- Mennyire sokkolta a megtakarítókat az alapkamat és tartós látványos csökkenése?

Kántor Endre: A helyzet változását jól jelzi, hogy amíg 2008-ban 13 százalék körül jártak az akciós lekötött betéti kamatok, most 2-3,5 százalék között mozognak, és csak rövid, néhány hónapos futamidőre érhetők el.

A kamatéhség miatt mára megnőtt a lakossági kereslet az állampapírok és a kockázatosabb befektetések iránt - az utóbbinál mind több ügyfél ismerkedik meg az értékpapírokkal, jellemzően befektetési alapokkal. Emiatt pedig még fontosabb a korrekt, átfogó tájékoztatás, hogy értse az ügyfél, mit vett, milyen kockázatokkal.

A tartósan alacsony kamatszint másik következménye, hogy megnőtt a lakosság költekezési hajlandósága, mert sokan úgy vélik: "a bankban nem kapok semmit a pénzemért". Ez pedig - az alacsony, vonzóbbá vált hitelkamatokkal kombinálva - lehetőséget nyújt arra is, hogy mind többen meglépjenek régóta halogatott beruházásokat - lakásfelújítás, értékesebb fogyasztási, elektronikai cikkek vásárlása - is. A vonzó befektetési lehetőségek palettáján pedig újra feltűnt a lakásvásárlás is.

- Mekkora összegnél érdemes elkezdeni takarékoskodni?

Kállay András: A havi néhány ezer forint összegű megtakarításoktól - amelyeket profik kezelhetnek a nyugdíjpénztárakban vagy a nyugdíjbiztosítóknál - kezdve a privátbanki vagyonokig a teljes spektrumon van létjogosultsága, hozzáadott értéke egy tanácsadónak. Havi 50-100 ezer forint összegű megtakarítás pedig - különösen hosszú távon és az adóvonzatával együtt - egyértelműen szakértőt igényel.

A privátbanki vagyont is érdemes megnézni: sokan azt gondolják, hogy a belépő összeg (50-100 millió forint) olyan vagyon, ahol már nem érdemes nagyon számolni. Csakhogy az akkora vagyon utáni átlaghozam egy-egy hónapra lebontva már nem is olyan nagy összeg, néhány százezer forint.

Kántor Endre: Ez részben filozófiai kérdés is. Mindenkinek szüksége lesz arra, hogy hosszú távon valahogyan gondoskodjon magáról és eközben lehetőség szerint éljen az adóoptimalizációs lehetőségekkel is.

Régi példám a babakötvény, amelyről hiába mondjuk el, hogyan működik, továbbra is kevesen tudnak róla és élnek a lehetőséggel, holott ez a konstrukció például havi ötezer forinttal a leghatásosabb. Mindenkinek el kell gondolni már kis összeggel is azon, hogy hova és mennyi időre fektesse be - és reménykedhet benne, hogy hasonló "gondja lesz nagyobb összeggel is.

- Milyen gyakran érdemes ránézni a portfólióra?

Kállay András: Jellemzően az év utolsó negyede az adóoptimalizáló befizetések korszaka, ilyenkor kerülnek terítékre például a nyugdíjprogramok. A "ránézés" gyakorisága pedig alapvetően attól függ, hogy milyen eszközöket választ az ügyfél.

A közepes méretű vagyonokig az allokált megoldásokat javasoljuk, ahol az eszközallokációs döntések nagy részét a szolgáltató átveszi. Az ügyfél fő dolga ilyenkor azt megvizsgálni, hogy az élethelyzete hogyan változott az előző időszakhoz képest és érdemes-e más kockázati profilba mennie. Ha egy ügyfél egy adott kockázati portfólióban jól érzi magát, akkor még azt is elviseli, ha átmenetileg veszteség alakul ki a portfólió bizonyos részeinél.

Ha azonban az ügyfél többféle alapból rakja össze a portfólióját, akkor a piac jelenlegi volatilitása és az elérhető nagyszámú termék miatt érdemes negyed-félévente ezeket átnézni. Amennyiben pedig az ügyfél "érdemben" spekulál, az már napi szintű kezelést igényel - igaz, az utóbbira az ügyfelek nagy része alkatilag és "türelmileg" alkalmatlan.

