A Covid-19-világjárvány csapást mért a mobilitásra, az országhatárok lezárása, a korlátozó intézkedések sok munkavállaló életét forgatták fel. A mobilitás csökkenésével együtt változott meg világszerte a munkavégzés helye is a nem termelő, illetve a helyhez nem kötött szolgáltató szektorokban dolgozóknál. Ezek a speciális munkavállalói csoportok azokból a munkavállalókból állnak, akik rendszeresen, de kizárólag munkavégzés céljából lépik át az országhatárokat. A határ menti ingázó munkavállalók egyáltalán nincsenek kevesen: a becslések szerint egymillióan vannak az Európai Unión belül, a KSH hazánkban is több tízezerre teszi a számukat.
H. Nagy Dániel, a Mazars adóigazgatója ezzel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy az országhatáron át ingázó dolgozók jellemzően a külföldi vállalkozás bérszámfejtésén keresztül kapják a fizetésüket, amelyből a foglalkoztató vonja le és fizeti meg a közterheket, optimális esetben a nemzetközi adó- és járulékszabályok figyelembevételével. Ezek a közterhek a foglalkoztató társaság államának költségvetésébe folynak be személyi jövedelemadó formájában, illetve az ottani társadalombiztosítási rendszerhez járulnak hozzá a levont és befizetett járulékokon keresztül.
A határ menti munkavállalókat kizárólag az adott munka elvégzése köti egy másik államhoz, a főszabály ebben az esetben mégis az, hogy az adófizetés a munkáltató államában történik, mivel a dolgozó fizikailag ott végzi a munkát - emelte ki az adószakértő. Az OECD által alkotott modellegyezményre épülő, általánosan elterjedt szabályozás szerint a munkabér abban az országban adóztatható, ahol a magánszemély adóügyi illetőséggel bír, kivéve, ha a munkát egy másik állam területén végzi. Amennyiben tehát a munkát a magánszemély az illetőségétől eltérő ország területén végzi, úgy a munkabér a munkavégzés országában adóztatható. Ezt a helyzetet borította fel a pandémia, hiszen sok ingázó hagyott fel a munkába járással, és tért át hosszabb-rövidebb időre az otthoni, a lakóhelye szerinti országban történő munkavégzésre. (Erről a problémáról korábban már írt a Napi.hu is írt, a cikket itt olvashatja - a szerk.)
Az adófizetés szempontjából az ilyen esetekben az érintett államok adójogszabályai, valamint a kettős adóztatás kizárásáról szóló egyezmény alapján mindig meg kell vizsgálni, hogy a munkavállaló melyik országban bír adóügyi illetőséggel. Amennyiben az adóügyi illetőség országa a magánszemély lakóhelyének országa, úgy a fizikailag ebben az államban történt munkavégzésre tekintettel kifizetett munkabér ott lesz adóköteles - hangsúlyozta H. Nagy.
Mit jelent mindez a munkáltatónak és a munkavállalónak?
A Mazars adószakértői éppen ezért kiemelik, hogy a foglalkoztatottnak és az őt foglalkoztató külföldi vállalatnak figyelnie kell a szabályozás részleteire, illetve a konkrét munkavégzés jellegére. A munkavállalónak figyelemmel kell lennie a magyar adójogszabályokra, valamint arra, hogy a külföldi munkáltatótól szerzett munkabért miképpen kell bevallania és az adót megfizetnie az adóügyi illetősége országában. Az esetek többségében ennek adminisztratív terheit is neki kell viselnie.
Egy olyan magyar cégnek, amely foglalkoztat külföldről ingázó munkavállalókat, tekintetbe kell vennie a munkavállaló adóügyi illetőségét, továbbá azt, hogy a munkavégzésre fizikailag melyik országban kerül sor. Ha ez az ország nem a társaság országa, hanem a másik ország, ami a munkavállaló illetőségének országa, akkor a munkabért (vagy annak azt a részét, amely fizikailag a másik országban elvégzett munka ellenértékeként kerül kifizetésre) - a kettős adóztatás elkerülése érdekében - a bérszámfejtésen keresztül mentesíteni kell a magyar adóztatás alól.
Hogy kell adót fizetni?
A Mazars példaként felvet egy magyar állampolgárságú, Sopronban élő programozót, aki már évek óta Bécsújhelyen dolgozik egy helyi informatikai cégnél, a járvány kitöréséig, 2020. március 6-ig napi szinten bejárt dolgozni a munkahelyére, de a járvány miatt a munkáltatójával megbeszéltek szerint március 6. és július 31. között felhagyott az ingázással és részben Magyarországról, otthonából dolgozott. Augusztusban a munkaideje felét továbbra is otthon, másik felét az Ausztriában található irodában töltötte.
Így a programozó márciusi munkabére 5/22 arányban Ausztriában, 17/22 arányban pedig Magyarországon adóköteles. Az áprilistól júliusig terjedő időszakra kapott munkabére teljes egészében, míg az augusztusi bére 50 százalékban Magyarországon lesz adóköteles. Amennyiben az osztrák bérszámfejtést megfelelően módosítják, a példában szereplő programozó nettó fizetése várhatóan magasabb lesz ezekben a hónapokban, tekintettel a magyar személyi jövedelemadó alacsonyabb mértékére.
A Mazars adójogi szakértője szerint a fent említett példa alapján látszik, hogy nincsenek egyszerű helyzetben a vállalatok. H. Nagy Dániel ezért hangsúlyozza, hogy a határ menti ingázó munkavállalók adózásának megítélése alapos és eseti mérlegelést tesz szükségessé. Az egyes nemzeti adójogszabályoknak való megfelelés biztosítása megköveteli az érintett ország szabályainak alapos ismeretét.