A Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács a közelmúltban széleskörű felmérést hajtott végre tejtermelő és feldolgozó küldöttjei körében annak érdekében, hogy pontosabb, számszerűsített képet kapjon a tejágazat szereplőit éves összehasonlításban érintő jelentős önköltség-növekedésről.

A felmérés alapján, összevetve a takarmányok, az állattenyésztési, a gép-, berendezés- és technológiai költségek, az alap-, segéd- és adalékanyag, a csomagolóanyag, a munkabér, az energia- és épületköltségek, a bérleti díjak, a higiéniai költségek éves változását, folyamatos emelkedésről tudunk beszámolni, amely a tejtermelőknél és a feldolgozóknál egy év alatt átlagosan 15-18 százalékos termelésiköltség-emelkedést jelent - közölte a szervezet.

A járványhelyzet az ágazat minden szereplőjénél jelentős mértékben megnövelte a higiéniai költségeket. A termelés és feldolgozás természetéből adódóan alapvetően kulcsfontosságú a higiénia az ágazat egészét tekintve, a koronavírus-járvány azonban így is extra megterhelést jelentett minden piaci szereplő számára. Tavaly komoly problémát jelentett az is, hogy - egy normál évhez képest - sok esetben a kesztyűk, a maszkok és a fertőtlenítőszerek beszerzésére csak többszörös áron volt lehetőség, míg mára a jelentős többlet felhasználás okoz költségnövekedést.

A teljes képhez hozzátartozik az is, hogy 2019 decemberéhez képest az euró árfolyama 2021 jauárjára 9 százalékkal 359 forintra emelkedett, Ez pedig  elsősorban az energia, a vásárolt takarmány és a csomagolóanyag árakban okoz jelentős költségemelkedést. A gabona, a fehérje- és olajosnövény árak többéves csúcsokon járnak. Az okok között lehet Kína erős kereslete, a szárazság miatt lecsökkent a francia- és ukrán termésmennyiség. A szója
és kukoricatermés alacsonyabb lehet a dél-amerikai országokban.  A hazai búza- és kukoricaárak 25-30 százalékkal emelkedtek, a szójadarát szintén közel harmadával drágábban lehetett az országba importálni.

Tény, hogy hazai viszonylatban az erősödő infláció, az input költségek dinamikus növekedése továbbra is igen súlyos kihívást jelent. A termelők és feldolgozók képtelenek hatékonyságukat, termelékenységüket, illetve az automatizálást a jelenleginél gyorsabb ütemben növelni. Az ágazat felgyorsult tejtermelői és feldolgozói fejlesztéseit is veszélyezteti, ha nem történik változás. Rendkívül fontos feladat az ágazatban a tejtermelőktől a kiskereskedőkig, a nyerstejtől a késztermékig jelen lévő strukturális költségproblémák rendezése. Egy ilyen nyíló költség-olló már középtávon sem fenntartható az ágazat szereplőinek.