A felmérésben résztvevő 31 ország közül mindössze négy olyan van (Dánia, Finnország, Izland és Svédország), ahol úgy látták a pénzügyi vezetők, hogy csökkent a behajthatatlan követelésből származó veszteségük - közölte Felfalusi Péter, az Intrum Justitia vezérigazgatója, majd hozzátette, hogy bár Németországban sem mértek növekedést, a jövőbeni kockázatokat tekintve már jelentős visszaesést mértek. Ezek után nem meglepő, hogy az öreg kontinens országainak elsöprő része számolt be fizetési kockázatokról, egyharmada pedig veszélyes kockázati profilról beszélt.

Államokra lebontva azt láthatjuk, hogy a szokásosan jól teljesítő skandináv országokon túl az Egyesült Királyságban egy már eleve magas szintről tovább emelkedett a leírt követelések aránya, Franciaországban pedig még mindig magas a jövőbeni kockázat lehetősége. Az Egyesült Királyságban és Lengyelországban nagy és növekvő a fizetési késedelemből eredő veszteség aránya, míg Spanyolországban és Olaszországban óriási a kinnlévőség időtartama, és a kiegyenlítés időtartama is hosszú. Bár Franciaország jobb helyzetben van, még mindig bizonytalan a pozíciója, mert a vállalkozások nagy része tapasztalja, hogy az adósok miatti kockázatuk nőtt az elmúlt 12 hónapban.

Talán kevésbé meglepő, hogy a legrosszabb helyzetet a dél- és kelet-európai államokban mérték. A helyzetet azt is rontja, hogy egyre nagyobb a pesszimizmus azzal kapcsolatban, hogy sikerülhet-e valaha kikerülni a jelenlegi válságból - derül ki a Intrum Justitia felmérésből. Ennek megfelelően Görögország az az ország, amely az EPI Európai Fizetési Kockázati Indexén az extrém 195-ös értéket érte el a lehetséges 200-ból, míg Finnországban a legalacsonyabb a kockázat 125-tel.

A fogyasztók, vállalkozások körében, valamint a közszférában fennálló helyzet, miszerint képtelenek időben rendezni számláikat, azt eredményezte, hogy 2,8 százalékról 3 százalékra nőtt a leírt behajthatatlan követelések mértéke. Ez mintegy 7 százalékos növekedés a leírt behajthatatlan követelések terén, ami 350 milliárd eurót tesz ki a felmérésben résztvevő országokat illetően. Ha egyenként nézzük az országokat, akkor a helyzet Görögországban (9,9 százalék), Bulgáriában (7 százalék), Romániában (6,1 százalék) és Szlovéniában (5,7 százalék) a legrosszabb.

Az exportpartnert fizetik ki utoljára

A felmérés során azt is mérték, hogy a válságnak milyen hatása van a cégekre: 60 százalék számolt be csökkenő értékesítésről, de közel ugyanennyien nyilatkoztak úgy, hogy ezáltal csökkent a fizetőképesség, illetve arról, hogy megnövekedett az ügyféloldal fizetési késedelme - mondta Felfalusi. Ide kapcsolódik a fejlesztések elmaradása is, amit egyfajta gátnak nevezett a szakember, hiszen ezek csúszása miatt növekedni sem tudnak a cégek. A fejlett országokban 20-30 százalék nyilatkozott így, ennél jóval magasabb számokat mértek a lengyeleknél (57 százalék), de az olaszoknál és a spanyoloknál is 40 százalék feletti eredményeket mértek. Ez az exportvezérelt magyar gazdaságnak azért sem jó hír, mert várhatóan így nem várható komoly fellendülés a fő kereskedelmi partnereknél.

A nemfizető cégek több mint 80 százaléka nyilatkozta azt, hogy az adósai tartozása miatt nem tudja kiegyenlíteni a tartozásait, de talán némileg meglepő, hogy 60 százalék felett van azoknak az aránya is, akik szándékosan nem fizetnek. A megkérdezettek valamivel kevesebb, mint a fele mondta azt, hogy a nem hatékony adminisztráció az oka a nemfizetésnek, míg 20 százalék körül van a le nem zárt viták aránya. Amikor egy európai cégnek csökken a fizetőképessége, akkor első lépésként aktívan sürgeti követelései behajtását, ezt követően a legtöbben a hosszabb fizetési határidőkről próbálnak meg tárgyalni a beszállítókkal, míg a képzeletbeli dobogó legalsó fokán a felesleges kiadások megszüntetése ért fel. Azt is mérték, hogy csökkenő likviditási helyzetben mely számlákat fizetik be először: az első helyet a köztartozások, tehát az adók és egyéb kötelezettségek foglalják el, ezt a legfontosabb beszállító számlája követi, míg a harmadik helyen a közműcégek számlái szerepelnek. Fontos megállapítása a kutatásnak, hogy az utolsó helyre került a külföldi beszállítók számlája, ami azt mutatja Felfalusi szerint, hogy abban bíznak a cégek, hogy a nemzetközi partnerek nehezebben hajtják be rajtuk a tartozást.

