- Milyen várakozásaik vannak a magyar háztartások fogyasztása, illetve a kereskedelem növekedési volumene kapcsán az idei, illetve a 2017-es évre?

- Az idei év viszonylag szerencsés időszak, hiszen 2014-től kezdődően van egy kiskereskedelmi élénkülés és ezzel összefüggésben egy általános fogyasztásbővülés. A kettő nem teljesen ugyanaz, hiszen a háztartások fogyasztásának kevesebb, mint a felét teszi ki az a rész, amely a kiskereskedelemben csapódik le. Az évnek ugyan nincs vége, ám még a hivatalos előrejelzések is szépen mennek fölfelé. Így akár bőven 3 százalék fölött lehet a háztartások fogyasztásbővülése, míg a kiskereskedelem 5-6 százalék közötti növekedést produkálhat a tavalyi évhez képest - amikor egyébként ugyanekkora szintű, éves bővülést lehetett mérni.

Amennyiben pedig a nemzetközi előrejelzéseket vesszük alapul, a fogyasztásban 2017-re és 2018-ra is 3-3,5 százalékos további bővülést lehet várni, s amennyiben nem lesz nagy megakadás, a kiskereskedelemben ugyancsak 5-6 százalékos dinamikával számolhatunk.

Ebben szerepe van a kedvező fogyasztói bizalomnak, ami az elsődleges, a másodlagos pedig a bérkiáramlás. Ami a béreket illeti: 2002 óta nem látott emelkedést tapasztalhatunk, amely egyértelműen a fogyasztás hajtómotorja lesz. Emellett ne felejtsük el, hogy jövőre már egy elég jelentős nagyságrendű EU-s pénztömeg áramolhat a magyar gazdaságba, amely többszörös áttétellel eljuthat a fogyasztókhoz is.

Mára pedig kiderült, hogy nem az export, vagy akár a beruházások dominálnak a hazai GDP-növekedés összetételében, hanem egyértelműen a privát háztartások fogyasztása. Ez a jövőben is döntő lesz.

Maradhat a fogyasztás a húzóerő

- Idén októberben megtorpant a kiskereskedelem növekedése. A korábbi hónapok, jellemzően 5 százalék feletti bővülési üteme után, a tizedik hónapban már csak 2,6 százalék volt a dinamika. Egyes közgazdászok szerint ennek oka, hogy a magyarok többsége mostanra realizálta a válság után elhalasztott - főként tartós fogyasztási cikk - vásárlásait. Innentől kezdve viszont inkább tartalékolni fognak az emberek és félreteszik a bérnövekedésből eredő pluszpénzüket is. Egyetért- e ezzel az állítással?

- Nem. A forgalom összességében megtorpant, de a csökkenésben jelentősen közrejátszott az üzemanyagár hullámvasútszerű mozgása. Ezt érdemes megkülönböztetni a hagyományos kiskereskedelemtől.

Egyébként pedig előfordulnak ilyen "meglepő" hónapok. Ne felejtsük el, hogy nagy nemzetközi sportesemények voltak az idén, amelyek erősen megdobták az előző negyedéveket, különösen a tartós fogyasztási cikkek, műszaki cikkek tekintetében. Ezek atipikussá tehetik az adott gazdasági évet. 2016 első kilenc hónapja azonban nem arról tanúskodott, hogy rossz évünk lenne.

Úgy gondolom, hogy az októberi számnak nincs jelentősége, a karácsonyi időszak szépen "kisimítja" majd ezt. Vannak olyan kategóriák, árufőcsoportok, ahol a forgalom 50-60 százalékát a karácsonyi időszakban realizálják a cégek. Ezek közé tartoznak a műszaki termékek és számos más tartós fogyasztási cikk is, amelyek a trendet nézve valószínűleg erőteljesen fognak most menni.

