- Nekünk magyaroknak is sokkoló, hogy a valamikori mintaállamról egyre rosszabb hírek érkeznek - s most itt nem az uniós biztosjelölt Alenka Bratusek körüli purparléra gondolok. Kormányváltások, pártharcok, korrupciós ügyek kavarnak indulatokat, miközben a szlovén gazdaság egyre nagyobb bajban van. Hogyan tudta leküzdeni magát erre a szintre Szlovénia?

- Szlovénia annak ellenére is jelentősen tovább csúszott le idén a versenyképességi ranglistán, hogy ez évben növekedést tudott felmutatni. Ez egyenes következménye a válság kitörése óta nyújtott teljesítményének, amelynek gyökerei jóval korábbra nyúlnak vissza: a rendezett makropénzügyek és alacsony államadósság kontra rendezetlen és túladósodott mikroszféra szembeállításával jellemezhetők tömören. Alapvetően a vállalati szektor hatékonysági problémái, pénzügyi instabilitása, a társaságirányítás gyengeségei, a politika és gazdasági szféra sokszintű összefonódása, a külfölditőke-ellenesség és a munkaerőpiac rugalmatlansága együttesen vezetett oda, hogy a korábbi jólét és prosperitás fokozatosan megkopott a 2008-as gazdasági válság kirobbanása után.

Előjöttek azok a súlyos, megoldatlan problémák, amelyeket a korábbi nemzetközi pénzbőség idei-óráig elfedett és szlovén gazdaság helyzete azóta egyre rosszabb. Ezt jól mutatja egy szám: a privát szektor eladósodottsága 2012-ben a közép-délkelet-európai régión belül a legmagasabb szintet érte el, az ország GDP-jének 90 százalékát súrolta. Eközben mára Szlovénia GDP-arányos államadóssága a válság előtti 20 százalékos szintről 70 százalék fölé emelkedett a hazai vállalati és bankszféra részleges szanálásának számlája következtében, s jövőre könnyen beérheti Magyarországot is.

- Mindez azért meglepő, mert korábban úgy láttuk, hogy ez egy minta kapitalista ország, ahol a magángazdaság töretlenül fejlődik, s amelyet irigykedve figyelnek a korábbi Jugoszlávia sokkal szegényebb tagállamai. Miben hibáztak?

- Az egyik alapvető hiba a politikai, vállalati és bankszféra összefonódásában keresendő. Nem elég, hogy a cégek puhán elbírált hitelekből növekedtek, finanszíroztak az alaptevékenységükbe nem illeszkedő vállalatfelvásárlásokat és ingatlanfejlesztéseket, de még a cégek alaptőkéjét is gyakran hitelből biztosították - mivel nem állt rendelkezésre elegendő hazai tőke, a külföldit meg többnyire nem engedték be. Ennek következtében kusza, bonyolult tulajdoni viszonyok alakultak ki a bankok és a cégek között.

Mindazonáltal a szlovén cégek jól ki tudták használni korábban elért pozíciójukat a jugoszláv utódállamokban és a nyugat-európai piacokon is - ezzel jó ideig el tudták fedni a hatékonysági problémákat. A szlovén cégek eladósodottsága közben elképesztően magas szintet ért el, ami a válság kitörésekor szükségszerűen a pénzügyi helyzetük megrendüléséhez, gyakorta összeomlásához vezetett. Mindezt tetézi a menedzsment és dolgozói tulajdonlás önigazgatási gyökerű elterjedtsége és az erős szakszervezetek hatalma, amelyek gyakran a legkeményebb akadályai a valódi restrukturálásnak.

 

A cégek fele csődveszélyes helyzetbe került

- De mivel ott már euró a fizetőeszköz, legalább nincs árfolyamkockázatuk a cégeknek és a magánszemélyeknek, vagyis olyan devizahitel-csapda nem alakult ki, mint nálunk.

