Az elmúlt évek során az Európai Unió számos munkajogi vonatkozású döntést, kezdeményezést és irányelvet fogalmazott meg, egyebek mellett az utazási idő munkaidőbe való beépítéséről, a nők pozitív diszkriminációjáról és a fiatalok külföldi gyakorlathoz való hozzájuttatásáról. Ezek lehetséges fogadtatásáról készített kutatást a Profession.hu több mint 6000 magyar válaszadó bevonásával.

Megnőnek a költségek?

A válaszadók 39 százaléka elsősorban órabérként való kifizetésként látna szívesen egy plusz összeget, míg 22 százalék szerint a munkahelyen töltött időből kellene levonni az utazási időt. A megkérdezettek 29 százaléka ellenezne egy ilyen gyakorlatot, az ellenőrizhetőség nehézsége miatt. A felsővezetők több mint fele (57 százaléka) nem ért egyet azzal, hogy az irányelv a fix munkavégzési hellyel rendelkezőkre is vonatkozzon.

Ha valóban a munkaidő része lenne a munkába járás, akkor a munkáltatók idővel előnyben részesítenék a munkavégzés helyéhez közelebb élő pályázókat - hívta fel a figyelmet Sámson Dorottya, a Profession.hu álláspiaci szakértője. Ha a munkába járás időtartama a napi kötelező 8 óra részét képezné, ebből a munkavállalók akár napi 2 órát is utazással töltenének, ami alatt nem történne munkavégzés. A munkáltatóknak emiatt több munkavállalót kellene foglalkoztatniuk, így megnőnének a bérköltségek.

A válaszadók fordított esetben nem fizetnének szívesen plusz összeget: 60 százalékuk nemet mondana arra a lehetőségre, hogy a szolgáltatók a munkába járáshoz kapcsolódó költségeket az áraikban is érvényesítsék. Úgy gondolják, hogy a munkáltatónak ezt más módon kell kigazdálkodnia - derült ki a felmérésből.