Az év végére tekintve, van egy kedvező fogyasztói bizalom, ami az elsődleges hajtóerő, a másodlagos pedig a bérkiáramlás - ez a kettő elegendő adalék a bővüléshez. Ugyanakkor szerintem nem tesz jót az inflációs környezet: ha egy minimális áremelkedés lenne, akkor a fogyasztók egy kicsit talán másként viselkednének. Azt gondolom, hogy egy 3-4 százalékos "egészséges" inflációs ráta jobbat tenne, a gazdaság mikroszintje, a fogyasztás szempontjából. Ennek ellenére inkább kedvező lesz a karácsonyi időszak az egész évre nézve.

A hosszú távú trendet nézve pedig a tartós fogyasztási cikkekben, amelynek része a gépkocsi is - óriási elmaradások vannak idehaza. Miközben az EU-ban 8 év az autók átlagéletkora, addig nálunk ez 13 év. Kis túlzással, használt roncsokkal van tele az ország, ami nem lesz tartható.

De egy másik példát véve, érdemes vizsgálni azt is, hogy például milyen kevés magyar háztartásban van mosogatógép. Vannak még tehát elhalasztott "történetek", s nem rövid, hanem 5-10 éves távlatban nézve.

Fotó: Molnár Zsolt

- Akkor tehát nem a megtakarítások időszakára kell készülnünk?

- A válságot követően, 2012/13-tól fölfedezhető egy tudatosulás a magyarok pénzügyi magatartása terén is. A krízis eléggé megtépázta anyagilag az embereket ahhoz, hogy egy kicsit jobban odafigyeljenek.

Tudomásom szerint a megtakarítások éppen csúcson voltak az idén. De ez jelenség nem a elsősorban társadalom alsó deciliseit érintette - amelyek inkább fogyasztásra különítik el jövedelmi többletüket - hanem a felső rétegekét, amelyek jellemzően megtakarítanak, vagy utaznak a többletből. A válság az egész magyar társadalmat - ha különböző intenzitással is, de megrázta, vizsgálataink alapján pedig a kiadások visszafogása ugyanúgy érintette a legfelsőbb jövedelmi decilist is.

Túl sok a bolt Magyarországon

- Térjünk át a kiskereskedelemre. A minimálbér és a garantált bérminimum jelentős emelése kapcsán a szakmában sokan megugró inflációt, illetve a kisboltok és a magyar tulajdonú üzletláncok egységeinek tömeges bezárását vetítik előre.

- A kisboltok eltűnésével kapcsolatos első prognózisokat még én tettem az 1990-es évek végén. Akkor néhány külföldi ország kereskedelem-szerkezetének példáján, megpróbáltam megbecsülni, hogy 10 év múlva a 2000-es évek derekára körülbelül hány élelmiszerüzlet lesz majd Magyarországon. Elég jelentőset tévedtem.

Akkoriban volt 23-24 ezer bolt, én pedig azt prognosztizáltam, hogy 2009-re körülbelül 12-15 ezerre olvad majd a számuk. Ehhez képest a mai napig mintegy 18,5 ezer környékén lehet az egységek száma.  Így tehát messze nem történt olyan koncentráció, de leginkább konszolidáció ebben az iparágban, mint ahogyan azt egyébként mindenfajta modell alapján előrejelezni lehetett volna.

Ennek társadalompolitikai okai is vannak, hiszen vannak olyan megyék, ahol egészen aprófalvas a településszerkezet, amely eltér a más országokban jellemzőtől. Emellett Magyarországon még működik - legalább is mentálisan sok kereskedőcégnél az "ellátási-felelősség" tudata. Lényegében az idővel való küzdelem zajlik!

A boltok száma most másfélszer annyi, mint amennyi Ausztriában, illetve ahány üzemgazdasági szempontból valószínűleg szükséges lenne. Technológiai és hatékonysági gondok vannak, s hogy ezt a társadalompolitikai szempontok felülírhatják-e, még senki nem tudja. Biztos azonban, hogy a mostaninál kevesebb bolttal is jól tudna működni az ágazat, amely a magyar üzletláncok számára nagyon jelentős kihívás lesz.

