- Milyen a pénzügyi kultúra Magyarországon?

Kántor Endre: Finoman szólva is kettős. Az emberek jelentős része ugyan tisztában van vele, hogy többet kellene foglalkozni a pénzügyeivel, tudatosabban kellene takarékoskodnia, mégis csupán nagyon kis százalékuk teszi ezt meg. Ezt támasztja alá az Erste Bank egy tavalyi felmérése is, amely szerint bár a magyarok 87 százalékuk tartja nagyon fontosnak vagy fontosnak a takarékoskodást, a lakosság negyedének még sincs semmilyen megtakarítása sem.

De akik félre tudnak tenni, azok is rendkívül keveset, alig több mint 15 ezer forintot (49 eurót) takarítanak meg havonta. Bár ez 5 százalékos növekedést jelent 2013-hoz viszonyítva, ám még mindig nagyon kevés. Összehasonlításképpen: az osztrákok csaknem négyszer többet, havi 188 eurót (60 ezer forintot), de még a szlovákok is csaknem kétszeres annyit - 96 eurót (30 ezer forint) tesznek félre. Mindez ugyan a jövedelmi különbségekből is adódik, a felmérés eredményeiből azonban az is kirajzolódik, hogy sajnos az alacsony pénzügyi tudatosság gyakorlatilag független a jövedelemtől, hiszen azok sem fordítanak erre kellő figyelmet, akik ezt megtehetnék.

Szintén beszédes, hogy a megtakarítók csupán 20 százaléka gondolkodik hosszú távú befektetésben, illetve, hogy a könnyű hozzáférhetőség fontosabb szempontnak számít számukra, mint a várható hozam vagy a kiszámíthatóság.

- Hogyan lehet javítani a magyarok pénzügyi kultúráján?

Kállay András: Ez két oldalon múlik: egyrészt a pénzügyi szolgáltatóknak a korábbinál is nagyobb szerepet szükséges vállalniuk ebben - ezért is kezdtünk bele ebbe a misszióba a Nextlevel.hu révén -, másrészt az ügyfeleknek is sokkal tudatosabbnak kell lenniük.

E tekintetben azonban kedvező folyamatokat is tapasztaltunk az elmúlt 3-5 évben. Hogy egy példát említsek: miután az elmúlt 1-2 évben a kamatok jelentős csökkenésen mentek keresztül, a magyar lakosság is - jókora késéssel ugyan -, elkezdte átalakítani megtakarításainak, befektetéseinek a szerkezetét, például nagyon sokan betétből átmentek befektetési jegyekbe. Mindez azt mutatja, hogy megértették, hogy az átalakult kamatkörnyezetben másfajta befektetési lehetőségek után kell nézniük, ha a korábban megszokotthoz hasonló hozamot szeretnének elérni.

Ez azonban természetesen nem jelenti azt, hogy ma már mindenki "szupertudatos" lenne a pénzügyeiben, de az emberek többsége már egyre inkább átgondolja, hova tegye a pénzét hosszú távra. Amíg csupán arról volt szó, hogy egy, három vagy hat hónapra fektessem be a pénzem, az egyfajta látszatdöntés, ennél jóval fogósabb kérdés, hogy pénzpiaci alapot, kötvényalapot, abszolút hozamú alapot, részvényalapot, esetleg aktívan kezelt vegyes alapot válasszak - ez már nehezebb kérdés, amely "beleállást" követel meg az ügyfelek oldaláról.

Kántor Endre: A személyi jövedelemadó (szja) bevallásának leadása klasszikus példája annak, hogy az emberek mennyi időt szánnak a pénzügyi kérdésekre. Rendszeres sorok állnak a postákon a határidő legvégén, holott előre lehet tudni hogy mikor kell azt a papírt leadni.

