A dunaújvárosi acélipari vállalat 2015 márciusában hároméves bérmegállapodást írt alá a szakszervezetekkel. Ebben kikötötték a társaságcsoport kollektív szerződésének 2017. december 31-ig szóló felmondási moratóriumát. A dolgozók ugyanakkor áldozatot vállaltak az életciklusa végéhez közeledő (azóta elkészült) II-es számú kohó újjáépítése érdekében, s nem csak a különféle juttatások visszatartásáról döntöttek (amelyeket csak a következő évekre ígértek be nekik), hanem arról is, hogy nem léphetnek sztrájkba.

A megállapodás alapján 2015. július 1-jétől 1,5 százalék, 2016-ban a kormány által előre jelzett infláció plusz 1,5 százalék, míg 2017-ben az infláció plusz 2 százalék lehet a béremelés. Van azonban az egyezményben egy olyan kitétel, hogy az előirányzott inflációval növelt tárgyévi bérfejlesztést, a következő évben korrigálni kell a tényleges inflációval.

Kapcsolódó

Mivel a kormányzat 2016-ra 1,6 százalékos inflációt jósolt, ám a KSH végül csak 0,4 százalékot mutatott ki - a meglévő 1,2 százalékos különbséggel vissza kell korrigálni az idei évi keresetnövelést. A 2017-re előirányzott 0,9 százalékos inflációhoz tehát a Dunaferr hozzáadta az előírt plusz 2 százalékot, majd kivonta az 1,2 százalékot, így jött ki az 1,7 százalékos mértékű alapbéremelés.

Arra költik kormány ajándékát, amire akarják

Ezzel szemben az is szerepel a megállapodás szövegében, hogy amennyiben az acélpiacon, vagy makrogazdasági téren komoly változások történnek, akkor a felek ismét kötelesek tárgyalni és megállapodni - fejtette ki a Napi.hu-nak Mucsi Zoltán, a Dunaferr DV. Vasas Szakszervezeti Szövetség elnöke.

Az érdekképviselet szerint ebbe a körbe sorolható az idei 5 százalékpontos járulékcsökkentés, amely a vállalat számára körülbelül 1 milliárd forintos megtakarítást hoz. Ám hiába tárgyaltak arról, hogy munkáltató a pluszpénz egészét, vagy legalább egy részét adja át a dolgozóknak, a munkáltató úgy döntött, megtartja a többletet - arra hivatkozva, hogy ércet kívánnak vásárolni belőle. Az idei bérfejlesztési csomagot eközben már kiadták végrehajtásra.

Mucsi szerint a bajok gyökere, hogy a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának tavalyi tárgyalásain, a járulékcsökkentésről szóló megállapodásba (amelyet a szakszervezetek is aláírtak) nem került bele még ajánlásként sem, hogy a szocho-mérséklésből származó pluszjövedelmet, a munkáltatónak részben, vagy egészben a dolgozói bérek fejlesztésére kell fordítania. Így hiába sugallja azt a kormányzati kommunikáció, hogy a kisebb járulékok miatt több marad a dolgozók zsebében is, a munkaadó minden további nélkül lenyelheti a növekményt, mondván: tessék az Orbánnál reklamálni!

Szerinte a dolgozók körében elég nagy a felháborodás a helyzet miatt, s mivel a Dunaferr továbbra sem hajlik alkura, a szakszervezet - munkabeszüntetés helyett - utcai demonstrációval tiltakozik február 15-én.

A túlélésért folytatott harc után jutottak levegőhöz

A Dunaferr - cikkünk megjelenése után - közleményben reagált az állításokra: "Évek óta most először tapasztalunk fellendülést az acélipar piacán. Újra van kereslet a jó minőségű termékekre, ezért 2017 első felének legfontosabb célja, hogy kihasználjuk a régóta várt fellendülést és minél többet termeljünk. Ahhoz, hogy tartsuk a lépést, az első negyedévben minél több alapanyagot kell vásárolnunk" - idézik Sevcsik Mónika reorganizációs, management support és hr-igazgatót.