Vállalatvezetőként együtt érzek a magyar láncok aggodalmaival, ám fogyasztásszociológusként mégiscsak azt mondom, hogy a magyar gazdaság rákfenéje volt ez az alacsony bér és az ebből eredő szerény vásárlóerő. Hosszú távon tarthatatlan, hogy még Csehországban, és Szlovákiában is 30-50 százalékkal magasabbak a fizetések, mint nálunk.

Tessék bért emelni, és ha ez inflációt gerjeszt, akkor tessék inflációt csinálni! Úgy gondolom, hogy egy magasabb infláció, egyszerűen elkerülhetetlen.

A hatékonyság miatt kell az áremelés

- A kereskedők és az élelmiszeripar azonban úgy tűnik ódzkodnak ettől.

- Azt tapasztaljuk, hogy sok szereplő akár 20-30 forintos áremelésektől is igen-igen tart, pedig szerintünk a fogyasztók ezt nem érzik meg akár 100 ezer forintos nettó fizetések mellett sem.

Az úgynevezett gazdasági klíma méréseknél, fel szoktuk tenni a kérdést, hogy hány százalékos inflációt érzékelnek az emberek és mekkorát várnak az elkövetkező 12 hónapra. A tapasztalat, hogy a valóságos inflációs rátának 2-2,5-szeresét szokták mondani a fogyasztók és a vállalkozások is sokkal magasabb szintet érzékelnek.

Olyan inflációs félelmek voltak és vannak a vállalatvezetőkben, ami indokolatlan. Kétségtelen, hogy a gazdaságpolitika rezsicsökkentést tűzte ki zászlajára, ami azonban a gazdasági szereplők számára követhetetlen, márpedig ez a gazdasági "éthosz" befolyásolja a vállalati vezetők gondolkodását. Főleg a napi fogyasztási cikkek szegmensében gondolkodnak úgy, hogy nem lehet emelni az árakat. Márpedig olyan szinten nincs a magyar vállalatok hatékonysága, hogy a jelenlegi árszintet tartani tudja.

Ha pedig nem hatékony egy cég, akkor miből akarják megteremteni - és nem is kreatív teremtésből beszélek - miből akarják elkerülni azt a helyzetet, hogy egy-egy alkalmazottjuk ne menjen el tíz-húszezer forinttal nagyobb fizetésért máshová dolgozni. Márpedig így elkerülhetetlen, hogy ez megtörténjen.

Meggyőződésem, hogy az átlagos inflációs ráta 3-4, horribile dictu 5 százalékos szintje, az átlagfogyasztót nem zavarná. Nagyon rosszul áll a magyar vásárlóerő, de annyira nem áll rosszul, hogy például egy átlag 220 forintos kilónkénti kenyérárat ne lehetne 235 forintra megemelni. Ezt senki nem venné észre! Gondoljunk csak arra, hogy a háztartások összkiadását nézve - az élelmiszerek hosszú évtizedek óta tartó dominanciája után, ma már a lakhatási költségek alkotják a fő elemet.

Az ellátást veszélyeztetheti a munkaerőhiány

- A legutóbbi, a kiskereskedelmi munkaerőhiányt számba vevő kutatásuk tanulsága szerint az ágazatban összesen mintegy 30 ezer pozíció volt betöltetlen nemrég. Ehhez képest a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) szerint, az üres álláshelyek száma kicsivel több mint hatezer fölött volt az év derekán.

- Azt gondoljuk, hogy az igazság a mi számainkhoz áll közelebb. Gondoljunk csak bele: a kereskedelem, nemzetgazdasági szinten a második legnagyobb GDP-termelő és több százezer dolgozójával a második legnagyobb foglalkoztató. Kiabálna-e segítségért az ágazat, ha mindössze 5-6 ezer emberre lenne szüksége? Ma a cégek toborzói gyakorlatilag kiállnak az utcára és úgy keresnek embert, mi több Nyugat-Magyarországon egyes kereskedelmi cégeknél napi kinyitási nehézségek vannak a dolgozóhiány miatt.

