A világgazdaság közel 2 százalékát teszi ki a divatipar, az értéke mintegy évi 3000 milliárd dollár. A piac folyamatosan növekszik, de a nagy divatházak már kezdik érezni a kést a torkukon: a fast fashion márkák, vagyis az olcsó, plázában kapható tucatruhák kezdik teljesen uralni a piacot. Komoly problémát jelentenek a megváltozott fogyasztói szokások: az emberek mindent azonnal fel akarnak venni, hogy aztán csak párszor viseljék a darabokat.

Nemzetközi szinten a legjellemzőbb változás, amelyhez az olyan házak, mint a Dior, a Chanel, az YSL vagy a Burberry is próbál alkalmazkodni, hogy a fast fashion márkák (például a svéd H&M, a spanyol Zara és Pull & Bear, vagy a C&A) olyan gyorsan képesek gyártani, hogy felborult a tavasz-nyári, őszi-téli szezonalitás. A divatban eddig az a rendszer élt, hogy idén tavasszal a jövő tavaszi ruhákat láthattuk a divathetek kifutóin Párizsban, Milánóban, New Yorkban vagy Tokióban, addig mostanra ezek másolatait néhány héten belül már megvehetjük valamelyik plázában maximum 20 ezer forintért. A már említett Burberry ezért modellt váltott: a kifutókon vonuló ruhákat azonnal elkezdik gyártani, miután befutottak a megrendelések.

Kapcsolódó

Keletre megy a gyártás, marad a fogyasztás

A világ textiliparában már évtizedes trend, hogy a gyártás (Európából és az USA-ból nézve) egyre keletebbre költözik. A Szovjetunió szétesésekor kelet-európai üzemek futottak fel, majd jött Törökország, míg a 2000-es évek közepére a minőségi gyárak is Indiáig és Kínáig mentek. Az, hogy a korábbi konjunktúra még él, az olyan történetekből látszódik, mint amilyen a Guardian júniusi beszámolója volt a Louis Vuitton papíron olasz, a gyakorlatban Romániában összerakott darabjairól.

Az eltolódás viszont jól látható az unió kereskedelmi statisztikáiból is: 2016-ban 334,9 millió euró értékben kellett importálni a ruhaneműket Európába. Ennek pedig csak töredékét teszik ki a bálázott olcsó ruhák, a 75-80 százaléka a kiszervezett gyártás különbsége miatt jelentkezik.

Nagyobb kereslet, alig változó árak

A növekvő export másik oka - mely a divatipar globális növekedését is eredményezi -, hogy a nyugati országok gazdasága talpra állt. Vagyis a legnagyobb felvevőpiacokon (Európában és az Egyesült Államokban) hirtelen több pénze lett a fogyasztóknak. A fogyasztás 2008 óta átlagosan évi 4-5 százalékkal nőtt. Ugyanakkor az árak nem követték ezt a trendet: az Eurostat adatai szerint az évi harmonizált árváltozás a 28 tagállamban 2015 óta rendre fél és 1 százalék közé esett.

A piaci folyamatok Magyarországon is hasonlóak, amely jól látszik a KSH termékek éves fogyasztói átlagáráról készült kimutatásából. A férfi pamutingek tartják a nominális árukat, a férfi cipők és a női ruhák pedig az uniós átlagnak megfelelően drágulnak. Eközben a 2016-os háztartási fogyasztási index szerint a magyarok átlagosan havi 2572 forintot költenek ruhára vagy cipőre.

Néhány ruházati termék árváltozása
Termék20072008201220142016
Férfi félcipő, bőr, (1 pár)12 10012 38014 11015 33016 770
Férfiing, pamut, hosszú ujjú (1 darab)5 8405 7505 7505 8605 870
Női pulóver,akril,vékony, (1 darab)4 5704 6205 2405 1205 350
Női félcipő, bőr, (1 pár)11 27011 49012 77013 77015 010
Gyerekcipő, bőr, (1 pár)7 0807 1908 1508 5709 050
Forrás: KSH

A hazai ipar helyzete

A tavalyi termelési adatok alapján a magyar textília, ruházat, bőr, és bőrtermék gyártás értékesítése 408 milliárd forintot tett ki. Ennél az ipari alágak közül csak a bányászat és a kőfejtés ért el kevesebbet, mindössze 70 milliárd forintot folyóáron. A divatipar még ezen belül is kisebb szektort jelent - például le kell belőle vonni a lakástextilgyártókat vagy az autóülések kárpitkészítőit is.

A közép-európai régióban a magyar divatipar - gyártás és értékesítés - forgalma a középmezőnyben van. Elmarad a lengyelek 2298 millió dolláros és a csehek 856 millió dolláros számaitól. Tavaly viszont felülmúlta Romániát (429 millió dollár), Szlovákiát (133 millió dollár) a maga 435 millió dolláros forgalmával.