A vezető elmondta: az elmúlt években a vállalat komoly áldozatokat hozott és a kormányzati támogatás is kellett a túléléshez. Ennek eredményeként sikerült tavaly is, idén is kigazdálkodni az éves béremeléseket, amelyeket a szakszervezetek által üdvözölt, 3 évvel ezelőtti bérmegállapodás garantált a dolgozóknak.

A béremelés tavaly az acélipart sújtó kínai dömping ellenére is 3 százalékos volt, idén pedig 1,7 százalékos. Vagyis egy év alatt közel 5 százalékkal nőttek a bérek a Dunaferrnél, amelyek mintegy 60 százalékkal magasabbak, mint az országos átlagbérek. Most ugyanazok a szakszervezeti vezetők nevezik "megalázónak" a bérfejlesztést és hívják öncélú demonstrációra az embereket, akik nemrég még támogatták az egyezséget és büszkén kiálltak mellette - írták. (A szakszervezetek korábbi állásfoglalásáról itt olvashat.)

Az idei év adóváltozásai nagyságukban és pénzügyi hatásukban nem összemérhetőek az elmúlt évek acélipari krízisével. A 3 évre szóló bérmegállapodás egyoldalú és totális megkérdőjelezése "félidőben" nem lehet alapja a vállalat hosszú távon fenntartható működésének. A szakszervezeti vezetők hozzáállása azért is nevezhető rövidlátónak, mert ennek mentén az is igaz lehetne, hogy ha a körülmények egy adott évben negatívan változnak - nehezednek a piaci körülmények vagy emelkednek az adóterhek, ahogyan ez tavaly is történt - akkor ez automatikusan azt is jelentené, hogy a korábbi szerződéses megállapodások azonnal és egyoldalúan felrúghatóak lennének - fogalmazott Sevcsik Mónika.

A közlemény szerint az ISD Dunaferr Zrt. menedzsmentje a szakszervezetek bérre vonatkozó észrevételeit meghallgatta, és kész tárgyalni. Ezért is javasolta a vállalatvezetés már korábban is a jelenleg érvényes bérmegállapodás utáni időszakra szóló új, teljesítményösztönző rendszert is magába foglaló megállapodás kidolgozását.

Mélyrepülés után szárnyalás?

A ISD Dunaferr Zrt. - az előírásokat megszegve - mostanáig nem hozta nyilvánosságra 2015-ös mérlegét, mi több, korábban a 2014-est is csak akkor tette közzé, amikor már az adószám bevonásával fenyegetett a késés. A cég, a 2011 utáni három évben, több mint 90 milliárd forintnyi veszteséget halmozott fel, miközben a hitelezők sorban álltak: a kötelezettségek összesen 222 milliárd forintra rúgtak. (Az Index.hu korábbi információi szerint volt olyan magyar cég, amely két éve áll perben, összesen 1,25 milliárd forintot követelve a Dunaferrtől).  Az acélmű krízise miatt a kabinet már 2013-ban vételi ajánlatot is tett a társaság megvételére, ezt azonban a cégvezetés nem fogadta el.

Tavaly szeptemberben azonban váratlan bejelentés érkezett a vállalattól: a 2014-es 262,3 milliárd forintnyi bevétel mellett elkönyvelt 21,1 milliárdos veszteség után 2015-ben 272 milliárdra növelte forgalmát, miközben jelentősen javította eredményeit - így 2,8 milliárd forintos EBITDA-t (adózás, kamatfizetés és értékcsökkenési leírás előtti eredmény) ért el. Ezzel 2008 után először lehetett nyereséges a vasmű.

Ezt megfejelve, a társaság 2016-ra előzetesen még jobb adatokra, 315 milliárdos árbevételre és 5,8 milliárd EBITDA-ra adott ki előrejelzést. Részletes beszámoló azonban még 2015-ről sem küldtek a cégbírósághoz.

Ám több jel is arra utal, hogy a hosszú válsághelyzet után felépülést hoz az úgynevezett reorganizációs program, amelynek keretében felújították a II-es kohót és a meleghengerművet. Napvilágra került, hogy az orosz fél 2016-ban 20 millió eurót (mintegy 6,2 milliárd forintot) fektetett a Dunaferrbe, míg a több éve zajló beruházások összértéke elérte az 50 millió eurót (15,5 milliárd forint).

