Miskolc Hejőcsaba városrészének cementgyára igen viharos, már-már szappanoperába illő évtizedekre tekint vissza. A rendszerváltás után ezt a céget is privatizálták: a részvények egy részét a svájci Holcim csoport szerezte meg, ők működtették tovább az üzemet. 1994-ben egy tendert követően a Magyar Cement Kft. birtokába került az irányítást biztosító részvénycsomag, valamint felvásárolták a bérelt eszközöket és ingatlanokat is. A Holcim azonban nem vonult ki a telepről, így egy igen hosszú pereskedés indult a felek között, az ügy pedig odáig fajult, hogy 2011-ben a svájciak leállították a termelést és elbocsátották a munkásokat, azonban a területről továbbra sem távoztak. 

A felperes álláspontja szerint a Holcim jogcím nélkül tartózkodott a cementgyárban, ezért 2014-ben drasztikusat léptek és biztonsági őrök segítségével elfoglalták a gyárat. 2016-ban a telep végül a jogerősen is a Magyar Cement Kft., illetve az ebből létrejött Hejőcsabai Cement- és Mészipari Kft. (HCM) tulajdonába került. 

Kapcsolódó

Az akkori tervek - a minap.hu szerint - mintegy 250-300 dolgozóval, évi egymillió tonna cement gyártásával kívánták újraindítani az termelést. Ekkorra az egységes környezethasználati engedélyt (EKHE) már megkapták, szintén volt engedélyük a felújított, 6 kilométeres szállítószalag működtetésére, amely a tervek szerint a miskolctapolcai kőbányából szállította volna a zúzottkövet a cementgyárba. Ezen túl 30 szakembert is alkalmazásba vettek. Később a cég arról adott tájékoztatást, hogy a gyárban alkalmazott megoldások megfelelnek az ágazatban elérhető legjobb technológiai követelményeknek. 

A gyártás azonban továbbra sem kezdődött meg. A környezetvédő Zöld Kapcsolat Egyesület (ZKE) aggódva Miskolc levegőjének romlása miatt, aláírásgyűjtésbe kezdett az üzem újraindítása ellen. A ZKE több mint 2000 aláírást gyűjtött össze az ügyük mellett, majd benyújtottak egy keresetlevelet, amivel megtámadták a gyár számára kiadott EKHE-t. Egyedül a mészhidrátgyártó üzemrész tudott elindulni a későbbiekben, a cementrészleg nem.

Pro és kontra

A minap.hu többször beszámolt róla, hogy számos aggályt fogalmazott meg a cementgyár megnyitása miatt környék lakossága. Sokak szerint a legfőbb probléma abból ered, hogy a cementgyártás folyamán hulladékot égetnek el olyan technikával, ami nem semlegesíti tökéletesen a kibocsátott anyagokat. Úgy vélik, hogy az Európai Unió egyik legszennyezettebb régiójába nem kell még több egészségkárosító üzemi tevékenység. Idősebb polgárok mesélnek arról az időről, amikor „állt a háztetőkön, kocsikon a finom por mikor működött a gyár”. Többen azon az állásponton vannak, hogy Miskolc ipari város volt a múltban, de a jelenben már arculatot váltott az Acélváros. Van, aki szerint Ózdra kellene telepíteni a gyárat, hiszen a település profilja továbbra is inkább közelít az ipari városhoz, mint Miskolc.Az a tény pedig, hogy a cementgyár újbóli működése magával vonná a kitermelés beindítását a Vár-hegyi mészkőbányában egyéb aggályokat szült. Aggódnak amiatt, hogy a miskolci turizmus bástyájaként funkcionáló, számos befektetést élvező városrész életére milyen hatással lenne egy aktív kőbánya. A lelőhely ugyanis Miskolctapolcán, a közel 13 milliárd forintból megvalósuló, négy évszakos Miskolctapolcai Strandfürdőtől légvonalban nagyjából másfél kilométer távolságban van. Kérdéses, hogy a szállodakomplexumok, fürdők és egyéb turisztikai célpontok (mint például a 2015-ben az „Év Turisztikai Attrakciója” díjat bezsebelő - a Hell Energy Magyarország Kft. érdekeltségébe tartozó - Avalon Park) hogyan reagálnának a kitermeléssel járó zavaró tényezőkre. Ezentúl mit szólhatnak hozzá a környék iparának más szereplői, különösképpen a közelmúltban betelepült – a légminőségre igen érzékeny – elektronikai cégek.Persze olyan vélemények is akadnak, akik a nyitás mellett érvelnek. Véleményük szerint a Holcim betelepülése után már kevesebb volt a por. Bíznak abban, hogy az új vezetés megfelelő technológiával fogja működtetni a gyárat. Azt a nézetét erősítik, hogy a munkahelyteremtés az elsődleges szempont. Vannak, olyanok is, akik szerint – a múlt század közepének mintájára – az üzem beindulásával a helyi élet is felpezsdülne, mind a közösségek, mind a sport terén. Akadnak, akiket az sem zavarna, ha szemetet égetnének a város peremén, hiszen másutt, például Bécsben is jól működik a dolog, környezetkímélő módon.