Fotó: Molnár Zsolt

- A bajok azonban még nem ütötték meg a politika ingerküszöbét.

- E tekintetben a kereskedelmi vállalatoknak, érdekképviseleteknek kellene erősnek lennie, Én mint az OKSZ elnökségi tagja többször is kezdeményeztem az együttműködést , és jelenleg is ezen dolgozunk.

Példaként más ágazatokban - így az it-iparágban, vagy a teherfuvarozásban - sokkal jobban tudják artikulálni a munkaerőhiány problémáját. A képviseleti sikereket nézve, itt van például a Wáberer-program, ahol a cégek milliárdos állami forrásokat kaptak képzésre, azért mert a 4-500 ezer forintos fuvarozói ágazati fizetés nem elegendő arra, hogy megtartsák az embereket, hiszen a németek 6-700 ezer forintnak megfelelő euróért viszik el őket. Jobb, ha ezt nem vetjük össze a pénztárosok fizetésével!

Máshol tehát - sokkal nagyobb tételek mellett - működőképesek ezek a modellek, s hasonlóra a kereskedelemnek is égető szüksége lenne, mivel egy nagy foglalkoztatóról van szó. Ha nem történik változás, ellátási zavarok lesznek, abban az értelemben, hogy nem lesz munkaerő.

Jó egyensúlyt kellene találni, a némileg - magyar és külföldi tulajdonosi háttér mentén- megosztott ágazati képviseletek között és egy nagy szakmai egyeztető fórumot lenne szükséges működtetni - egy minden magyarországi kereskedelmi egységet érintő 1-3 éves program felállítása mellett. Ez azonban még nem látszik körvonalazódni, annak ellenére, hogy a szakma megrettent a helyzettől.

Az állam tartja a gyeplőt

- Milyen az állam hozzáállása az ágazathoz? Történt-e változás a korábbi "nehéz" évek után?

- Az ágazat tektonikus mozgásait nem a politika, hanem a nemzetközi események és az egyes szereplők anyavállalatai határozzák meg. Ezt az irányt finoman tudná árnyalni, ha az egyik vezető üzletlánc magyar tulajdonba kerülne. Jelenleg azonban nem tartozik a politika fősodrához az a terv, hogy megvásárolják valamelyik külföldi kézben lévő kereskedelmi vállalatot.

Az állam ugyanakkor nem fogja kiengedni a gyeplőt a szorításból. Főként azért mert látják, hogy a kedvezőtlen intézkedések - plázastop, vasárnapi zárva tartás, trafiktörvény és egyebek - ellenére így is rendbe szedte magát a kereskedelem. Lényegében nem lett veszélyeztetve senki a nyereséges működést előíró szabályozással sem. Ugyan többé nem is nagyon zavarják majd az ágazatot, de nem is engednek a kontrollon - legalábbis így érzékelem a kormányzati alapállást.

- Ami egy ilyen munkaerőhiány sújtotta helyzetben nem túl kedvező. Lát-e esélyt a munkaerő-piaci bajok megoldására?

- Középtávon, 3-5 éven belül semmiképp nem lehet a problémát megoldani, vagyis alapvető elmozdulást tenni ezen téren. Évente egy kisvárosnyival - 20-30 ezer fővel - fogy a népesség, miközben megjelentek a strukturális munkaerő-piaci gondok. Ahhoz, hogy ez megoldódjon szükség lesz a külföldi munkaerőre. A magyarok előbb-utóbb kénytelenek lesznek elfogadni, hogy nem feltétlenül magyar eladók és vendéglátóipari dolgozók szolgálják ki őket.