Romló helyzet, de van fény az alagút végén

Amíg 2005-ben még csak 155 pontos volt a magyar kockázati index, addig ez idénre 175 pontra nőtt (tavaly 170 volt), márpedig 170 feletti értéknél már veszélyes kockázati profilról beszélhetünk - mondta Felfalusi, majd hozzátette, hogy ez a változás leginkább annak köszönhető, hogy a korábbi 3,5 százalékról 4 százalékra nőtt a leírt követelések aránya - hogy ez mennyire veszélyes, azt jól mutatja, hogy a probléma évi ezermilliárd forintos veszteséget okoz nemzetgazdasági szinten. A mutató egyébként 2005-ben még csak 2,6 százalék volt.

Ugyanakkor van fény az alagút végén és az nem a mozdony - fogalmazott Felfalusi, majd elmondta, hogy a kutatás szerint javult a lejárt követelések korösszetétele (DSO): a 90 napon túli követelések aránya 22 százalékról 17 százalékra esett vissza egy év alatt. A helyzetet némiképp árnyalja, hogy volt hova javulni, hiszen 2004-ben ez az érték még csak 13 százalékot tett ki. A 30 napig tartó tartozások aránya egyébként 53 százalék, ennek megfelelően pedig 30 százalékot tesz ki a 31 és 90 nap közötti tartozások aránya. Ez az adat az Intrum Justitia vezérigazgatója szerint azt mutatja, hogy jövőre valószínűleg javulni fog a leírási veszteség, ugyanakkor azt is hozzátette, hogy a vállalatok megítélése nem javult, ezt mutatja, hogy a megkérdezettek 32 százaléka szerint nőtt a fizetési határidő, mindössze 8 százalék érezte úgy, hogy csökkent.

A szektorokat nézve azt látjuk, hogy a fogyasztói szektor viszonylag alacsony fizetési határidővel dolgozik (15 nap), a kereskedelmi szektornál ez 25 nap, a közszférában pedig 30. Amennyiben viszont azt nézzük, hogy mennyi az átlagos fizetési határidő, úgy sorrendben 29, 43 és 55 napot látunk. Jó hír azonban, hogy a közszférában csökkent átlagos késedelem a tavalyi 27-ről 25 napra, amit kifejezetten jó hírnek minősített Felfalusi.

A magyar válaszadók 90 százaléka mondta azt, hogy azért nem fizet, mert neki sem fizetnek az ügyfelei, 35 százalék említett szándékos késedelmet, 11 százalék pedig vitás helyzetet, miközben 35-ről egy év alatt 25 százalékra csökkent azok aránya, akik adminisztratív okokat említettek. Rossz hír, hogy amíg tavaly még "csak" 28 százalék mondta azt, hogy a késedelmek miatt már a túlélésért küzd, addig idén már 44 százalék vallotta ezt. Jelentősen nőtt (24-ről 31 százalékra) azoknak az aránya is, akik a hírnevüket féltik a nemfizetések miatt, így Felfalusi szerint elindult egy pozitív folyamat, mely szerint "ciki lesz nem fizetni".

Elmaradó fejlesztések itthon is

Amennyiben a válság hatásait nézzük, úgy azt látjuk, hogy ez egyre több vállalatnak jelent egyre nagyobb problémát, kivételt egyedül az exportáló vállalkozások jelentenek - mondta Felfalusi, majd hozzátette, hogy 71 százalék nyilatkozott úgy (tavaly 58 százalék), hogy emiatt kevesebbet fejlesztenek, 77 százalék (tavaly 66) említett organikus növekedési problémákat. A felmérésből kiderült az is, hogy a fizetési kockázati index megítélésére vonatkozóan valamelyest növekedett az optimizmus, de még mindig magas a pesszimisták (48 százalék) aránya.

Itthon egy cég, ha csökken a fizetőképessége, akkor elsősorban a kiadásokon kíván faragni, ezt követően hosszabb fizetési határidőkről tárgyalnak a beszállítókkal, de sokan említették azt is, hogy kedvezményt adnak a gyorsabb fizetés reményében. A külföldi cégekhez hasonlóan rossz anyagi helyzetben először a köztartozásokat fizetik be, utána jönnek a közműszámlák, amit a legfontosabb beszállító, majd pedig a banki tartozás követ.

Fontos adat, hogy a Magyarország szempontjából öt legfontosabb exportországból háromban nőtt a kockázat (lengyel, olasz, angol), kettőben csökkent (Ausztria, Németország). Ez főképp akkor fontos, ha az látjuk, hogy a külföldi beszállítókat fizetik ki utoljára, hiszen csőd esetén ők lesznek azok, akiket szinte biztosan nem fizetnek ki - emelte ki Felfalusi.