Néhány éve, a tíz százalék körüli kamatok korában, aki számlán tartotta a pénzét, annak szinte semmit sem kellett csinálnia. Azt hiszem - mint sok más ügyben - a piac ezen a helyzeten is változtat: és az ember kénytelen lesz odafigyelni - tehát "nevelődik" is a pénzügyi kultúra magától.

- A befektetési döntéseknél mennyire van a fejekben a reálhozam és a kockázat fogalma?

Kántor Endre: Aki valaha is befektetett bármilyen részvénybe az már megégette magát párszor és találkozott a kockázattal. Ezzel szemben, aki eddig semmi ilyesmibe nem fogott, az nem ismeri a kockázat fogalmát. Az egy tudatosabb dolog, hogy a pénzemmel fogok valamit tenni - ám ez még mindig nagyon kevés emberben merül fel. Ezen szeretnénk változtatni.

Kállay András: Tapasztalataink szerint az egyes időtávok - a rövid, a közép, a hosszú és az egészen hosszú időre szóló - "belövésén" még kell dolgozni. Arról nem beszélve, hogy a közönség egy-egy "trendi" terméket előszeretettel gyorsan felkap és hasonló gyorsasággal el is felejt.

Tapasztalataim szerint az emberek továbbra sem gondolkodnak portfóliókban. Az időtávok nem-figyelésének gyakori következménye, hogy sokan mindent egy lapra tesznek fel, valamint hosszabb időtávra tervezett termékekbe fektetnek olyan pénzeket, amelyeket nem lehetne. A tudatosság tehát részben megjelent már, ám a teljes kép még sokszor hiányzik. Nekünk ezen kell segíteni.

- És a nagyon hosszú távon való gondolkodás?

Kántor Endre: Egy tanulási folyamatban vagyunk, amelyre kevés 20-30 év. Az a vélemény, hogy "játszom a pénzemmel" vagy "megsokszorozhatom a vagyonom", hamis képhez vezet, az nem a valóság. Egy jó portfóliónak legfeljebb 10-20 százaléka lehet ilyen célú, a többit viszont olyan termékekbe kell fektetni, amelyek az évtizedek múlva esedékes nyugdíjat kiszámíthatóan és hatékonyan kipótolják. Ezt megvalósítani azonban jóval nehezebb - és másféle gondolkodást is igényel.

Kállay András: És nem látványos a hozama. Ha azonban egy grafikonon megmutatjuk, hogy egy évekkel vagy évtizedekkel korábban indított kis, összegű rendszeres befektetés mit hoz, az viszont már látványos lehet. Az utóbbi egy-másfél éven miközben a kamatszintek tartósan alacsonyan maradtak, a befektetők elvárásai sem annyira elrugaszkodottak, mint korábban. Amikor a magyar kamatszint "lejött" hétről három százalékra, az ügyfelek fél-egy évig beleragadtak a 6-7 százalékos hozamelvárásba, most már azonban már ha 5-6 százalékos hozam kijön egy portfólióra, azzal már elégedettek.

- A pénzügyi ismereterjesztés Magyarországon jelenleg minimális. Hogyan lehet ezen változtatni?

Kántor Endre: A magyarok alapvetően túlhajszoltak, csak kis időre lehet elkapni a figyelmüket. Ebben a pár percben pedig nem lehet őket bonyolult, nagyon szakmai dolgokkal megsorozni.

Valamivel fel kell kelteni az érdeklődésüket. Ha sikerül elmondani nekik valami hasznost egy kétperces videóban - például arról, hogy mi az a csok vagy a portfóliódiverzifikálás -, akkor már megérte. Ha pedig ezután utánaolvas vagy bemegy érdeklődni egy bankfiókba, akkor már jó úton van. A nagy kérdés, hogyan lehet az embereket megszólítani valamivel, ami nem riasztja el őket. Egy blogon sok mindenkinek szólva, nagyon egyszerűen kell a dolgokat elmagyarázni.


Cikkünk megjelenését az Erste támogatta.