Nagyon furcsa folyamatok történnek a hazai fölgáztárolással kapcsolatosan, amelyeket a piaci körülmények kevéssé indokolnak. Eközben az enyhe téli időjárásnak köszönhetően kevesebb gáz fogyott a tavaly pánikszerűen teletöltött készletekből, pedig az ellátás végül folyamatos volt és az árak is csökkent.

Akkor a kormány azért igyekezett intenzíven betölteni a tárolókat, mert elvileg lejárt az orosz-ukrán gázszállítási szerződés. Bár a felek nyugtatták a magyar kormányt, hogy az év végéig megállapodásra jutnak Orbán Viktor miniszterelnök és Szijjártó Péter külügyminiszter is intenzív tárgyalásokat folytatott Moszkvával. Végül feleslegesen, mert újraszerződtek a felek, másrészt a hideg időben körülbelül kétmilliárddal, kevesebb mint harmadával apadt az eredetileg 6,5 milliárd köbméteres szint a hazai tárolókban.

Kapcsolódó

A Népszava arra nem kapott választ a kormánytól ennek kapcsán, hogy a nagy mennyiségben megmaradt, tetemes gázkészletekkel mi lesz. A tárolók visszatöltése sem kezdődött meg: a június eleji mélyponton az irányadó európai tőzsdén számításunk szerint 14 forint körüli áron kelt el annak a gáznak a köbmétere, amiért a magyar lakosságnak (igaz, szállítási költséggel és áfával együtt) 2014 óta 101 forintot kell fizetnie.

Ha valamikor, akkor ekkor érdemes lett volna, de nem kezdődött meg a szivattyúzása az olcsó gáznak. De mint a lap felhívja a figyelmet, a raktárkészlet-felhalmozás egy 50-50 százalékos esélyű hazardírozás, mert nem biztos, hogy az olcsónak gondolt szinten vett gáz ára nem megy még lejjebb, amikor értékesítik.

Itt jön be a képbe, hogy az MFGK nevű gáznagykereskedő, illetve az MFGT tárolócég között van pénzmozgás a szénhidrogén vásárlásakor, ami miatt a folyamatosan a hálózatra érkező földgáz helyett a tárolókból is kapnak a fogyasztók, emiatt pedig a korábbi drágán megvett energiahordozó árát is ők fizetik. Egy szakértő a lapnak a gáztárolás többletköltségét plusz-köbméterenként 6-8 forintra becsülte, ami a teljes mennyiség esetében tízmilliárdos tételt jelent.

A megkérdezett szakember szerint az első látásra nem különösebben érthető helyzetet, vagyis hogy az MFGK a korábbi évekhez képest tízmilliárdokkal többet fizet egy másik állami cégnek az MFGT-nek a gáztárolásért azzal oldotta fel, hogy mivel ennyivel nő a gáz költsége, az szűkíti azt a pénzügyi tartalékkeretet, amiből tartósan alacsony nemzetközi gázárak esetén akár a lakossági tarifa is csökkenthető lenne. Tehát a rezsicsökkentésre fordítható pénzt az egyik állami cég a másik állami cégnek fizeti ki a gáz feleslegesnek tűnő tárolásáért. Ez értelmezhető úgy, hogy az embereknek nem kell kevesebbet fizetni a gázért, és az MFGK és MFGT közötti drága tranzakció után is megmarad a pénz az államnál.