A hasított félsertés kilónkénti ára még idén február végén - március elején drasztikusan megdrágult: gyakorlatilag néhány hét alatt 60 százalékos élőállat-áremelkedés ment végbe. Azóta csak minimális csökkenés volt látható, így jelenleg ott tartunk, hogy az élősertés ára több mint 50 százalékkal meghaladja a 2021 év végi szintet Magyarországon. Így az élőállat-ár immár 550 forint fölött mozog kilónként. Ez az ár pedig a hús önköltségének meghatározó része - magyarázta Éder Tamás, a Magyar Húsiparosok Szövetségének elnöke.

A robbanásszerű áremelkedés egyébként a németországi jegyzésben következett be - ez gyűrűzött át hazánkba is, hiszen a nagyobb vágóhidak szerződéseiben az ár valamilyen formában kötődik a német sertéshús-jegyzéshez, ami közel esik az EU-s átlaghoz. 

Bár a sertéstenyésztők számára az áremelkedés némi könnyebbséget jelent, nem így a vágóhidaknak és a feldolgozóknak. Ha a KSH-s adatokra pillantunk, akkor azt látjuk, hogy áprilisban azon sertéshús-rész - vagyis a karaj - amely nincs ársapka alatt, tavaly év végéhez képest 20-25 százalékos áremelkedésen ment keresztül. Tehát amíg az élősertés ára, több mint 50 százalékkal magasabb, mint 2022 elején volt, addig a megfigyelt sertéshúsrész fogyasztói ára sokkal visszafogottabban emelkedett - világított rá.

Ez tehát a gazdasági logika alapján további áremelkedést fog hozni. Az élőállatár-növekmény a tőkehúsok és húskészítmények árában szépen lassan meg fog jelenni.

Mindezt megfejeli, hogy úgy fest, a takarmányozási önköltségek nem fognak csökkenni, sőt ha az ukrán-orosz háború nem fejeződik be, akkor várhatóan további árnövekedéssel is számolnunk kell, vagyis az élősertés előállítási árának önköltsége tovább növekszik. (Általános vélekedés szerint egy élősertés előállítási ára 65-70 százalékban a takarmányártól függ. Kritikus pedig elsősorban a hizlaláshoz szükséges kukoricatakarmányok drágulása lehet, mivel az ukrajnai szállítások leállása drámai mértékben befolyásolja a kukorica világpiaci árát). Ebben az esetben számolnunk kell azzal, hogy a folyamat nem áll itt meg és az élősertés ára tovább nő, amelyet a sertéshús és húskészítmények ára is lekövet.

Ami csak lehet árfelhajtó hatású 

Lapunk úgy tudja, hogy a takarmányárakról szóló korábbi szerződések tömegesen jártak le május folyamán, így a termelők most szembesültek az új áron kötött táp-átvételi árakkal, amelyek a korábbiaknál lényegesen, akár 40-50 százalékkal magasabbak lehetnek. Éder Tamás ezt azzal kommentálta: természetes piaci folyamat, hogy a takarmánykeverők szintén megpróbálják érvényesíteni növekvő önköltségeiket az átadási áraikban, a részletekről azonban nem tudok többet mondani. Kőkemény tárgyalások zajlanak ezen a téren is, senki nincs könnyű helyzetben.

Az élősertés-árak mostani szintje már sok tenyésztő számára még a jelenlegi takarmányköltségek mellett is hoz valami minimális, plusz nulla körüli eredményt, tehát már nem veszteséggel termelnek. 

Ám a további takarmány-drágulás költségeit nem fedezné ez az ár sem.

Esetükben felmerül, hogy a februárt megelőző másfél év nagyon súlyosan veszteséges időszak volt – tehát az ott keletkezett hiány a visszapótlására ez egészen biztosan nem ad lehetőséget.

S, ha mindez még nem lenne elég: a húselőállítás sok más önköltség-tényezője is drasztikusan növekedett. Az energiahordozók drágulása mindenki előtt nyilvánvaló: a vágás igen energiaigényes – jelentős hűtésigényű – tevékenység, továbbá drasztikusan emelkedett a szállítás költsége is, drágulnak a különböző csomagolóanyagok, adalék-, illetve az egyéb gyártáshoz szükséges anyagok, nem utolsósorban a munkabérek is folyamatosan növekednek.

