Az elmúlt évekhez képest fontos változás, hogy jelentősen romlott a válaszadói hajlandóság, a korábbi 60-70 százalék helyett, csak a megkérdezettek 30 százaléka reagált a kutatók megkeresésére - mondta Tóth István János, MKIK GVI ügyvezető igazgató. Szerinte ennek több oka lehet, a konjunkturális változások mellett az is, hogy jobban félnek a válaszadástól.

Van viszont, ami nem változik: az ország helyzetét rosszabbul, saját helyzetüket viszont kifejezetten pozitívan látják korrupciós szempontból - vette át a szót Fábián Lívia, az EY Felelős Üzleti Működés Szolgálatok igazgatója. Arra a kérdésre, hogy ha a feltételezett árbevétel-csökkenés miatt veszélybe kerülne a cég léte, mit tenne a vezető, ha egy korrupciós helyzetbe kerülne, a válaszadók 12-18 fogadná el vagy legalábbis elgondolkodna az ajánlaton. Sokatmondó az is, hogy 54 százalék tud legalább egy olyan esetről, amikor korrumpálni próbálták a hivatalos szerv ügyintézőit. Például kijön hozzám az adóellenőr és nem szeretnék bírságot fizetni - mondott egy tipikus példát Biró Ferenc, az EY Felelős Üzleti Működés Szolgálatok partnere.

Az fenti ábrán jól látható, hogy a cégvezetők a raktárosoktól, árukiadóktól félnek a legjobban, bár valószínű itt inkább a lopás, mintsem a korrupció a valós veszély - mondta Fábián. A következő két szereplő viszont már a beszerző és az üzletkötő, ami tényleges visszaélésekre adhat teret, viszont az itt látható 22-21 százalék meglepően alacsony az EY igazgatója szerint, aki szerint a beszerzés például az egyik legkorruptabb területnek számít évek óta. Márpedig ezen a területen még folyamatszinten sincsenek rendben a dolgok, a vállalkozások 40 százalékánál nincs beszerzési előírás, 45 százalék nem pályáztat, aki pedig pályáztat, annak 70 százalékánál egyszemélyes döntés van. A "négyszemelv" tehát nem érvényesül, azaz nem egynél több ember hoz döntést - emelte ki Fábián.

Nem meglepő módon etikai kódexszel is kevesebb magyar cég rendelkezik, mint a nemzetközi átlag: itthon 53,9, külföldön 81 százalékot mért az EY. Hasonló a helyzet a forródróttal is, ahol a dolgozók az esetleges visszaéléseket tudják bejelenteni: 28,5 vs. 60 százalék.
Az etikai kódex hiánya önmagában is gond, ám még nagyobb probléma, hogy ennek egy jóval nagyobb szintű védelmi rendszer része kellene, hogy legyen - tette hozzá Biró Ferenc, EY Felelős Üzleti Működés Szolgálatok partnere. Ennek megfelelően a kódex megléte önmagában nem garancia a visszaélések megállítására, az csak segédeszköz annak érdekében - persze, csak ha használják is.

Az etikai kódexekben egyébként főleg a bizalmi információk védelme (94 százalék) és az elektronikus adatok kezelése (87 százalék) jelenik meg. Amikor viszont azt kérdezték, hogy mi volt a legkockázatosabbnak ítélt információvédelmi veszélyforrás, úgy teljesen szétszórt válaszokat kaptak, amiket az alábbi ábrán mutatunk meg:

Azt érezzük, hogy a cégek nincsenek tisztában azzal, hogy milyen bizalmas információ van a szervezeten belül, márpedig az az egyik legérzékenyebb adat - mondta Biró, aki szerint az is problémás, hogy ehhez ki, hogyan, mikor fér hozzá, általában senki sem ellenőrzi. Jól mutatja ezt az is, hogy a kilépő kollégák 61 százalékát nem ellenőrzik a cégvezetők, mivel abszolúte megbíznak benne, hogy nem fog semmilyen érzékeny adatot magával vinni. A legtöbb cég automatizált megoldással próbálkozik, például berak a védelmi rendszerében egy "fekete dobozt", ám túlságosan bíznak ebben a technológiában, pedig az önmagában nem nyújt elegendő védelmet - hívta fel a figyelmet Biró.

Bár itthon már sok cégnél megvan az összeférhetetlenségi nyilatkozat, a legtöbb cég megáll itt, nem ellenőrzik az ott írtak valóságtartalmát - mondta Fábián. A cégek fele egyáltalán nem ellenőriz, 32 százalék pedig azt mondta, hogy a munkatársak nincs más érdekeltsége. A kérdés, hogy ez valóban így van, vagy csak vakon bízunk a munkatársainkban - emelte ki Fábián.

Bár a kisebb cégeket sokkal jobban megrázhatja egy esetleges visszaélés, sajnos máig azt látni, hogy a nagyobb társainknál jóval kisebb mértékben fordítanak figyelmet annak kivédésére - mondta Biró.

A "Mit tenne, ha tudomást szerezne, hogy külföldön értékesített terméket, Magyarországra hozzák vissza és itt adják el a partnerei?" kérdésre 27 százalék azt mondta, hogy nem is foglalkozna ezzel, 22 százaléknak pedig fogalma sem volt, hogy mit tenne egy ilyen helyzetben. Ez azért is gond, mert a NAV azt is vizsgálja, hogy a cég tudott-e róla, ha pedig bizonyíthatóan tudta, akkor valószínűleg ugyanakkor bírságot kapna, mint a csalást valóban elkövető cég - hívta fel a figyelmet Biró.

Arra a kérdésre, a fenti trendek mikor változhatnak, Biró elmondta, hogy ehhez szükség lenne ahhoz, hogy német példára a kkv-k adják a gazdaság gerincét, ne az idetelepült multinacionális vállalatok. Ahhoz azonban, hogy ez létrejöhessen, szükség van arra, hogy a kisebb cégek vezetői felfogják, hogy "ha lopnak tőlem, akkor kevesebbet keresek". A fejlődéshez két út vezethet: vagy többet dolgozik, vagy odafigyel bizonyos dolgokra. Márpedig ez utóbbinak egy-két alatt jól látható, céges eredményekben százalékban mérhető eredménye tud lenni - hangsúlyozta Biró.