A közel 4 évig húzódó pert a zöldek azonban elvesztették: a Miskolci Törvényszék 2021.02.09-i határozatában megalapozatlannak ítélte a Zöld Kapcsolat Egyesület által a hejőcsabai cementgyártás ügyében emelt kifogásokat. A bíróság ítélete szerint a gyár 2011-es leállítását követően sem volt számottevő a levegő terheltségi szintjének csökkenése.

A bíróság szerint azonban az EKHE kérelem kapcsán indult közigazgatási perben nincs lehetőség a kért adatok meghatározására, ezért az egyesület kérését mellőzve nem rendeltek ki szakértőt.

A ZKE már jelezte, hogy a kúriához fordul az ügyben. A helyi sajtó és az Egyesület szerint egyébként a pereskedéssel töltött idő alatt (2020. november 30-án) lejárt a cementgyár környezethasználati engedélye (azt, hogy jelenleg nincs érvényes EKHE-jük, a gyár képviselője a Napi.hu-nak azonban cáfolta). A városi hírportál arról számolt be a közelmúltban, hogy HCM1890 Zrt. már tavaly novemberben kérte ennek felülvizsgálatát, amíg a Zöld Kapcsolat Egyesület a kérelem elutasítását. 

Az önkormányzat álláspontja

A Napi.hu megkereste Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatát, azzal a céllal, hogy megtudjuk, ők hogyan látják a kialakult helyzetet, mi az álláspontjuk az ügyben. A város ugyan nem tulajdonos, és az újraindítás kérdésében sem dönthet, de véleményt nyilváníthat.

„Önkormányzatunk, ahogy a felelős iparpolitika, a befektetőösztönzés, a vállalkozásfejlesztés jegyében indokolt cselekednie, ebben az esetben is felméri a tervezett lépés prognosztizálható előnyeit, hátrányait. Tudott dolog, hogy egy új gyár beüzemelésével, avagy réginek az újraindításával általában elégedett egy település: nőhet általa a város bevétele (iparűzési adó), javíthatja az imázst (bővül a helyi gazdaság), munkahelyeket kínál a helyieknek. Azt még nem tudhatjuk, az egykori hejőcsabai cementgyár tervezett jövőbeni működtetése elhozza-e ezeket az előnyöket, de sokan attól tartanak, a várt hátrányok jelentkezni fognak. Ismét lesz por, zaj, légszennyezés és minden, ami ezzel járt – vélik sokan az érintett városlakók közül. Márpedig a gazdasági érdekek nem lehetnek előbbre valók, mint a lakosság élete, nyugalma, egészsége” – tájékoztatták a Napi.hu-t az önkormányzat sajtósai. 

Azt is megtudtuk, hogy Veres Pál polgármester tárgyalt a cementgyárat újraindítani szándékozó befektetőkkel, az újraindítást ellenző környezetvédőkkel, de állásfoglalást kért a nagyobb és érintett miskolci üzemek vezetőségétől. Ugyanakkor a Városháza Részvételi irodája is felhívást intézett a városlakókhoz: osszák meg véleményeiket, illetve kérdéseiket az önkormányzattal.

