Egy hete zuhanórepülésben van a szén-dioxid-kvóta árfolyama, ez ismét versenybe hozhatja az okosan gazdálkodó szénerőműveket. Igaz lehet ez a 2020. januárban tulajdonost váltó Mátrai Erőmű Zrt.-re is. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy az állami tulajdonba került, életciklusa legvégén álló erőművet nem kell záros határidőn belül, várhatóan 2025-2030 között bezárni majd (vagy drasztikus átépítéssel a széntüzelést földgázra kiváltani). De azt igen, hogy a rendszer az utolsó éveit - ahogyan egy helyi forrás fogalmazott: - "tisztességben, emelt fővel teljesítheti".
Fojtó fogásban
A bő húszévnyi német (RWE) tulajdonban működést követően, két év alatt háromszor is tulajdonost váltó Mátrai Erőműről ma már közismert, hogy az elmúlt időszakban azért vált a működése igazán veszteségessé, mert az európai szén-dioxid-kvóta - melyet az áramtermelésre fogott szenes tüzelési technológia gyártási költségében meg kell fizetnie - drasztikusan drágult. A visontai és bükkábrányi bánya lignitjére támaszkodó szenes blokkok nettó termelési költsége hiába tette lehetővé, hogy akár a paksi atomerőmű termelési árával is versenyezzen, a tavaly - alig egy év alatt - tonnánként 15-ről 25 eurós árszintig emelkedő karbonadó jócskán drágította az itteni áramot.
A Napi.hu több, az egyetlen magyarországi szenes erőműben történt változásokat, illetve azok hátterét feldolgozó cikkében (például itt és itt is) megírta: a Mátrai Erőmű évek óta úgy tudott eredményesen áramot termelni, hogy az éppen működtetett szenes blokkok 30 euróból kihoztak egy-egy megawattórát (MWh). Az akkor még inkább 300, mint 350 forintos árfolyamon számoltan ez azt jelentette, hogy 10 forint körüli áron állított elő 1-1 kilowattórányi (kWh) energiát, ami "partiban volt" a paksi atomerőműben előállított (de jóval nagyobb mennyiségű) áram termelői árával is. Azonban a széntüzelési technológiára rótt "büntetési tétel", a szén-dioxid-kibocsátás kompenzálását végző karbonkvóta megvásárlási kötelezettsége miatt a Mátrai Erőmű valójában jó ideje nem állta a versenyt a paksi árakkal. Aztán tavaly már a működést gazdaságilag visszaigazoló számítások se jöttek ki.
A képlet egyszerű: ha a Mátrai Erőmű a kvótaárral számoltan nem tud 55 euró alatt maradni, akkor nem termel nyereséget. Ez már tavaly nyár óta biztosan így volt, és bár az erőmű ekkor menedzsmentet váltott, a helyzet azzal csak rosszabb lett, hogy Simicska Lajos régi kádereit ültették a vezetésbe. Az sem változtatott a cég egyre szorultabb helyzetén, hogy 2019 nyarán Palkovics László innovációs és technológiai miniszter még arról beszélt, hogy a kormány csak 2050-re gondolja karbonsemlegessé tenni az országot, majd decembertől ezt az időkorlátot a kormány az új energiastratégiában már 2030-ra módosította.
Ígéretből az állami vásárlás előkészítése és gyors, de transzparensnek nem mondható megtörténte idején se volt hiány. Ám nem okozott meglepetést, hogy az MVM-menedzsment, amint nyeregbe ült, azonnal egyetlen blokkra. 220 MW-ra korlátozta az erőmű termelését. És bár ez azóta ismét visszakúszott a napi 500 MW átlagteljesítmény fölé, a most kialakult, kedvezőbb helyzet valójában kizárólag külső tényezők hatására alakult ki. Az, hogy
jelenleg a Mátrai Erőmű képes lehet 45 eurós áron is termelni, mindent alaposan megváltozhat a hazai árampiacon.
Ahogyan az a lipcsei áramtőzsde elmúlt, bő egy hetes árfolyammozgását bemutató ábrán jól látszik, a szén-dioxid-kvóta kurzusa drasztikusan zuhanni kezdett március közepét követően.
Azt ugyan nem lehet megmondani, hogy ez a zuhanás meddig tart, s hogy a jelenlegi, vagy az ennél is alacsonyabb árfolyamon stabilizálódik-e, de azt igen, hogy a 15 eurós ár biztosan versenyképessé teszi a Mátrai Erőművet. Annak a működéséhez jelenleg évente több mint 4 millió kvótaegységet kell beszereznie, mivel több mint 4 millió tonna szén-dioxid kibocsátásával üzemel. Belsős forrásból a Napi.hu úgy értesült, hogy e mennyiségből idén már mintegy 3 millió egységgel rendelkezik a cég, ám ha csupán a maradékot szerzi is be a jelenlegi 15 euró alatti egységáron, akkor a jelenlegi árampiaci árak mellett az üzemeltetés nyereségesbe fordulhat.
Mindez úgy is igaz, hogy amit ma az erőmű termel és szállít, azt "már tavaly eladták". A jelenlegi alacsony kvótaárak azonban lehetővé teszik, hogy az MVM - az MVM Partner Zrt.-n keresztül, mely kvótakereskedelemmel is napi szinten foglalkozik - bevásároljon, kereskedjen, és ezzel biztosítsa az eddiginél olcsóbb termelést. Ehhez most kell olcsó kvótát venni, aminek költsége - mivel az MVM hitelképessége (állami tulajdonosa okán) gyakorlatilag korlátlan - biztosan előteremthető.
