Adott egy cég, amely alumíniumból, bronzból és vasból állít elő alkatrészeket. A gyártás során folyamatosan keletkezik öntvényhulladék és forgács, amivel kezdeni kell valamit. Van is egy partnere, amelyik azt elszállítja és fizet a hulladékért.

A gyártó azonban pályázatot hirdet a hulladék elszállítására és azt újra a korábbi partnere nyeri meg. Le is szerződnek három és fél évre. A szállító szerződéskötési díjként leszurkolt a gyártónak 22 millió forintot és megállapodtak abban, hogy a hulladékok árát a londoni fémtőzsde áraihoz kötik, több korrekciós tényezővel.

Kapcsolódó

Miután a fém feldolgozása során a berendezéseket hűteni kell, ez emulzióval történik, amelynek egy része a forgács közé vegyül és növeli annak súlyát. A megállapodás szerint ezért a hulladék súlyából levonnak 18 százalékot. Megállapodtak abban is, hogy a szállító a gyártó által kiállított számlákat 7 napon belül kifizeti és a tartozása soha nem haladhatja meg a 25 millió forintot. Ha az egyik fél lényegesen megszegi a szerződést, a másik azonnali felmondással élhet. Mindez nagyon korrekt üzleti megállapodásnak tűnik.

Ítélőszék elé került az ügy

Két év múlva azonban módosítani kellett a szerződést, mivel a szállító már 46 millió forinttal tartozott. Vállalta is ennek a megfizetését, egyúttal a szerződés tartamát meghosszabbították fél évvel. Egy másik módosítással pedig a forgács nedvességtartalmát 33 százalékra növelték, a szállító ennyit vonhatott le annak a súlyából. Szóval a bizalom megvolt a felek között. Újabb fél év múltával a szállító ismét reklamálta a forgács nedvesség tartalmát és mivel nem tudtak megállapodni, felmondta a szerződést azzal, hogy nem megfelelő minőségű hulladékot kapott.

A gyártó a kifizetetlen számlák miatt beperelte a szállítót, és első fokon meg is nyerte a pert. A szállító fellebbezett de a másodfokú bíróság előtt sem járt jobban, ott is veszített. A vita a forgács minősége körül zajlott. A másodfokú bíróság kifejtette, hogy helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, a szerződés a gyártó által vállalt szolgáltatásra vonatkozóan a nedvességtartalomra konkrét minőségi kikötést nem tartalmaz.

A nedvességtartalom kizárólag a szállító ellenszolgáltatásaként fizetendő vételár meghatározása körében került elfogadásra, azzal a felek - a vételár egyik tényezőjeként - a súlyból történő levonás mértékét határozták meg. A szerződésmódosítás során pedig a nedvességtartalom százalékának megnöveléséhez a szállító hozzájárult, szemben a védekezésében felhozottakkal, amely szerint lényeges minőségi kritérium volt a szerződéskötés során a 18 százalékos nedvességtartalom.

A bizonyítási kötelezettség általános szabálya alapján a gyártó tagadásával szemben a szállító - a reá háruló bizonyítási kötelezettség ellenére - nem bizonyította, hogy a szerződésben vállalt gyártói szolgáltatás a módosított szerződésben meghatározott követelményeknek nem felelt meg.

A szállító felülvizsgálatot kért a Kúriától, de az a másodfokú és jogerős ítéletet jóváhagyta.