A Netpincérnek 4200-nál is több futára van és a Woltnál is négyezer felett járnak - írja a G7, amely áttekintette a két cég üzleti modelljét. Ezzel a Netpincér és a Wolt külön-külön is az ország 25. legnagyobb foglalkoztatója lehetne. De nem azok, mert kollégáik nem munkavállalók, hanem tipikusan egyéni vállalkozók.

A Netpincérnél azt mondták a gazdasági portálnak, hogy nem egy kollégájuk 800 ezer forintnál is többet keresett egy-egy hónapban. Az átlagos órabér bruttó 2200 forint körül alakult, ami akár közel 300 ezres nettót is jelenthetett. Erre jön még a borravaló. A már közel 8 ezer futár azonban javarészt részmunkaidőben dolgozik, létszámuk ezért nem vethető egybe a statisztikai munkavállalói létszámmal.

Kapcsolódó

A pénzügyi beszámolóik szerint a két vezető cég összesen 6,2 milliárd forintot utalhatott át a futároknak 2020-ban, de ennek nem az egésze a futárok nettó fizetése, hiszen nekik saját maguk után kell adókat fizetni, és egyéb költségeik is vannak. A kata átalányadó havi összege főállású vállalkozóknak 50 ezer forint, de minden más költséggel együtt ez legalább 60 ezer forintot jelent.

Bukik is az állam, meg nem is

Ha a bért legálisan bejelentett munkavállalói formában fizették volna az ételrendelő cégek, akkor G7 számításai szerint 2020-ban 2,5 milliárd forinttal több bevétele lett volna a magyar államnak,

Ezt módosítja viszont, hogy például a katás egyéni vállalkozók jelentős része diák, akik csak havi 25 ezer forintot fizettek adóként az államkasszába. Emellett  az szja adókedvezményeket is figyelmen kívül hagyták, illetve a kata esetében a helyi önkormányzatoknak fizetendő iparűzési adót is az állami bevételeként számolták. Emellett a kétezer főre becsült futár jelentős piacot jelent a könyvelőknek (becslésünk szerint évi közel 100 millió forintot), az online számlázó cégeknek (körülbelül 40 millió forintot), de az iparkamarák is keresnek ezen évi 10 milliót.

Megy a pénz Finnországba

A Netpincér és a Wolt beszámolói több érdekességet is rejtenek. A Woltnak például egy fillér hazai bevétele sincs – az árbevételt a finnországi export adja, ahova az anyavállalat van bejegyezve. Vagyis a magyar éttermek valójában a finn cégnek fizethetnek, és ez a központ utal a magyar vállalatának. A magyar cég arra van, hogy a futárokat, illetve a reklámokat fizesse, a költségeit teljes egészében továbbszámlázza az anyavállalata felé, így nálunk érdemi profit (és így adófizetési kötelezettség) sem fog keletkezni.

Egyébként van arra példa, hogy bejelentett munkavállalókkal is lehet futárkodni Magyarországon: a budapesti Hajtás-Pajtás kerékpáros futárszolgálat például egy ideje már mindenkit bejelent, és bár elég speciális helyzetben van, nem ment tönkre, és nem gyűrték le a versenytársak – viszont a fizetések sem érik el az ételfutárok szintjét.