„A beérkezett válaszok zöme elutasító, de legalábbis félelmekkel teli. A hejőcsabaiak többsége a korábbi sérelmekre emlékezik: azt sorolják, évtizedeken át milyen nagymértékben rontotta a levegőt a gyár közelsége, különösen az utolsó időszak gumiégetése; hogy úgy érezték, egészségtelen környezetben kénytelenek élni; hogy milyen terhelést jelentett az alapanyagokat szállító teherautók mozgása az utcákon, a szállítószalag zaja a fejük felett. Mások egész konkrétan azt féltik, megtérülhet-e idegenforgalmi jellegű beruházásuk, amit az elmúlt években végeztek el – lesz a felépített panzióban, szállodában, vendégszobában vendég, ha a szomszédjukba „költözik” egy cementgyár?” – írták a hírportálunknak a miskolci önkormányzattól.

Úgy tűnik, hogy a polgármester kérdésére reagáló nagyvállalkozások hozzáállása is hasonló. Az önkormányzat felmérése szerint különösen azok a cégek tartanak a kedvezőtlen változástól, amelyek nagy levegőtisztaságú környezetet igénylő (elektronikai) munkákat végeznek. Elmondásuk szerint több példát is hallani lehetett, miszerint korábban külföldi befektetők annak nyomán álltak el a miskolci terveiktől, hogy meglátták: itt áll egy régi (még ha akkor éppen nem is működő) cementüzem.

„Milyen technológiát használna a leendő új üzemeltető, ilyen kibocsátási értékekkel lehet kalkulálni, mi a garancia a határértékek betartására? Ki fogja finanszírozni, ha valamely másik cégnek egy jövőbeni cementgyári légszennyezés miatt kellene környezetvédelmi beruházást indítania, saját működése védelme érdekében? Ilyen kérdésekre várnak választ a volt HCM újraindítására készülő vállalkozástól a miskolci gazdaság résztvevői.” – áll a miskolci önkormányzat a Napi.hu-hoz eljuttatott közleményében.

A hejőcsabai cementgyár.
A hejőcsabai cementgyár.
Kép: Napi.hu, Kónya Ádám

A HCM1890 Zrt. álláspontja

A helyi média többször próbálta a cementgyár igazgatóságának elnökét megszólaltatni az ügyben – sikertelenül. A Napi.hu kérdéseire azonban szívesen válaszolt írásban Zám Csaba, vezérigazgató.  Nyilatkozatában fontosnak tartotta megemlíteni véleményét a hejőcsabai cementgyár újraindításának – meglátása szerint – valódi akadályairól, vagyis, „kinek áll érdekében a cementgyár újraindítása és kinek az újraindítás megakadályozása.” Levele ezen részét változtatás nélkül közöljük.

„1989-ben, a spontán privatizáció részeként az állami tulajdonú magyar cementgyárak üzemeltetésére külföldiek bevonásával gazdasági társaságokat hoztak létre (Miskolcon HCM Rt., LafargeHolcim svájci konszernvállalat jogelődjeinek bevonásával). Az irányítási jogokat átadták a külföldieknek. Ezzel az állami cementmonopólium külföldiek magán monopóliumává alakult át.

1994-ben a HCM Rt. többségi állami tulajdonú részvényeit és magát a cementgyárat (mint ingatlanvagyont és annak alkotórészeit) versenyeztetéssel magyar befektetőknek (HCM 1890 Zrt. jogelődjei) adták el. Ezzel a külföldiek cementmonopóliuma megszűnt (papíron).

LafargeHolcim konszern a magyarok cementgyári részvényeit ellopta, a cementgyárat rosszhiszemű jogcím nélküli használóként 2010 év végéig saját hasznára üzemeltette, majd leállította, a dolgozókat elbocsájtotta, a külföldiek monopolhelyzetének megőrzése végett a gyárat birtokában tartotta, őrzővédőkkel védte és megkezdte a gyár elbontását.

2014-ben a dolgozók a gyárat csellel („tilos önhatalommal”) elfoglalták és a magyar tulajdonosok birtokba vették. Ezzel a Hejőcsabai Cementgyár a jogos tulajdonos HCM 1890 Zrt. birtokába került a gyár újraindítása és működtetése a HCM 1890 Zrt., a dolgozók, Miskolc város és térsége és az ország természetes érdeke.