Februárban, az Orbán-Putyin csúcs idején Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter és Gyenyisz Manturov orosz ipari és kereskedelmi miniszter közös megbeszélésén említették meg, hogy idén még a tavalyi 20 millió eurót is meghaladják majd a beruházások a Dunaferrnél. Elhangzott az is, hogy a vasmű további működése, bővülése biztosított, a vállalat óriási lehetőségek előtt áll.

Létszámfölösleg, majd hirtelen létszámhiány?

Fordulat a munkaügy területén is látható. Míg 2013-ban, az acélipari válságára hivatkozva, a vasmű 1500 munkavállaló elbocsátását jelentette be, a kormányzat egyeztetéseket kezdeményezett és 2016-ra sikerült elérni, hogy a cégvezetés visszavonja a nagy létszámleépítést.

Az állam tavaly szeptemberben 480 millió forintnyi munkahelymegtartó támogatást nyújtott a Dunaferrnek - a csomag keretében a korábban elbocsátással érintett dolgozókat továbbfoglalkoztatták és 2018 végéig vállalták, hogy a gyárnál nem lesznek csoportok létszámleépítések.

Mucsi Zoltán szerint e megállapodás mellett is felgyorsult a dolgozók elvándorlása, így a vállalatnál mostanra már munkaerőhiány fenyeget. A cég által kiadott adatok szerint a teljes alkalmazotti állomány átlagkeresete bruttó 360 ezer forintot tesz ki az üzemben, ami felülmúlja a nemzetgazdasági átlagot. Ám a szakszervezeti vezető szerint a számok a "mérhetetlen" mennyiségű túlórákat is magukba foglalják - így, ha csak a letisztított adatokat néznék, az alapbérek a kiskereskedelmi dolgozók szintjét érnék el.

A gyárból folyamatosan mennek el az emberek, nem csak külföldre, hanem egyebek közt az kereskedelmi láncokhoz, a logisztikai cégekhez, sőt immár kisebb számban a Paksi Atomerőműhöz is dolgozni. Sokan nem bírják a megfeszített 3-4 műszakot és a túlóráztatást, miközben a gyár így is csak csökkentett üzemmódban működik.

Nagyon kevés már a kvalifikált dolgozó is, béremelésre pedig azért lenne nagy szükség, hogy a meglévő szakembergárdát stabilizálják, a vállalathoz kössék. Az már csak másodlagos cél, hogy új dolgozók jelentkezzenek, illetve álljanak munkába - jelenleg ugyanis hiába hirdetnek, nem jönnek az emberek. Szavai szerint a vasműnél számos munkakörben lenne szükség új dolgozókra - így például villamossági szakember, olvasztár, öntész, vagy épp targoncás pozíciókban.

A jelenlegi munkavállalói állomány 5052 fő a cégnél, amely egyébként felülmúlja Céginfo.hu legutóbbi, elérhető 2014 júniusi létszámadatait: akkor 4536 fő állt a vállalat kötelékében.

Új tulajdonos érkezik

A Világgazdaság januári, nem hivatalos értesülése szerint a Dunaferr tulajdonost vált - ezt az információt a Dunaferr DV. Vasas Szakszervezet elnöke is megerősített lapunknak. A vasmű eddig formálisan az ukrán-orosz hátterű, a ciprusi Nicosiában bejegyzett Steel­hold Limited, valójában az ukrán ISD csoportnak korábban hitelező orosz állami külgazdasági bank - a Paksi Atomerőmű bővítésének 10 milliárd eurónyi hitelét is bonyolító - Vnyesekonombank érdekeltségébe tartozott. A lap oroszországi forrása szerint a vasmű, a dagesztáni születésű orosz milliárdos, Szulejman Kerimov érdekkörébe kerül. Az üzletember több szálon kötődik a Kremlhez, korábban az orosz parlament felsőházának képviselője is volt.

A változásról már határoztak, amelynek előjátékaként megkezdődött a tőkerendezés.