A problémák inkább abból adódnak, ha az ügyfél túlságosan nagy részt allokált egy hosszabb távú, de kockázatos eszközbe, a pénzre viszont már rövid távon szüksége volna. A szinkronizálásban a tanácsadó sokat segíthet.

- Az ügyfelek mennyire hajlandóak váltani egy privátbanki szolgáltató rossz teljesítménye láttán?

Kállay András: Egyrészt a privátbanki ügyfelek körében a régebbi 3-5 igénybe vett szolgáltató mára kettőre, legfeljebb háromra szűkült, azaz itt is elindult a racionalizálás. Az ügyfelek többsége a teljes szolgáltatáscsomag alapján dönt. Így ha egy szolgáltatónál az elért hozam esetleg kissé elmarad a piaci átlagtól, abból még ritkán következik váltás. Annál is inkább, mert e döntésekben az ügyfél jellemzően benne van.

Másrészt viszont ahogy alacsonyabbá váltak a kockázatmentes hozamok, megnőtt a néhány százalék eltérés súlya az emberek szemében. Ha ez tartósan így marad, feltételezhetően a szolgáltatóválasztásban a hozamnak az eddiginél összességében nagyobb szerep lesz.

- A banki elszámolás nyomán sokan jutottak pénzhez, akár fél-egy millió forinthoz is. Érezték ennek pozitív hatását?

Kállay András: Igen: akár nyugdíjpénztári befizetés vagy kis összegű megtakarítási program - az utóbbinál sokszor nagy összegű kezdő befizetéssel - indítása formájában.

- Az öngondoskodáshoz kell az adórendszer és más szabályozók kiszámíthatósága is.

Kállay András: Azt feltételezzük, hogy a hosszú távú nyugdíjmegoldásokat a jövőben is preferálja majd a kormányzat. Bár a részletszabályok változhatnak, az alapok valószínűleg nem.

 

Néhány gyakorlati példa megtakarításra

1. Lakásvásárlás vs. betétlekötés tízmillió forintból

Betétlekötés évi 2 százalék mellett, mínusz kamatadó (16 százalék) és eho (6 százalék), így a vége évi 156 ezer forint, ami havonta 13 ezer forint nettó kamat.

Hitelfelvétel évi 5 százalékos thm mellett, így a hitelkamat havi 41,7 ezer forint. Ha az így vett ingatlant 75 ezer forintos bérleti díjjal kiadjuk, a pozitív különbözet havi 33 ezer forint (nem számolva a bérbe adás után fizetett szja-val negatív oldalon és a lakás árának felértékelődésével pozitív oldalon - feltételezve, hogy nem amortizálják a bérlők).

2. Rendszeres megtakarítás havi tízezer forinttal

Havi 10 ezer forint, nulla kezdőtőke és évi 2 százalék betéti kamat mellett 25 év múlva (kamatadó + eho levonása után) 3,67 millió forintunk van, ha csak 10 év múlva kezdjük el, akkor 2,37 millió forintunk.

Havi 10 ezer forint, nulla kezdőtőke és évi 5 százalékos kamat (például befektetési alap révén) 25 év múlva 5,08 millió forintunk van, ha csak 10 év múlva kezdjük el, akkor 3,61 millió forintunk.

Nyugdíjprogram esetén az éves befizetés 30 százaléka (évi maximum 130 ezer forint) visszaigényelhető.

3. Egyszeri befektetés értékpapírba (befektetési alapba)

Ötmillió forint befektetése valamilyen befektetési alapba, évi 5 százalék hozamot feltételezve, hat év után (kamatadó és eho levonás után) 6,17 millió forintunk van.
Ötmillió forint befektetése valamilyen bef alapba, évi 5 százalék hozamot feltételezve, hat év után a tbsz-számlán (mivel nincs kamatadó és eho) 6,5 millió forintunk van.

 

Cikkünk megjelenését az Erste támogatta.