- Ez valóban némi könnyebbség, de a szlovén bankrendszer NPL-rátája nagyjából 2013 novemberében egy szinten volt a magyarral, csak a lakossági lényegesen alacsonyabb, a vállalati meg magasabb, és egyenetlen megoszlású: a külföldi tulajdonú bankokban a 10 százalékot sem érte el, míg a hazai tulajdonú nagybankokban a 30 százalékos határt ostromolta a "bad bank" transzfer előtt. A hitelezési buborék kidurranása egycsapásra felszínre hozta a súlyos gondokat, főként a vállalati szektorban: a cégek fele csődveszélyes helyzetbe került - s jelenleg is abban van, vagy már meg is szűnt.

Csak néhány adat a helyzet súlyosságának jellemzésére: 2012-ben a hitelállomány mindössze 21 százaléka esett a normál kockázatúnak tekintett maximum négyszeres debt-to EBITDA ráta sávjába, míg a rendkívüli kockázatot jelentő tízszeres szorzót a hitelállomány 46 százaléka lépte túl, miközben ez utóbbi összeg felén mindössze ötven nagy vállalatcsoport osztozott.

- Gondolom, főleg az ingatlanfejlesztő cégek kerültek ilyen helyzetbe.

- Nem csak azok. A szlovén gazdaság egyik sajátossága, hogy a nagyvállalkozások jelentős része sokféle érdekeltséggel rendelkezik, a vállalatcsoportok csúcsán gyakran egy pénzügyi jellegű, zömmel hitelből finanszírozott holdinggal, amelyet kereszttulajdonlások, az országhatárokon messze túlnyúló csoporton belüli hitelezések is bonyolítanak. A válság ezért legsúlyosabban pont ezeket a holdingokat, a kereskedelmet, az építőipart, a hoteleket, de kisebb mértékben az ipari cégeket is érintette. A felszámolások során gyakran az életképes kapacitásokat sem működtetik, ezért gyakori még ma is a "lélegeztetőgépen" tartás, a prolongációkon keresztüli "restrukturálás".

 

Újra privatizálnak

- Ez elég gyászos helyzet. Ilyenkor szoktak a privatizációhoz nyúlni a kormányok. A szlovének 15 nagy céget hirdettek meg eladásra, köztük olyan jól ismert vállalatokat, mint a sportszergyártó ELAN, a háztartási gépben utazó Gorenje vagy a nemzeti légitársaság, az Adria Airways. Milyen eredményt értek el?

- Az eddigi cégeladási folyamatokat a nekilendülés és lefékezés hullámmozgása jellemezte, most úgy tűnik, ismét élénkül a külföldi érdeklődés. A Mercatort a horvát Agricor vette meg és elkelt a ljubjanai reptér is. A legjelentősebb "tétel" a szlovén távközlési cég (a Telekom Slovenije) sem kelt el úgy tudom, márpedig ezért egymilliárd eurót kínáltak. Ma általános vélemény gazdasági és befektetői körökben, hogy a következő hetek fejleményei a Telekom Slovenije ügyében döntőek lehetnek a privatizációs program hitelességét illetően.

- Egy kis, mindössze 2,5 milliós országról van szó, nem ez a vontatottan haladó privatizáció fő oka?

- Egyáltalán nem! A nagy szlovén cégek ugyanis egy 20 milliós piacon - a korábbi jugoszláv területeken - pozicionálják magukat, és nagyon aktívak. Exportjuk Horvátországba, Szerbiába, valamint a nyugat-európai országokba is jelentős. További vonzerőt jelent, hogy az ország régóta beágyazódott az uniós gazdaságba, magas szintű az egészségügyi ellátás és az infrastruktúra. Ráadásul jól képzett, rugalmas és gyorsan adaptálódó, nyelveket beszélő munkaerőt kínál az ország - így ez együtt már nagyon is vonzó lehet.

- Nem jelent veszélyt a képzett munkaerő kivándorlása? Úgy tudom, ezzel is számolniuk kell a befektetőknek.

