Egy nyomdaipari cég 123 ezer svájci frankért lízingelt nyomdagépet, de a lízingdíjat csak egy évig fizette. A lízingbe adó bank fizetési felszólítása hiába való volt (20 millió forintot követelt), de azért várt öt hónapot, hátha fizet a lízingbe vevő. Az utóbbi fizetés helyett fizetésképtelen lett, így a bank a két kezesen kívánta behajtani a járandóságát és biztos ami biztos, lefoglalta a gépet.
Miután a szerződésben a kezesek vállalták, hogy fizetési probléma esetén segítenek a banknak értékesíteni a gépet - ezt hívja a jog együttműködési kötelezettségnek - azok fel is ajánlották a banknak, hogy megveszik azt nettó 17 millió forintért. A bank nem adta nekik a gépet, ellenben eladta azt a saját követeléskezelőjének nettó 11,5 milliért. Egyúttal pert indított a kezesek ellen, amelyben 9 millió forintot követelt, plusz a lízing idő előtti lezárásáért további félmilliót kért.
Az első fokú bíróság a kezeseknek adott igazat, míg a másodfokú bíróság megítélte a bank követelését. A felülvizsgálatot végző Kúria helyben hagyta a másodfokú ítéletet. Az utóbbi ezt azzal indokolta, hogy a gép értékesítésére, a kezesek által vállalt együttműködési kötelezettség nem jelenti azt, hogy a bank köteles elfogadni az együttműködést. A kezesek pedig nem a lízing lezárásáért ajánlottak 17 millió forintot, hanem azért, hogy a bank eltekint a velük szembeni behajtástól.
A konklúzió: a bank eleget tett az együttműködési kötelezettségének, de a kezesek ajánlata számára nem volt elfogadható. A per során az egyik kezes is elismerte, hogy a gép csak 10 millió forintot ért. Arra a felmerülő kérdésre, hogy akkor a kezesek miért ajánlottak érte 17 milliót és a banknak miért érte meg 11,5 millióért eladni, ha többet is kaphatott volna érte, csak egy válasz kínálkozik: a különbséget így is, úgy is a kezesek fizették.