségét.

A hazai termékek pozíciót rontja a magyar fogyasztók árérzékenysége is. Hiába vannak a hazai fogyasztói szokások átalakulóban, köszönhetően a 2020 előtti évek reáljövedelem növekedésének a covid előtti időszakot - továbbra is meghatározó a termékek ára, és ez bizony folyamatosan lehetőséget teremt arra, hogy a magyar kiskereskedelem a külföldi eredetű árukészletek kényszer-likvidációjának terepe legyen.

A következő EU-s támogatási ciklusban (elvileg) mintegy 700 milliárd forintnyi forrás érkezik a magyar élelmiszer-gazdaságba, ami okosan felhasználva nagyon jó lehetőségeket ígér. Milyen lépéseket kell megtenni az új ciklusban? Alapvető cél a versenyképesség erősítése, a technológiai fejlesztés növelése a hátrány ledolgozása érdekben, ahol lehet, teljes digitális eszközrendszerre kellene a támogatásokat igénybe venni. Be kellene húzni a forrásokat a "niche market" igényekre reagáló termékfejlesztésekre és természetesen a fenntarthatósági célokra, továbbá amennyire lehet a támogatási eszközökkel a termékpályák szervezettségét is erősíteni szükséges - sorolta a NAK élelmiszeriparért felelős országos alelnöke.

Az exportnak köszönhetően volt ütésálló az ágazat tavaly

Durva, válságos év volt 2020: miközben a teljes ipari termelés volumenindexe 2 százalékkal csökkent, az élelmiszeripar, beleértve az ital-, és dohánytermék-gyártást, valahol plusz 1 százalék körül tudott megkapaszkodni.A magyar élelmiszeripar árbevételének közel 40 százaléka exportból származik, amely az elmúlt évek tükrében egy stabil, némiképpen növekvő tendenciát tükröz. A tavalyi 1 százalékos növekedés alapvetően a kivitel teljesítményének köszönhető, hiszen az ágazat exportértékesítésének volumene 3,4 százalékkal nőtt, miközben a belföldi értékesítés nagyon enyhén csökkent, a KSH előzetes adatai szerint.