- A magas adók és az erőtlen munkahelyteremtés miatt még a magyarországinál is jelentősebb a szakképzett, és főleg a fiatal munkaerő demotivációja, és végső soron elvándorlása. Komoly gondot jelenthet ez egy olyan országban, amely a jövőbeni, újbóli fölemelkedését éppen a magas hozzáadott értékű, tudásintenzív termelésben és szolgáltatásokban alapozhatná meg.

 

Az OTP is szlovén bankot venne

- Van olyan cég, amire több jelentkező is pályázik. Az egyik nagy pénzintézetre, az NKBM bankra például az OTP is ajánlatot adott be. Úgy tudni, 300-350 millió eurót fizetnének érte. Megér ennyit?

- A bank tőkehelyzetét a szlovén kormány már rendezte. Több részletben kapott tőkepótlást az államtól - 2012-ben például 100 millió eurót, majd egy évre rá közel 1 milliárd eurót, amelynek egy része veszteségpótlást, másik része a jövőbeni tevékenység tőkeigényének biztosítását szolgálta. Az NKBM piaci részesedése 10 százalék, ezzel az ország második legjelentősebb pénzintézete, erős pozíciókkal minden üzletágban.

- Azt mondta, hogy jól érzékelhető a külfölditőke-ellenesség. Nem gátolja ez a privatizációt? Különbséget tesznek befektetők között?

- A jelenlegi nehéz helyzetben nincs sok értelme a külföldi befektetők elleni érzületnek, hiszen belső tőkeforrásokból a problémákat nem lehet megoldani. Nemcsak az életképes működő cégek rehabilitációjára van szükség, hanem új cégek, kapacitások tömeges létrehozására is. Az egészséges fellendülés Szlovéniában most csak tőke (equity) vezérelt lehet - egy újbóli, hitelekre alapozott expanzió bővítetten újratermelné a mai súlyos problémákat.

 

2016-ig kivezetik az állami Probankát a piacról

- Közel egy éve kérték fel Önt a Probanka szlovén állami kereskedelmi bank vezetésére. Ön is pályázott a posztra?

- Tavaly augusztus végén kerestek meg, hogy érdekelne-e egy restrukturálandó bank vezetése. Néhány napon belül túlestem az állásinterjúkon a bankfelügyeleti részleg vezetőivel, majd szeptember 6-án reggel a szlovén jegybank elnökével. Még aznap 11-kor ismertettem a szanálás kezdeti lépéseire vonatkozó akcióprogramomat a jegybank igazgatótanácsával, délután 3-kor kineveztek a bank élére. Másnap, szombat reggel vezetői értekezletet tartottam két szlovén nemzetiségű új bankvezető társammal együtt a banki középvezetésnek, ismertetve az elvárásokat és a követendő magatartást a hétfői nyitást követően. Elsődleges feladat volt a rendezett működés biztosítása, a pánik elkerülése.

- Bankpánik ezek szerint nem tört ki?

- A bank vészhelyzetben volt, de a bevezetett intézkedésekkel stabilizálódott az állapota, ezt mindenkivel sikerült megértetni. Nem volt betétesi roham, és el tudtuk kerülni a hisztériát a közvélemény és az üzleti partnerek körében is, bár voltak turbulenciák. Azonnali lépéseket tettünk az ilyenkor törvényszerűen megemelkedő csalásveszély elhárítására, centralizáltuk a döntéshozatalt, radikálisan átalakítottuk a folyamatokat, a szervezetet, a kockázatkezelést. 45 nap állt rendelkezésre a nyitómérleg auditálására, a tőkehiány meghatározására, a szanálási terv kidolgozására és benyújtására. Az Európai Bizottság december 18-án hagyta jóvá a tőkeemelést és a restrukturálási tervet, másik négy bankéval együtt. A céldátum 2016 vége, addigra kell a bankot kivezetni a piacról, de minden mutatót tekintve az előirányzatoknál előrébb tartunk, és mintegy 150 millió euróval kevesebb állami forrást használtunk föl, mint a jóváhagyott limitek.

- Ha jól értem, akkor csődgondnokként működik. A politika nem szól bele abba, hogy mit csinál?