A gyár újraindításának megakadályozása, működésének ellehetetlenítése, a független magyar versenytárs megjelenésének megakadályozása a LafargeHolcim konszern és a külföldiek cementmonopóliumának elemi érdeke.” – írta hírportálunknak Zám Csaba.

A vezérigazgató emellett más kérdésekben is nyilatkozott a Napi.hu-nak. Portálunkkal ismertette, hogy a cementtermelést már csak a bányászati jogosultság és az erre épülő elfogadott bányászati üzemi terv hiánya akadályozza, vagyis a HCM 1890 Zrt. a termeléshez szükséges minden más hatósági engedéllyel rendelkezik. A megvalósíthatósági tanulmányuk szerint ennek meglétét követő nyolcadik hónapban kezdődhet meg a cement termelés és értékesítés. 

Beszámolt arról is, hogy az eltelt években már számos rekonstrukciós munkát végeztek el a gyárban és 2017. május 26-án már újraindították a mészhidrát üzemet. 

Ismertette portálunkkal, hogy bizonyos ingóságok tulajdonjogáról és kiadásáról kölcsönösen folynak bírósági eljárások a korábbi használó és a HCM 1890 Zrt. között, de ezek kimenetele az ingóságok nélkülözhetősége, viszonylag alacsony értéke és pótolhatósága miatt nem befolyásolhatja a gyár működését. 

Elmondta azt is, hogy jelenleg is nagy összegű kártérítési perek vannak folyamatban a magyar tulajdonú gyár térítésmentes svájci használatával és a magyarok cementgyári részvényeinek eltulajdonításával okozott kár megtérítése miatt a LafargeHolcim konszern ellen.

A miskolci lakosok és vállalatok által felmerült környezetvédelmi aggályok kapcsolatosan pedig a vezérigazgató kifejtette, hogy „a HCM 1890 Zrt. 2015. november 27-én kapott egységes környezethasználati engedélyt a cementgyár üzemeltetésére. Az engedély ettől a naptól kezdődően, LafargeHolcim és kollaboránsai obstrukciós eljárásai ellenére folyamatosan hatályos és jelenleg is jogerős. A gyárban alkalmazott műszaki megoldások és technológiai eljárások megfelelnek az elérhető legjobb technika (BAT) követelményeinek. A gyár működése a lakókörnyezetben nem jelent környezeti kockázatot, nem okoz a megengedett egészségügyi határérték feletti szennyezést, közegészségügyi szempontból nem kifogásolható. A korábban üzemelő cementgyár mellett számos alkalommal alacsonyabb szállópor koncentrációt mértek, mint a leállítást követő időszakban.”

Végezetül pedig megerősítette azt az információnkat, miszerint a HCM 1890 Zrt. a tulajdonában álló, miskolctapolcai Nagykőmázsai mészkőbányában fogja végezni a mészkőalapanyag bányászatát.

A Zöld Kapcsolat Egyesület álláspontja

Napi.hu megkereste az ügyben a Zöld Kapcsolatok Egyesület elnökét, F. Nagy Zsuzsannát is, aki ismertette lapunkkal, hogy 2016. decemberében keresetlevelet nyújtottak be a környezetvédelmi hatóság által a cementgyár számára kiadott egységes környezethasználati engedély ellen. Ebben a légszennyezettségi adatok elégtelenségére és hiányos voltára, valamint a védőtávolság hiányára utaltak. Vitatták, hogy az alaphatározat módosítására irányuló eljárás és a hulladékgazdálkodási engedélyezési eljárás egyesítésére, így az alaphatározat módosítására van-e jogi lehetőség. Álláspontjukat több mint 2000 miskolci lakos is támogatta a petíció aláírásával.

