Közel négy éve határozott úgy az Európai Bíróság, hogy kártérítés illeti meg azokat a szerencsejáték szervező magyar cégeket, amelyek a szerencsejáték törvény 2012-es módosítása következtében kiszorultak a piacról. Az első fokon eljáró bíróság a vesztes Hungaroprovider Kft. javára döntött, ám a második ezt megváltoztatta és úgy ítélte meg, hogy a vállalkozás nem jogszerűen perelte be kártérítésért az államot 350 millió forintra, és a keresetet elutasította. Schreiber István cégvezető - aki a Magyar Szerencsejáték Szövetség elnöke is volt - kérdésünkre megerősítette, hogy további jogorvoslatért a Kúriához fordulnak, ha az számukra kedvezőtlen döntést hoz, akkor ismét az Alkotmánybíróságra mennek.

Mentsük meg a játékfüggőket!

Kapcsolódó

Az Orbán-kormány törvénymódosítását követően már megjárta a taláros testületet a szerencsejáték ipar átalakításáról szóló döntés. A 2012-es módosítást követően az ombudsman és ettől függetlenül két gazdasági társaság is kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál a szerencsejátékról szóló törvény felülvizsgálatát. A testület azonban az indítványt és az alkotmányjogi panaszokat egyaránt elutasította.

Az Alkotmánybíróság akkor úgy indokolt, hogy nem kérdőjelezhető meg a módosítás célja, miszerint radikálisan csökkentse a társadalom leginkább veszélyeztetett csoportjai, rétegei hozzáférhetőségét a pénznyerő automatákhoz. Azt is kiemelte, hogy a pénznyerő automaták kiemelt szerepet játszanak a játékszenvedély és az ahhoz vezető játékfüggőség okozásában. (Más kérdés, hogy a piac újrafelosztását követően ez az érvelés már nem sokat számított, hiszen kormányhoz közeli üzletemberek - így Andy Vajna, Szima Gábor és Garancsi István - kaptak játékkaszinók üzemeltetésére kizárólagos koncessziós jogokat.)

Jogállamban van helye a kártalanításnak

Elismerték ugyanakkor az alkotmánybírók azt, hogy a törvénymódosítás hatályba léptetése nem biztosított elegendő felkészülési időt az érintetteknek, ez azonban a testület szerint nem sértette a jogállamiság elvét, mivel a nemzetbiztonsági kockázat elleni minél sürgősebb fellépés tette szükségessé. Az Alkotmánybíróság akkor elismerte, hogy kártalanítás biztosítása a jogállamiságból eredő elvárás, amelynek a jogalkotónak a nemzetbiztonsági kockázattal kapcsolatos eljárás lezárása után eleget kell tennie. Ez az eljárás azonban azóta sem zárult le - és ezért a kártérítési perek sem tudtak nyugvópontra jutni -, márpedig sokmilliárdos, egyes becslések szerint összesen 100 milliárdos kártérítés lóg a levegőben még most is. (Pintér Sándor Schreiber Istvánhoz, a szerencsejáték szövetség elnökéhez címzett 2013. december 16-i levele alapján egy folyamatos információelemző vizsgálatról van szó, így amíg jogszabály másképp nem rendelkezik, ez az állami feladatellátás nem zárul le. Legfrissebb értesülésünk szerint a vizsgálatot 2015 december végén lezárták, így tehtát a kártérítésnek ezen indoklás szerint már nincs, nem lehet akadálya.)

Az uniós bírósághoz ugyanakkor csak az érintett hazai cégeknek egy része fordult. Ennek oka az volt, hogy az uniós perhez nem volt elég a magyar könyvvizsgálók által elkészített kimutatás, a nemzetközi könyvvizsgáló cégek magas költségeit pedig nem minden érintett reszkírozta meg, illetve nem engedhette meg magának. Az Európai Bíróság végül elismerte a kártérítés jogosságát, de ennek mértékét a magyar bíróságokhoz utalta. A kártérítési ügyeket egyelőre itthon nem zárták le, a Hungaroprovider ügye volt az első jogerős ítélet.

Más a helyzet az online szerencsejátéknál

Más a helyzet az online szerencsejáték koncessziók ügyében. A jórészt nemzetközi cégek által indított perek is a magyar szabályozás jogszerűségét kérdőjelezték meg. Az online szerencsejáték szolgáltató cégek esetében a magyar hatóság 2014-ben 23 ilyen szolgáltatót blokkolt és mindössze kettő tevékenységét engedélyezte újra. A legfrissebb információ is már kétéves ebben a szegmensben.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2017 novemberében a Trannel (korábbi nevén Unibet) International Limited beadványát tárgyalta, és megállapította, hogy Magyarországnak az online szerencsejátékok nyújtására vonatkozó koncessziók odaítélésével kapcsolatos szabályai nem egyeztethetőek össze a szolgáltatásnyújtás szabadságának elvével, mert a korlátozások diszkriminatívak, sértik a letelepedés szabadságát és sérült az átláthatóság követelménye is. Arról, hogy az érintett cég, illetve cégek kaptak-e már kártérítést az államtól, egyelőre nincs hír.