A munkabér euróban történő kifizetése sokak számára tűnik vonzó opciónak, erre azonban az irányadó jogszabályok értelmében – főszabály szerint – nincs lehetőség, azt forintban kell kifizetni. Kivételt képeznek ez alól azonban az úgynevezett „vezető állású munkavállalók”, valamint a külföldön történő munkavégzés. Habár a törvény azt is kimondja, hogy jogszabály (így akár például egy kormányrendelet) ettől eltérően rendelkezhet, jelenleg nincs olyan jogszabály hatályban, amely egyéb esetekben is lehetővé tenné a forinttól eltérő pénzben történő munkabérkifizetést.

Cégek esetében szintén észszerű felvetés lehet a külföldi pénznemben történő ügyletkötés, illetve számlázás. Erre a magyar jogszabályok alapján akár magyar cégek egymás közötti viszonyaiban is lehetőség van. „Ugyanakkor külföldi pénznemben történő elszámolás során fontos szem előtt tartani a pénzügyi tárgyú szabályok, így például az Áfa-törvény szabályait is” – figyelmeztet Torsten Braner, a Taylor Wessing Budapest irodavezető ügyvédje.

Ezzel szemben fogyasztói viszonylatban már árnyaltabb képet mutat a szabályozás. A fogyasztókkal üzleti kapcsolatba lépő cégekre irányadó fogyasztóvédelmi szabályok értelmében ugyanis az eladási árat, illetve - határon átnyúló szolgáltatásnyújtás kivételével - a szolgáltatás díját forintban kell feltüntetni. A szabály kifejezetten az ár feltüntetésére vonatkozik, viszont nem szól a kifizetésről. Így nem kizárt a külföldi pénznemben történő fizetés olyan ügyletekben, melyek során a fogyasztónak lehetősége van egyedileg megtárgyalni a feltételeket.

A fogyasztóvédelmi szabályok hatálya kiterjed az ingatlanokra is, így a fentiek fogyasztói ingatlanügyek esetében is irányadók. Mivel ingatlanok esetében jellemzően adott a lehetőség, hogy a felek az ügylet feltételeit egymással egyedileg megtárgyalják, így elvileg elképzelhető, hogy például ingatlan adásvétel során euróban egyenlítse ki a vételárat a vevő.

Magánszemélyek egymás közötti viszonyaiban azonban az alapvetően kiegyenlített erőviszonyokra tekintettel nem lépnek életbe szigorú fogyasztóvédelmi szabályok. Az ilyen esetekre alkalmazandó szabályozás megengedő, hiszen az adott ügylet során a felek szabadon megállapodhatnak a vételár, valamint teljesítésének pénznemében. Amennyiben megállapodásra nem kerül sor, úgy a mögöttes törvényi szabályok lépnek életbe, vagyis a teljesítés helye és ideje szerinti pénznem lesz alkalmazandó.