Német protokoll szerint
Ráadásul a termelési költségek oldalán így megerősíthető pozíció más lehetőséget is kínál az állami energiaholdingnak az eddiginál is jobb pozícióba kerüléshez: a pandémiás helyzetben a Mátrai ugyanis a régió legtöbb szenes erőművénél jobb pozícióban van. A 2009-es H1N1 vírus felbukkanását követően ugyanis az RWE minden erőműve, így a Mátrai számára is kidolgozott egy protokollt, és ilyen esetekre a visontai áramtermelő üzem is fel van készítve.
A térségben működő szénerőművek mindennapjait ismerő forrás azt mondta, hogy a Mátrai Erőmű a német protokoll szerint történt felkészítése miatt jelenleg előnyösebb helyzetben van, mint a magyar importáramot nagyrészt biztosító szerb és ukrán szenes erőművek. Ez azt is jelentheti, hogy adott esetben a Mátrai Erőmű zavartalanul működik tovább, miközben a koronavírus-járvány miatt vagy annak megelőzésé érdekében más szenes erőműveket leállítanak, vagy a megbetegedések miatt kieső üzemeltetői létszám miatt kénytelenek a termelést visszafogni.
Az olcsóbb karbonár ráadásul az ellátásbiztonságra is jótékony hatással lehet, mert ha a Mátrai Erőmű működtetése nem termel veszteséget, akkor az országba érkező importáram egy részét is képes lehet kiváltani.
Amennyiben az elöregedő technológia nem szól bele a működésbe (termeléskiesés, illetve kényszerű leállások formájában, ahogyan azt tavaly elég gyakran megtette) a Mátrai Erőmű a 280-300 MW és 700 MW közti teljesítménytartományban elég jól szabályozható: egy belsős szakember szerint a jelenlegi árak mellett az a tulajdonsága, hogy 40-100 százalékos hatásfok közti gyorsan le-fel skálázható, már "akár a földgázturbinás áramtermelő erőművek piacáról is elcsíphetővé tehet egy-egy falatot".
Ha így lesz, akkor az erőműnek a bezárása előtti utolsó időszaka nyereségessé válhat, így az állami MVM Zrt. vásárlása - minden korábbi várakozásra rácáfolva - mégsem hoz masszív ráfizetést. De a nem várt helyzet kihasználása esetén az is bizonyítást nyerhet, hogy Mészáros Lőrinc nagyvállalkozó és üzleti köre rosszkor vette meg a Mátrai Erőművet - épp azelőtt, hogy az valóban lejtőre került -, és azelőtt adott túl rajta - igaz, egyelőre nem ismert, milyen áron -, hogy az ismét nyereségessé válhatott volna. Igaz, ezt a fordulatot - és a globális koronavírus-járványt - senki nem láthatta előre.
Megnyomják a reset gombot
A globális és a magyar szén-dioxid-kibocsátási szintek és a koronavírus-járvány hatásairól tett közzé összefoglalót a minap az Energiabox blog. Ebben idézik a Carbon Brief friss jelentét, melyben az áll, hogy Kínában a járvány azzal a rövid távú hatással is együtt járt, hogy a két hét alatt mért, csökkenő energiaigény és ipari kibocsátás 25 százalékot vágott le a szén-dioxid-kibocsátási szintből, de azt is, hogy a múlt heti magyarországi áramtermelés és fogyasztás 6-8 százalékos visszaesése hasonló adatgörbét rajzolhat.
A járvány miatt elrendelt termelésleállások, illetve az Európában most kialakuló helyzet energiaszektorra gyakorolt hatásaival kapcsolatban lapunk megkérdezte a Magyar Energiakereskedők Szövetségét. Felsmann Balázs, a szervezet elnöke szerint korai még jóslatokba bocsátkozni is azzal kapcsolatban, hogy mikorra normalizálódhat a helyzet. Az áramkereskedelemben az látszik, hogy 2020-ra beesnek az árak a korábbi szint alá, "de a piaci szereplők a harmadik, és még inkább: a negyedik negyedévben már pozitív elmozdulást várnak". A 2021-re érvényes, jelenlegi nagykereskedelmi piaci energiaárak már a járvány előtti szinteket tükrözik, a 2022-esek pedig "már alig mutatják a jelenlegi helyzet hatásait".
Felsmann Balázs szerint a helyzet most olyan, "mintha a rendszeren megnyomnák a reset gombot". A fő kérdés, hogy a kilábalás hatása mikor érződik majd a rendszeren. Mert bár a vuhani tapasztalatok alapján három hónap kell a gazdasági újrainduláshoz az energiaintenzív szektorokban, ez Magyarországon elhúzódhat, mivel idővel alapanyaghiányra is készülni kell. Mert nem akkor van vége a gazdasági megtorpanásnak, amikor újra rendszeresen érkeznek a kínai konténerszállító hajók a kikötőkbe, hanem például az olasz alapanyagok is újra megérkezzenek a magyarországi üzemekbe. Az észak-olasz iparvidék produktumai (alkatrészként, összetevőként, félkész áruként, adalékként) ugyanis rengeteg más, a kontinensen gyártott termékbe beépülnek - márpedig Észak-Olaszországban jelenleg szinte teljes a termelésleállás.
Az energiakereskedők több nagy üzleti partnerüktől úgy értesültek, hogy a jelenleg magas beszerzési raktári készletszinttel rendelkező termelők tartalékai is legfeljebb május végéig tartanak ki - ha addig nem jön utánpótlás, akkor le kell majd állni. Az újraindulás utáni helyzettel kapcsolatban Felsmann bizakodó: gyors kilábalást vár, úgy látja, hogy a helyzet - legalábbis az energiaigényes, gyártó-termelő szektorokban - 2021-ben normalizálódik.