Sok a fekete munkás

A magyar államnak nincs átfogó támogatási politikája a divat- és ruházati iparban, azonban egyre gyakrabban jelenik meg cégekben. Ilyen közvetett szerepvállalásnak tekinthető, hogy a talán legismertebb szombathelyi Styl ruhagyárat a helyi önkormányzat mentette meg a bezárástól, és tulajdonosként is megjelent a vállalkozásban. A Styl Fashion Kft. idei forgalma elérte a 2,23 milliárd forintot, melyből mintegy 1,8 milliárd forint volt az export, de a cég így is 533 millió forint veszteséget termelt.

A másik közismert magyar gyártó, a hátrányos helyzetűeket foglalkoztató, állami tulajdonú Kézmű Nonprofit Kft., amely tavalyelőtt és 2016-ban is 2 milliárd forintot meghaladó forgalommal dolgozott - ennek alig negyedét jelentette az export, és 1,6 milliárdot a divatipari gyártás. Adózott eredménye viszont 446 millió forintról 76 millióra esett.

A kevésbé ismert cégek helyzetéről a Tudatos Vásárlók Egyesületének 2016-os mérése számolt be. A kutatásuk szerint a hazai szektor mintegy 18 ezer embert foglalkoztathat, azonban a pontos szám nem ismert, mert szakértők szerint akár 30 százalék is lehet a feketén dolgozók aránya. Az olcsó ázsiai munkaerővel versengés miatt nagyon alacsonyak a bérek, a kiszolgáltatottságot pedig növeli, hogy a hazai textil- és ruhaipar Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Heves, illetve Békés megyére, vagyis az ország legszegényebb régióira koncentrálódik, ahol kevés az alternatív munkalehetőség. Becsléseik szerint itthon 238 cég foglalkozott felsőruházati gyártással.

Mi van a márkákkal?

A magyar tulajdonú GB & Partners Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt. által kezelt Exim Növekedési Magántőkealap 300 millió forinttal támogatta a Nanushka dizájner ruhatervező és gyártó márkáját. A Sándor Szandra családi vállalkozásából kinőtt, tavaly már 21 főt foglalkoztatott a cég kiegészítő melléklete szerint. Két éve még forgalmának 70 százaléka származott exportból, tavaly ez visszaesett 63,5 százalékra. A cégbeszámoló alapján az EU-n kívüli értékesítésük csökkent a 2015-ös 189,8 millióról 21,2 millió forintra. Papíron a veszteségük 67,6 millió forint volt, azonban ez vélhetően a divat sajátos jellegéből adódik: a megtermelt bevételt azonnal visszaforgatják a gyártásba, a következő kollekcióba, amelyben az eladásig áll.

Hazai divatcégek néhány cégadata
CégÁrbevétel (2015)Árbevétel (2016)Üzemi eredmény (2016)Adózott eredmény (2015)Adózott eredmény (2016)
Miju-Trade Kft. (Nubu)164,7193,7-1,43,31,35
Nanushka International Zrt.498,1330,6-36,02-88,7-67,6
Use International Zrt.98,9229,7-64,3-153,3-68,3
JBS Szolgáltató Kft. (Je suis Belle)24,634,030,84,30,7
Gold Lumen Kft. (ÁERON)170,7295,3-24,7-70,4-28,5
Forrás: IM Céginformációs Szolgálat

Hasonló okokból tűnik veszteségesnek a USE Unused mögött álló cég is: 2016-ban 68,3 millió forint mínuszban voltak. Azonban ahogy arról a márka megszűnéséről írt cikkünkben beszámoltunk, mivel a következő évre már nem terveznek kollekciót, idén jelenhet meg a profit a gazdálkodásukban. A 13 éves brand befejezésében a piaci folyamatok átalakulása, a gyártási nehézségek játszottak közre.

A 26 éves Lászlóffy Vivien az ÁERON divatcég ügyvezető igazgatója januárban került be az amerikai Forbes magazin sikeres 30 év alattiak listájára. Áron Eszter divattervező márkáját a Gold Lumen Kft. viszi, melybe 2014-ben szállt be tőkével az állami tulajdonban lévő Széchenyi Tőkebefektetési Alap és a privát Day One Capital, a két alapkezelő összesen 233 millió forintot fektetett be. A cég tavaly 295,3 millió forint árbevételt ér el, export értékesítése pedig meghaladta a 275 millió forintot.

Sikeres éve volt tavaly a Nubu és a Je suis Belle márkáknak. A JSB Kft. tavaly tízmillióval, 34 millió forintra növelte nettó árbevételét az előző évhez képest. A Garam Judit tervező által alapított Nubu annyiban kilóg a hazai divatcégek sorából, hogy a 2016-os kiegészítő melléklete szerint forgalmának kisebbik részét teszik ki az export értékesítések, 193,7 millióból mindössze 25,2 millió forintot.

A címlapképen egy varrónő próbavarrással gyakorolja be a munkafolyamatokat egy hazai, olasz tulajdonú cég varrodájában. Forrás: MTI Fotó/Varga György