Az új rendelkezés a 2019. július 1. és 2022 vége közötti időszakra nulla százalékban rögzítette az adó mértékét mind a közzétevő, mind a megrendelő számára. Érdekes módon tehát a reklámadótörvény továbbra is hatályos, mindössze néhány további kiegészítő rendelkezést szúrtak bele, melyek az évközi (2019. július 24.) hatályba lépésük miatt rendezik a reklámközzétevők 2019-es kötelezettségeit. A reklámadó mint adónem ezzel a "klinikai halál" állapotába került. Nem ismert, milyen megfontolásból választotta a jogalkotó ezt az utat, ahogyan az sem teljesen egyértelmű, a szabályokkal mi a pénzügyi kormányzat távlati célja - állapították meg a Mazars szakértői.

Alapesetben a reklám megrendelőjénél az adó alapja a reklámközzététel havi összesített ellenértékének 2,5 millió forintot meghaladó része. Csak azokat a reklámköltésekről szóló számlákat kellett figyelembe venni, amelyek kapcsán nem áll fenn valamelyik úgynevezett mentesülési feltétel. Ha például rendelkezésre állt a közzétevő nyilatkozata, miszerint a reklámadót ő fizeti meg (vagy mentesül alóla), a megrendelő ezt a költséget kivehette saját reklámadóalapjából. A legnagyobb probléma természetesen azokkal a közzétevőkkel volt, akik ilyen nyilatkozatot nem voltak hajlandók kiállítani (például a Google). A törvényváltozás miatt a nyilatkozattételi kötelezettség a 2019. július 1-jétől 2022. december 31-éig tartó időszak adókötelezettségére azonban nem alkalmazható. A reklámközzétevőnek tehát nem kell nyilatkozatot adnia, vagyis a megrendelőnek sem keletkezik adókötelezettsége (emiatt az egyéb mentesülési esetek is elvesztik jelentőségüket).

Kapcsolódó

A hosszabb távú (vagy folyamatosan teljesített) reklámszerződéseknél azonban a NAV, valamint a PM ezúttal milyen megengedően értelmezi a szabályokat. Nem ez az első alkalom ugyanis, hogy a megrendelőre vonatkozó adó mértéke változott (2015-ben 20 százalékról 5 százalékra csökkent). Érdekes módon korábban egy szigorú álláspont élt, miszerint - mivel az adókötelezettség a reklám megrendelése okán keletkezik - a változást megelőzően megrendelt reklámközzétételekre még a régi, a magasabb adómérték vonatkozott akkor is, ha az adott reklámot már a változást követően publikálták.

Ezzel szemben a mostani változásnál kifejezetten az a hivatalos álláspont, hogy 2019. július 1-jétől 2022. december 31-éig sem adóbevallási, sem adófizetési kötelezettség nem keletkezik, és ez független a reklámközzétételről szóló szerződés megkötésének időpontjától. Ennek alapján a megrendelőknek már nem kell, illetve nem is lehet benyújtaniuk a júliusról szóló, 2019. augusztus 20-án esedékes 1994 jelű havi bevallást.

Ami pedig a társasági adót illeti, szintén jó a helyzet. A taotörvény 2019. július 1. és a 2022. december 31. közötti időszakra kizárja annak a törvényi rendelkezésnek a kötelező alkalmazását, amelyik az évi 30 millió forint feletti reklámköltségeket nem elismert költségként nevesíti. Ez azt jelenti, hogy kizárólag az év első felében felmerült ilyen jellegű költségek esetén vizsgálandó, hogy a közzétevő nyilatkozata rendelkezésre áll-e, sőt 30 millió forint alatt még ezekre sem. Az utóbbi éves "keret" időarányosításáról a törvény nem rendelkezik, ami szintén előnyös az érintettek számára - véli az adótanácsadó.