A Napi Gazdaság keddi számának cikke

A gazdaság talpon maradását szinte csak az képes biztosítani, hogy a 2013-ig rendelkezésre álló uniós forrás minél jelentősebb részét megpróbáljuk felhasználni, hiszen recessziós környezetben, költségvetési tartalékok nélküli, csökkenő fogyasztással bíró és számottevő piacszűkülést elszenvedő országunkban jelen pillanatban egyszerűen nincs más gazdaságfejlesztésre fordítható forrás − vélekedik Krisán László, a kamara és a VOSZ által közösen létrehozott, a Széchenyi kártyaprogramot működtető KAVOSZ Zrt. vezérigazgatója (képünkön).

A szakember szerint azon túl, hogy lényegében minden akadályt el kell takarítani a még rendelkezésre álló uniós források kihelyezésének útjából, legalább ekkora, ha nem nagyobb fontosságú, hogy a 2014−2020-as költségvetési ciklust a korábbi tapasztalatok alapján tervezzék meg. A kormányzat késhegyig menő vitákat folytat a rendelkezésre álló források nagyságrendjéről, ám ezen is túlmutató kérdés Krisán szerint, hogy sikerül-e áttörést elérni azon a téren, hogy a források mekkora hányada szolgálja valójában a gazdaságfejlesztést, ezen belül is a kis- és középvállalkozások fejlődését.

Bebetonozódnának a fejlődési korlátok

A jelenleg zajló uniós költségvetési ciklusban a fenti célokra, a GOP keretében a hazánknak járó 8200 milliárd forintnak csak alig több mint 10 százaléka volt fordítható. Ez a 950 milliárd forint "percek alatt" kiment a rendszerből, a felhasználás elmaradása nem ezen a területen, hanem a többi fejezetben mutatkozik − hangsúlyozza Krisán László. A kérdés az, hogy ez a 10 százalék − azaz a gazdaságfejlesztésre fordítható rész − emelhető-e mondjuk a háromszorosára vagy négyszeresére, főleg akkor, ha valóban 30 százalékot levágna az unió a magyar támogatási keretből. Ekkora keretcsökkentés a korábbi arányszámok megtartása mellett lényegében visszavetné az ország gazdaságát és bebetonozná a fejlődési korlátokat. A növekedésre, a gazdaságfejlesztésre, a kkv-szektor finanszírozására elérhető magasabb keretnek viszont minden fillére multiplikálódva hasznosulhat, és ez lehet a közel 700 ezer hazai kkv fennmaradásának, később pedig fejlődési pályára állásának feltétele.

A szakember szerint növelhető lenne a pénzek abszorpciós képessége azáltal, hogy olyan pályázatokat írnak ki, amelyek vállalkozói nyelven, a vállalkozások igénye és tapasztalatai alapján fogalmazódnak meg. Krisán úgy véli, vissza kell adni a hitet a vállalkozásoknak, hogy igenis képesek megfelelni a pályázati feltételeknek − a pályázati rendszer nem a kivételezettek szerencséje.

Át kell tekinteni, melyek azok a tényezők, amelyek a vállalkozásokat visszatartják a pályázatoktól. Drasztikusan csökkenteni kell mind a pályázati, mind az intézményi bürokráciát − a részt vevő szervezetek számát is minimalizálni kell. Emellett határozott csatát kell vívni az uniós dokumentációs kényszer drasztikus csökkentéséért.

Lehetne segíteni az önerőhiányon

Az önerőhiányt két úton orvosolná a KAVOSZ vezérigazgatója. Nagy projektek esetében az állami önerőalap felállítása segíthetne. De nem elvetendő ötlet a lengyel példa sem: ők kevesebb forráshoz jutottak ugyan, mint ami járt volna, de ragaszkodtak az önerő nélküli pályáztatáshoz, és ezáltal érték el a legjobb hasznosulást. A kkv-k esetében ugyanakkor az önerőpótlásra már ma is léteznek piaci és támogatott megoldások − maga a Széchenyi Önerő Kiegészítő Hitel is épp erre a problémára ad választ − ráadásul nem igényel állami forrást, lévén banki pénzből működik.

Az utófinanszírozás egy egészséges vállalkozói környezetben nem lenne baj, de egy válságtól kiszáradt kkv-szektorban lehetetlenné teszi a részvételt, hiszen az önerőn túl még az elnyert összeget is bele kell tenni a projektbe. A KAVOSZ e célra a Széchenyi Támogatást Megelőlegező Hitelt ajánlja, amely lényegében egy támogatott cashflow-hitel. Krisán szerint a lengyel megoldás, kiegészülve a piaci és a támogatott megoldásokkal, a finanszírozás biztonságát nyújthatná − ez pedig hozzájárulna ahhoz, hogy a vállalkozások jövőképe megnyúljon. Ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy valóban újra beruházni merjenek. Ma nem azért állnak a beruházások, mert a vállalkozások szeretnek egy helyben topogni, hanem mert a jelenlegi gazdasági környezetben a kkv-k jövőbe tekintő készsége és képessége is csökkent − nem 5−10 éves tervekben gondolkodnak, hanem a következő fél évet szeretnék túlélni − emlékeztet a szakember.

Nem kell mindenkinek gyárépítésen gondolkodni

Nem kell persze mindenkinek gyárépítésben gondolkodni, viszont fontos lenne olyan pályázati lehetőségeket is biztosítani Krisán László szerint, amelyek lehetővé tennék a hazai kisvállalkozások átformálását, hogy beszállítóként csatlakozhassanak azokhoz, akik mégis gyárakat építenek.

Rengeteg további kérdés is megoldásra vár még persze. Ilyen például az előleglehívás lehetőségének és az előlegek optimális mértékének meghatározása, az alacsony támogatásintenzitás, az elbírálás és a kifizetés felgyorsításának lehetősége, vagy akár annak vizsgálata, hogy miért zárnak ki egyes településeket a pályázati lehetőségekből − állítja Krisán László.