Ahogyan az várható volt, a 2016 év végi, a kát (kötelező átvételi rendszer) kivezetése miatti engedélyezési boom, illetve az azóta egyre inkább nagyipari szereplők "kinek nagyobb" típusú versenyévé váló napelemes erőműpotenciál növekedése elkezd megjelenni a termelési diagramokban.

Az MVM Zrt. Pakson, a MET Zrt. Százhalombattán, a Mátrai Erőmű Zrt. saját meddőhányóin, de az Alteo Nyrt. is, mások is több kis részletben, több helyen termel, vagyis: már beleszámítanak abba a napelemes termelési körbe, amit óránként monitoroz a rendszerirányító (Mavir Zrt.).

Kapcsolódó

Ez az ugrássor látszik az alábbi képen, amely az utóbbi évek termelési adatainak összesítéséből készült. Ami világosan látszik: a jobb szélen, 2019-ben az eső hónapok energetikai értelemben viszonylag napfényszegény időszaka ellenére csak nő a termelés. Várhatóan a tempó a továbbiakban sem esik vissza - hiszen sorra adják át az új erőműveket, és a nap energiatermelő erőssége is nőni fog augusztusig -, így idén rekord-rekordra dől majd.

Mavir, Napi.hu

Az alábbi ábrából, amely a Mavir honlapján publikált adatokra épül, az olvasható ki, hogy épp a napokban a magyar napelemes energiatermelés átlépte a 400 megawattos (MW) határértéket. Ezt ugyan csak egy igen rövid időre tette meg, de a "produkció" rámutat néhány dologra.

Napelemtermelés Magyarországon - becsült és tényadatok (2019. április)

Mavir, napi.hu

Arra például, hogy a növekvő napelemes termelési kapacitás ha késve is, de hasonló útat tapos ki magának idehaza is, mint amit Németországban megtett. Érdemes visszaidézni: 2013-ban óriási visszhangja volt annak a magyar sajtóban, hogy milyen brutális rekorddal sokkolt a német napenergia-termelés. A német rekord persze sokkal nagyobb volt, 23,9 GW, de néhány évvel korábban talán maguk a németek sem hitték volna, hogy egy ideig a teljes országos energiaigény 40 százalékát PV-rendszerek biztosítsák.

Ahhoz, hogy a megújulók előretörését érzékeltessük, elég felidézni a Napi.hu április eleji cikkét, amely arról szólt, hogy Németországban a megújuló energiaforrások márciusban a nettó energiatermelés több mint felét fedték le, az első negyedév átlagát tekintve pedig több mint 45 százalékát.

A 400 MW magyar napelemes termelési méret - amibe nem számolódik bele a háztetőkön dolgozó háztartási méretű kiserőművek termelési volumene! - idehaza természetesen nagyobb a szélben rejlő (329 MW) potenciálnál és jócskán meghaladja a vízét (55 MW) is. Valójában a paksi atomerőmű egy-egy blokkjához (500-505 MW) mérhető potenciálról van szó, és ez akkor is elgondolkodtató, ha csak rövid ideig tartó összevethetőségről lehet beszélni. (A biomasszás potenciálok más kasztba tartoznak, mivel a leginkább barnaszénnel keverten erdészeri hulladékot (vagy mást) égető erőművek közül a legnagyobb potenciállal a Mátrai erőmű (103 MW), a Pannongreen (85 MW), a Borsodi erőmű (80 MW), az Oroszlányi erőmű (49 MW), az Ajkai erőmű (33 MW) és a Bakonyi erőmű (30 MW) rendelkezik, de ezek megítélése, működtetése és besorolása is átalakulóban van.)

A 400 MW-os limit eléréséből azonban egy ennél szomorúbb dolog is kiolvasható.

Az, hogy a Mavir több mint egy évtizede hivatalosan elhangzó félelmei alaptalanok voltak; a rendszer gond nélkül képes megbirkózni ilyen méretű zöldenergia-termelés hálózatba illesztésével. Amikor 2006-ban, első alkalommal engedélyezték szélerőműkapacitások létesítését (330 MW összméretben), szakmai érvként hangzott el a rendszerirányítók részéről, hogy többet nem bírna el a rendszer. De. Sőt: ma az látszik, hogy a szélenergia farmoknál sokkal cizelláltabb termelési le-fel rángatást produkáló napelemes termelési potenciált is problémamentesen kezeli a rendszer. Ami akként is értelmezhető: íme a bizonyíték arra, hogy elvesztegettünk több mint egy évtizedet.