Tehát az egész ágazaton nagyon jelentős önköltség-növekedési nyomás van, aminek egyes elemei már érzékelhetők a fogyasztói árakban, de még távolról sem ment végbe a teljes önköltségek beépítése az átadási árakba és így a fogyasztói árakba - összegzett Éder.

Mi az oka annak, hogy a magasabb árak csak késleltetve érkeznek?

Még a nagy öregek sem emlékeznek olyanra, hogy az élősertés ára 6 hét alatt 60 százalékkal emelkedett volna. A hús esetében hasonlóan szokatlan az, hogy immár nagyon rövidtávú, akár egy hétre érvényes ármegállapodások terjedtek el. A drámai áremelkedést nem lehetett egyik napról a másikra "átvinni" az átadási árakba, mivel a kiskereskedők ilyenkor szintén kemény tárgyalási partnerként, „ a fogyasztói érdekek védelmezőjeként” lépnek fel - figyelmeztetett. A szektor amennyire lehet eltolja és tompítja az áremelési kísérleteket, a különféle, eltérő alkupozícióban lévő beszállítók esetében. Ezek az alkuk mostanában szinte heti rendszerességgel köttetnek meg, amelyek keretei közt a felek megpróbálnak egy elfogadható árat kialkudni, amely egyrészt a fogyasztót sem riasztja el egyik napról a másikra, másrészt a termelőnek is szép lassan megadja a lehetőséget arra, hogy a költségeit kifejezze az átadási áraiban.

A valódi önköltségek kifejeződése azért fontos , mert annak hiányában a húsipari vállalatoknak heteken vagy hónapokon keresztül veszteséggel kell vágni és értékesíteni, s minél tovább nő a veszteséges napok száma, annál biztosabb, hogy olyan helyzetbe kerülnek, hogy ideiglenesen befejezik a tevékenységüket, vagy konkrétan csődbe mennek. Az elnök szerint már most vannak olyan kisebb és közepes méretű vágóhidak, amelyek pengeélen táncolnak.

Ha nem tudják finanszírozni a költségek és az átadási árak közötti különbséget, akkor az a veszély is fennáll, hogy előbb-utóbb a vágóhidak nem tudnak annyi pénzt fizetni a tenyésztőknek, mint amennyit az állatért nemzetközi piacon meg lehet szerezni. Ekkor fogja magát a disznó és "elindul", vagyis a környező országokba exportra kerül.

A vágóhidak tömeges csődje, és az exportnövekedés komoly érv és kényszerítő erő lehet a kiskereskedelemmel szemben az átadási árak növelését nézve.

Hiszen éppen tavaly több kiskerlánc egyfajta vállalást tett, hogy garantálja a magyar sertéshús magas szintű forgalmát, s azt is, hogy az állandó kínálatban szereplő friss sertéshúsok csak magyar eredetűek lesznek. A Hússzövetségnél úgy látjuk, hogy akik ezt a vállalást nyilvánosan megtették, többé kevésbé be is tartják ebben a nehéz időszakban. (Nem csak a magyar üzletláncok, hanem a hiper-és szupermarketek, valamint a diszkontláncok számára is jelentős marketingértéket képvisel a kizárólag magyar eredetű hústermék-választék.) Tehát a szereplőknek is érdeke az, hogy megmaradjanak a beszállítóik és a magyar vágóipar ne menjen csődbe. Rendkívül nehéz helyzetben vannak a kiskereskedők is, hiszen a fogyasztó rájuk haragszik a drasztikus áremelések miatt, noha ezek a háttérben zajló piaci folyamatok miatt történnek - fogalmazott Éder Tamás.

A húságazatban abban bíznak, hogy a kiskereskedők minél hamarabb hajlandóak lesznek arra, hogy növekvő önköltségeket elismerjék az átvételi áraikban, vállalva a kockázatot hogy a magasabb fogyasztói árak eredményeként valamivel kisebb forgalom alakulhat ki ezen a piacon is.