Amikor 2009-ben meghirdették Szerbia első szélerőműparkjának építését Belo Blatóban (Nagyerzsébetlak), a 20 megawattos (MW) ugrást a mérete miatt is, az abból nyerni gondolt további ambíciók miatt is sokan megmosolyogták. Arra is többen legyintettek, amikor az akkori szerb kormány jelezte: ezt az első ütemet követően szeretnék megugrani az 500 megawattos szintet. Igaz, hogy eltelt azóta 10 év, de a jelek szerint tartották az ígéretüket.
Egy évtizede mindez nem tűnt érdekesnek Magyarországon, hiszen itt éppen akkor fejeződtek be az első - és máig egyetlen - szélenergiás kvótaosztást követő építkezések. A végül elkészült és termelésbe állt 329 MW mellett az ekkor már évek óta kormányzati szinten halogatott, de aztán csak beígért következő 420 MW-os ütem is zöld utat kapott, így 2009-ben úgy tűnt, hogy ha nem is a legjobbak (Ausztria, Németország, Dánia, stb.) közé, de azért a B-liga elejére oda tudunk kerülni. Aztán úgy döntött a 2010-ben érkező új kormány, hogy ebből nem lesz semmi.
Legutóbb, 2016 szeptemberében Lázár János - még miniszterelnökséget vezető miniszterként - érte el, hogy jogszabály tiltsa meg az új szélerőművek létesítését. E tiltást ugyan nem merték energetikai indokkal, egyenesen beleírni a rendeletbe, de a kitétel - miszerint a beépítésre szánt területek a lakott területektől legalább 12 ezer méter (12 kilométer) távolságra épülhet csak fel - gyakorlatilag ugyanezt jelentette, és így célt is ért. Ennek köszönhető, hogy miközben a világ és Európa jelentős iparágat épített fel a szélre, Magyarország - ahol 2010-ben adtak át utoljára szélerőművet - teljesen leszakadt Európától.
A cél: elérni az 500-at
A Windeurope, mely szerint jelenleg az európai áramtermelői mixben már 10,5 százalékot produkálnak a szélerőművek, még azt jelentette az idei első félévét összegző jelentésében, hogy a többletkapacitási rangsorban Szerbia nincs a Top20-ban. De ez most gyökeresen megváltozik.
Innen nézve is érdekes mindaz, ami Szerbiában zajlik. Mivel a nagyrészt szénre és orosz (import) gázra kiépített energiatermelésről váltani akaró balkáni országban az utóbbi években aktualizálták és megvalósították a korábbi terveket, jelentős méretű szélenergia beruházási ösztönzőket építettek be a rendszerükbe. Ennek is köszönhető, hogy október elején arról értesítették az iparági világot, hogy Mramorakban hálózatra kapcsolták Szerbia legnagyobb, 158 MW teljesítménye képes szélerőmű parkját.
Az évente 113 ezer szerbiai háztartás energiaszükségletét megtermelni képes Cibuk 1 építése valójában tavaly áprilisban fejeződött be. A 300 millió eurós beruházást - melyet a a Green for Growth Fund (GGF) és a Motion GmbH támogatott, s melybe az EBRD és az Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC) is 107,7 millió eurós finanszírozási kölcsönt tett be - azonban ezt követően a szerb villamos energia hálózat számára is kezelhető módon fel kellett skálázni. Vagyis: megfelelően össze kellett hangolni az 57 darab GE szélturbinát és a termelésük hálózati viselkedését is. Ennek egyik alappillére volt, hogy az itt megtermelt áramra már 2016-ban megkötötték az átvételi megállapodást.
Olaf Zymelka, a GGF elnöke a közelmúltban tett bejelentés alkalmával azt mondta, hogy a mramoraki szélerőmű mostantól elsődleges megújuló energiaforrásként szolgál Szerbia számára. "E projekt sikere sok magánszemély és vállalat eredménye, büszkék vagyunk arra, hogy Szerbia éghajlati céljait támogatjuk a megújuló energiaforrásaik növelésével" - tette hozzá.
Az egész Nyugat-Balkán legnagyobb közüzemi szélerőműveként elkészült projekt építője a Vetroelektrane Balkana volt, így a Cibuk 1 egyike annak a négy nagy szélenergia-projektnek, melyek oroszlánrészt vállaltak magukra Szerbia 500 MW-os zölderőmű építési elképzelésében.
A Windpower adatai szerint hivatalosan így néz ki Szerbia szélerőműves menüje:
A Cibuk 1 projekt mellett az 500-as kvóta része a 105,6 MW méretű Kovacica projekt, melyet az Elektrawinds K-Wind üzemeltet, és a 102 MW teljesítményű Plandiste 1 projekt is. Utóbbi érdekessége, hogy azt a szerb olaj-, és gázipari órásvállalata, az amúgy az orosz Gazprom Neft tulajdonában lévő NIS felügyeli. Az külön díszévé válik ez utóbbi tortaszeletnek, hogy a Magyarországon tiltott technológiát alkalmazó beruházásba a magyar MET is beszállt.
A kiszámítható környezet kifizetődik
Az 500 MW-hoz szükséges további termelőpotenciálok zöme szintén a Vojvodinai régióban (Alibunar, Kosava stb.) épült fel, de ennél fontosabb rámutatni egy fontos, Magyarországtól Szerbiát ma már különbözővé tevő tényezőre. Arra, hogy a balkáni országban a kijelölt célszámot ugyan már 2010 előtt beleírták a kormány stratégiai dokumentumaiba, ám az akkor megszabott 2020-as határidőhöz - illetve: a gazdasági, technológiai és politikai környezetben is folyamatosan változó lehetőségek között az ahhoz vezető utat - az egymást váltó kabinetek végig ragaszkodtak.
Így lehet ma hivatkozni arra a 2013-ban publikált jelentésre is, mely nem csak azt vezette le, hogy Szerbiában igenis: van olyan terület, ahol a szélenergia felhasználható (a legnagyobb potenciált adó Koshava mellett például Dél-Bánát, Kelet-Szerbia, Kopaonik, Zlatibor, és a 800 méternél magasabban lévő hegyláncok, de a Duna, Száva és Morva völgye is) hanem az is, hogy a beruházások megtérülési ideje ugyan lehet akár 12 évnél több is, de az államnak ahhoz, hogy legyenek ilyen építkezések, e termelőket privilegizált helyzetbe kell hoznia. Végeredményben ebből a dokumentumból is levezethető, hogy a 2017-ben regnáló szerb kormány miért úgy és miért annyi időre szóló rendeletet alkotott a szélerőművek támogatására.
A szerb Bányászati és Energiaügyi Minisztérium ennek megfelelően áprilisban azt közölte: idő előtt teljesítették az előirányzott 500-as célt, de az áprilisi választások után alakuló új szerb kormányra vár, hogy az elfogadja az energiavásárlási megállapodásokról szóló keretrendszert. Így is lett. A sikerrel zárult történetnek azonban az is a következménye, hogy finn, amerikai, orosz, izraeli, német és más hátterű befektetői alapok és cégek további szerbiai szélenergia projektek iránt érdeklődnek. Leginkább a Dunától északra fekvő Pannon-síkságon, ahol a koszava szél fúj, mivel ott volna is hely. Oda akár 2000 MW-nyi szélerőmű-kapacitást is telepíteni lehetne.