A hazai víziközműszektor fő problémája az, hogy nem képződnek azok a források, amelyek a megfelelő szintű javításokat, karbantartásokat, rekonstrukciót és pótlást, illetve a munkavállalók megfelelő szintű anyagi megbecsülését biztosítani tudnák. A helyzet kialakulása 2013-tól eredeztethető, így ez már a hetedik szűk esztendeje az ágazatnak - fogalmazott  Kurdi Viktor, a MaVíz Magyar Víziközmű Szövetség elnöke az NRGreport.hu-nak.

Még 2011-ben, amikor a víziközműtörvény megszületett és kimondta, hogy a vízdíjakat csak nettó 2,6 százalékkal lehet emelni, akkor sokezerféle vízdíj volt érvényben az országban. Ezt követően 2013-ban az összes lakossági víz- és csatornadíjat 10 százalékkal visszavágta a rezsicsökkentési törvény, amely 2009-2010-es árszintre vitte vissza a tarifákat, a vállalkozások tarifáit pedig befagyasztotta. Így ma gyakorlatilag egy évtizeddel korábbi árszinten kell működnünk, 2019-es átlagbérrel, villamosenergia-beszerzési, anyag- és technológia költséggel, amelyek már nyilvánvalóan köszönő viszonyban sincsenek egymással.

Kapcsolódó

Ma már országos szinten 1000-3000 milliárd forint közé tehető a víziközművek felújítási, pótlási igényeinek költsége - így az "utoléréshez" tíz éven át évi minimum 100 milliárd forint forrásra lenne szükség. Ez az összeg viszont nem termelődik ki az ágazatban, hiába szerepel a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal által jóváhagyott rekonstrukciós tervekben is - tette hozzá az elnök.

Még mindig sok az azbesztcement cső

A hálózat öregszik; még mindig nagyon sok az azbesztcement cső, márpedig ezektől kellene a leghamarabb megszabadulni annak érdekében, hogy a hálózati veszteség csökkenjen. Van olyan település, ahol 12-15 százalék a hálózati veszteség, de akad olyan is, ahol ez a szám 30-35 százalék. Bizonyos szolgáltatási területeken néhány év alatt 50-60 százalékkal is nőtt a meghibásodások mértéke.

A vízminőségnél nem ilyen rossz a helyzet, mert - uniós forrásokból - számos vízminőség-javító beruházás valósult meg, így jelentősen javult a csapvíz minősége Magyarországon. Ez azonban azzal a következménnyel is jár, hogy a víztisztító technológia vegyszer-, élőmunka- és villamosenergia-igénye összehasonlíthatatlanul nagyobb, nem beszélve a kapcsolódó informatikai és irányítástechnikai rendszer 3-6 éves csereigényéről. Ezek költségei szintén nem épülhettek be a vízdíjba.

A szennyhálózat állapotát a duguláselhárítások, az átemelőhibák száma mutatja meg legjobban. Ezek egy része a csatornahasználati kultúrával függ össze, magyarán, hogy az emberek miket dobálnak bele a csatornába - e téren is színes az országos kép. A jó energiahatékonyságú, kis fogyasztású szivattyúk érzékenyek az oda nem illő szennyeződésekre. Márpedig havi egy dugulás elhárításának a költsége eltünteti a megtakarított energián realizált nyereséget - fogalmazott Kurdi Viktor a portálnak.

Nagyon komoly problémák vannak

A 40 hazai víziközmű-szolgáltatóból 8-10 nagyon komoly, akut pénzügyi problémákkal küzd, ami azt jelenti, hogy már a mindennapi működés biztosítása is gondokat okoz. Elsősorban a bérversenyben képtelenek tartani a lépést. Évente összességében mintegy 8-10 milliárd forint többletforrásra lenne szüksége az ágazatban a bér- és munkaerőhelyzet rendezéséhez. E cégeknek azonnali segítségre lenne szükségük, hogy 2019 végéig ne váljanak fizetésképtelenné. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium nyáron arra tett ígéretet, hogy 3-5 milliárd forinttal segít még az idén.

Eközben méterenként 125 forinttal sújtja a víziközmű-szolgáltatókat 2013 óta. Van olyan település Magyarországon, ahol a beszedett közműadó több, mint az adott településen a víziközmű által elért árbevétel. Ráadásul az EU-ban az ivóvíz áfája Magyarországon a legmagasabb, 27 százalék, holott alapvető élelmiszerről van szó.

Ha az elöregedő infrastruktúra elkezd nagyobb mennyiségben bedőlni, és már nem lesznek szakembereink, akik a hibákat elhárítsák, és nincsen anyagi forrásunk a csövek megvásárlásához sem, akkor Magyarországon is nagyobb területek vízellátása szűnhet meg hosszabb-rövidebb időre. Jó lenne, ha nem akkor kellene kapkodni, amikor már beütött a baj, hanem előre gondolkodva meg tudnánk előzni az ilyen helyzetek kialakulását

- hangzik a konklúzió.