- Csődgondnok helyett inkább a szanálási biztos kifejezést használnám, mivel teljes felhatalmazású bankvezetőként működök. A politika nem szól bele a munkámba, mert a független jegybank alá tartozunk.

- A szlovén bankrendszerben milyen súllyal részesedtek a külföldi bankok? Őket is kisegítette a kormány?

- Olasz, francia, osztrák és orosz leánybankok is működnek, együttesen 30 százalék körüli piaci részesedésük van, ami a válság kitörése óta még emelkedett is néhány százalékpontot, miközben a hazai bankok aktivitása zsugorodott. Ezek természetesen nem kaptak tőkét az államtól, mert az anyabankjuknak kell helytállni - már ahol egyáltalán szükséges. A külföldi tulajdonú bankok ugyanis jóval prudensebben működtek, mint a szlovén tulajdonban levők - így veszteségeik is kisebbek voltak.

A közvélekedéssel ellentétben a veszteségszámláért nem az állami, hanem a szlovén magántulajdonú bankokat terheli zömmel a felelősség: míg 2008-ban csak a banktőke 18 százaléka volt állami tulajdonban, a tőkepótlások következtében tavalyra ez már 58 százalékra ugrott, míg a hazai magántulajdon aránya 45-ről 10 százalékra esett vissza! Az ottani pénzpiac sajátossága volt ugyanis - mint már említettem - a vállalati és bankszféra összefonódása, amelynek egyik következménye lett az elszenvedett komoly veszteség, mert a tőkehiányos jogi és magánszemélyek képtelenek voltak előteremteni a veszteségrendezés forrásait - szükségképpen az államnak kellett belépnie a pénzügyi rendszer összeomlásának megakadályozására.

 

Az állam fizeti a bankok veszteségeit

- A bankrendszer veszteségeit - a magyarországi gyakorlattal ellentétben - ezek szerint az államnak kell és kellett állnia. Mennyi lesz a végszámla?

- Ezt pontosan nehéz most még megmondani. Annyi biztos, hogy eddig a szlovén állam 2011-2014-ben körülbelül 4,2 milliárd eurót költött erre közvetlen tőkeemelés és további 400-500 millió eurót a "rossz bankba" a három nagybankból transzferált problémás hitelek árazásában foglalt állami támogatás formájában, ehhez jöhet még hozzá 300-600 millió néhány kisebb szlovén bank esedékes feltőkésítése révén, ha magántulajdonosaik nem lesznek képesek erre. A teljes összeg így elérheti, sőt meghaladhatja az 5 milliárd eurót - ez a GDP 13-15 százalékának felel meg, aminek egy kisebb hányada térülhet vissza hosszú távon. (Rögtön hozzáteszem, hogy a kilencvenes években, a jugoszláv államszövetség felbomlását követően már volt egy bankkonszolidáció, amely az akkori GDP 10 százalékának felelt meg.) Még sok ismeretlen elem van, többek közt a rossz portfólió értékesítésének következtében előbukkanó esetleges további veszteségek, így a végszámlát majd csak évek múlva lehet kiszámolni.

- Sokkoló számok ezek, nem csodálom, hogy politikai harcok dúlnak a gazdaság körül.

- És még a java hátravan! A bankrendszer szintű tízmilliárd eurónyi NPL-ből csak 4,5 milliárd transzferálódott az állami "rossz bankba", tehát több mint 50 százaléka még ott "mérgezi" a bankok mérlegét. Ennek tükörképeként 10-13 milliárd euróra becsülik a vállalati szféra túladósodottságát, ami elég komoly átfedésben van a problémás hitelekkel. A vállalati szféra rendbe tétele csak ezután kaphat komolyabb lendületet, de fájdalmas folyamat lesz, bár a fenntartható egészséges növekedés beindításához elkerülhetetlen és külföldi tőke nélkül elképzelhetetlen. A vállalati restrukturálások felgyorsítása, a munkaerőpiaci reform, a befektetőbarát környezet megteremtése, a bankrendszer stabilitázációjából még hiányzó intézmények létrehozása ennek a legfontosabb következő lépései és előfeltételei.