„Csak a közelmúltban született bíróság döntés ebben az ügyben, ami ránk nézve sajnos kedvezőtlen. Eszerint az EKHE kérelem kapcsán indult közigazgatási perben nincs lehetőség általánosságban a védőtávolság, valamint a légszennyezettség mértékének meghatározásához és további mérések elvégzéséhez egy szakértőt kijelölni, amennyiben nincs ehhez konkrét tényállítás és jogszabálysértés megjelölve. Tehát a bíróság kérésünk ellenére mellőzte a szakértő kirendelésére tett indítványunkat.” – mondta hírportálunknak F. Nagy Zsuzsanna.

Az aktivista beszámolt arról is, hogy az ítélet szerint a csatolt iratokból egyértelműen megállapítható, hogy az engedélyezett tevékenység nélkül is terhelt az érintett terület levegőminősége. Ehhez a cementgyár korábban sem járult hozzá jelentősen, valamint a gyár leállítását követően sem volt számottevő a szálló por mennyiségének csökkenése a két miskolci mérőállomáson.

Ezzel szemben Steiner Ferenc környezetvédelmi igazságügyiszakértő 2021. február 9-i nyilatkozatában leírta, hogy az elmúlt 10 évben nem volt olyan év, amikor a levegővédelmi követelmények Miskolc tekintetében teljesültek volna. Ráadásul a kibocsátás levegőminőségre vonatkozó hatásai a HCM1890 által 2015-ben benyújtott tanulmányból nem voltak megismerhetők.

„Véleményünk szerint a kérdésekben a tényállás tisztázása nem történt meg, így a hatósági döntés nem kellően megalapozott. Egyesületünk csalódott a bírósági ítélet miatt, különösen annak tekintetében, hogy az Európai Bíróság 2021. február 3-i ítéletében kimondta, hogy Magyarország megsértette a környezeti levegő minőségével kapcsolatos uniós jogi szabályokat, és - többek között - azt rótta fel, hogy a Sajó-völgyben környezeti levegőszennyezés rendszeresen és tartósan túllépte a PM10 részecskékre vonatkozó napi határértéket. A túllépés a figyelmeztetések ellenére, rendszeresen és tartósan továbbra is fennáll. Jelen ítélettel kizártnak tartjuk, hogy Magyarország az uniós elvárásoknak megfelelően a lehető leghamarabb teljesíteni tudja az ítéletben foglaltakat. A fentiekre tekintettel egyesületünk kezdeményezni kívánja a sérelmesnek tartott ítélet kúriai felülvizsgálatát” – tájékoztatta a Napi.hu-t F. Nagy Zsuzsanna. 

Az egyesület elnöke végezetül kitért arra is, hogy 2020. novemberében, a megyei kormányhivatalnál indult környezetvédelmi felülvizsgálati eljárás megszüntetését is kérték, hiszen elmondása lapján a jelenlegi szabályozás szerint a hatóság kizárólag meglévő gyártási tevékenységet vizsgálhat felül. Felhívta rá a figyelmet, hogy a HCM1890 hulladék együttégetésével történő cementgyártást nem folytatott, azaz nincsenek adatok az elmúlt 5 évből, amelyeket összehasonlító vizsgálatok alá lehetne vetni. Ez az eljárás az elmondása alapján jelenleg fel van függesztve, és teljesen új környezetvédelmi engedélyezési eljárás indokolt, amennyiben a HCM1890 az előírásnak megfelelően egységes környezethasználati engedélyt szeretne kapni. 

Építőipari lobbi

A cement, a hazánkban is az utóbbi időben különösen pörgő építőipar számára nélkülözhetetlen. Egy nevét lapunknak elhallgatni kívánó miskolci önkormányzati dolgozó szerint világosan látszik, hogy jelenleg Magyarország cementéhsége hatalmas. Olyan beruházások követelnek belőle irdatlan mennyiséget, mint például a paksi atomerőmű bővítése. Forrásunk szerint több, az építőiparban érdekelt cég és vállalkozó sem áll ki nyíltan a cementgyár újranyitása mellett, viszont lobbiznak az érdekében. Ha a miskolctapolcai mészkőbánya és a cementgyártás újraindulna, versenyhelyzet alakulhatna ki a piacon és valószínűleg olcsóbban juthatnának nagyobb mennyiségű cementhez. Jelentős összegeket spórolhatnának meg az építőipari cégeknek, vagy Paks II. esetében akár a magyar államnak is.