Miközben a téma olyan régóta velünk van, hogy szinte örök, csak az elmúlt hónapokban több olyan cikket is közreadtunk, aminek - előre tudtuk - nagy olvasottsága lett. A cafeteria rendszer átalakulása, újfajta adómentessége,  a friss munkavállalók rendszerbe vezetésének sajátosságai mind olyan témák, ami Magyarországon tömegeket érint és még többeket érdekel. Pedig egy olyan struktúráról és annak újra meg újraszabályozásáról van szó, amire sokféle jelző aggatható, de az biztosan nem, hogy időtálló. És azt sem, hogy átlátható.

Fata László - aki cafeteria szakértőként vonult be a magyar köztudatba, és akit a jogszabályok változását követően céges könyvelők már-már turnészerű előadásokon hallgattak és hallgatnak előszeretettel - ma már nem is a cafeteria, hanem a juttatások szakértőjeként definiálja magát. Innen indul a beszélgetésünk, és onnan, hogy beszélhetünk-e még egyáltalán cafeteria-rendszerről a magyar vállalatok esetében, avagy a kifejezés mára inkább elhasználódott, és még inkább kiürült?

Kapcsolódó

Fata László szerint az utóbbi években nagyon sokféle változás történt a cégek béren kívüli juttatási rendszerében, és az olyan, témánkat illető változások, amelyek a "lakáshitel cafeteria", "diákhitel cafeteria", "albérlet cafeteria" műszavainak megalkotását eredményezték (miközben bár a cafeteria felhasználási körét tekintve bekerültek a körbe, ám ezek mégis elég távol állnak a kedvezőbb adózású támogatási rendszerre használt  eredeti, kávéházi jelentésétől), a cafeteria kifejezést is erőteljesen errodálták.

Aktuális kérdés maradt a koronavírus-járvány lecsengését követően, hogy mennyiben tekinthető cafeteria-elemnek a home office?

És az is, hogy hogy milyen lehetőségek rejt a távmunka, amelyeket a cégek kihasználhatnának annak érdekében, hogy a munkavállalók lojalitását erősítsék? A kérdés mögött az a jelenség áll, hogy miközben a járvány előtt számos béren kívüli juttatás a vállalati irodákhoz kötődött (például ergonomikus munkakörnyezet, munkahelyi játékok, masszázs, sör a hűtőben stb.), ezek a home office elterjedésével veszítenek a vonzerejükből. 

Hogyan lehet határt húzni az „elvárt juttatások" köre és a munkatársak ösztönzésére alkalmas valódi cafeteria között? Milyen kihívást jelentenek a cégek számára a növekvő igények az efféle elvárt juttatások iránt? Miért nem tudják a cégek, hogy valójában mit szeretnének a dolgozók?

A laikus számára általában nem megfogható, hogy mi az, ami klasszikus cafeteria-elemnek minősül, és mi az, ami pusztán a vállalat által kínált egyszerű juttatás, amit adott esetben bárki megkaphat, vagy pedig egyedi döntés alapján, személyre szabottan osztanak ki. Hogyan érdemes egy cégnek ezen túljutnia, ha a béren kívüli juttatásokkal más szándéka is van, mint a burkolt fizetésemelés? 

A munkaerőpiacon a cafeteriának fontos szerepet volt, van a munkaerőhiány elleni küzdelemben - és egyre inkább: a lojalitás megőrzésében. - Jellemzően, ha a munkáltató jól csinálja - magyarázta Fata László - akkor a nagyobb összeg képes nagyobb kötődést, nagyobb lojalitást is kialakítani, de kérdés, hogy ez meddig fenntartható, illetve azt is érdemes tudni, hogy ehhez nem feltétlenül szükséges a keretösszeg emelése.

De ehhez tudni kell, hogy mi a valódi igény a dolgozók részéről. És az is nagyon meglepő helyzeteket, és rendre, költséggel alig vagy egyáltalán nem járó megoldási lehetőségeket szokott megteremteni, amikor a cégvezetés belemegy, hogy a dolgozók kérhessenek - magyarázta a szakértő. 

Fata László arról is beszélt, hogy valójában öt kérdéssel ki lehet deríteni, hogy az adott cég mit szeretne és mit képes a juttatási rendszerben bevállalni. Azt, hogy mi ez az öt kérdés, és hogy mik erre a jó válaszok, a videóban láthatók-hallhatók.