Nem örültek a helyiek, amikor csaknem két éve a Mol Petrolkémia Zrt. beharangozta, hogy 390 milliárd forintból óriási poliolüzemet épít a 18 ezer lakosú Tiszaújváros közvetlen szomszédságában. Az ellenérzéseket nem a beruházás váltotta ki, amely mintegy 200 új munkahelyet teremt és jelentős adóbevételekhez juttatja a várost, valamint az olajcég innentől a régió műanyagalapanyag-gyártó nagyhatalmává válik.
Részben az utóbbi években az országban erősödő migránsellenes hangulatnak és a külföldiekkel szembeni előítéleteknek köszönhetően az emberek egy része nem örült, hogy idegenek költöznek a határba. A német kivitelező cég, a Thyssenkrupp a tervek szerint 2-3 ezer, javarészt külföldi, köztük török vendégmunkással bonyolítja le az építkezést. A kezdeti hírek mobilmecsetek felállításáról is szóltak, bár később ezt az értesülést a Mol cáfolta.
Valószínűleg a helyiek megnyugtatása miatt is, a cég hamarosan tájékoztatást adott ki, amelyből kiderült, hogy alkalmazottak a beruházás különböző szakaszaira érkeznek csak, így nem lesz 3000 külföldi egyszerre a helyszínen, és szinte kizárólag a városon kívül felállított mobil lakóparkban szállásolják el őket. Ott minden fontos szolgáltatást és ellátást biztosítanak a számukra, beleértve például az étkeztetést, szórakozási lehetőségeket és az orvosi ellátást, sőt az építkezés helyszínére is különbusz szállítja őket.
A járvány ennek is betett
A tervek 2020 őszére legalább 2 ezer külföldi vendégmunkással számoltak, viszont ezekben a hetekben nincs nagy nyüzsgés a már teljesen elkészült konténervárosban, sőt jó pár épület látszólag lakatlan - győződött meg róla a Napi.hu. Ottjártunkkor a vendégmunkásoktól megtudtuk, hogy csak pár száz ember dolgozik jelenleg a beruházáson, javarészt törökök, románok, indiaiak és olaszok. A koronavírus-járvány hatása érezhető ugyanis az építkezés lendületén. A tavasz óta jelenlévő utazási korlátozások, valamint a bizonyos esetben a beutazást követő kötelező karantén roppantul megnehezítette az új dolgozók érkezését, ezért jelentősen elmarad a külföldi szakemberek száma az előre tervezettől.
A régóta itt dolgozó munkások tervezett hazalátogatása is a legtöbb esetben dugába dőlt. Több török munkás arról számolt be, hogy immár csaknem egy éve nem találkozott a családjával. Leginkább nekik és az indiaiaknak problémás az ingázás az országok között, különösen úgy, hogy nem uniós állampolgárok.
Ők a legtöbben az üzem építésének kezdeti szakaszára érkeztek Magyarországra, javarészt földmunkákat, alapbetonozást, valamint a csövek és vezetékek fektetését végzik. Ez viszont a várakozásoknál is gyorsabban halad - ellentétben az építkezés más fázisaival -, mivel abban az időben, amit korábban a szabadságra és hazalátogatásra szántak, a legtöbben inkább túlórát vállaltak. A jó hír az, hogy már csak egy-két hónapjuk van hátra a munkájuk teljes elkészültéig, azaz számukra közel a hazatérés. Elmondásuk szerint maradásban nem gondolkodnak, viszont nincs kizárva, hogy a jövőben visszatérjenek Magyarországra dolgozni.
A Mol a Napi.hu megkeresésére elmondta, hogy nagyjából kétezren dolgoznak jelenleg az építkezésen, mintegy háromnegyedük külföldi, több mint kétharmaduk EU-s országból érkezett. "A projektmunka jellegéből adódóan az érintett szakmunkás vagy mérnök feladatától, szakterületétől függ, hogy mennyi ideig van munkája az építkezésen. Vannak, akik a projekt teljes időtartalma alatt, de a létszám nagyobb része csak ennél rövidebb ideig (adott esetben csak néhány hónapig) dolgozik a kivitelezési területen" - közölte a cég a feladatok kapcsán.
A társaság beszámolója szerint a "Poliol Projekt" halad előre, bár az eredetileg tervezettnél némileg lassabb ütemben, mivel a pandémiás korlátozások miatt a kivitelezéshez szükséges szakembergárda biztosítása nehezebbé vált. Ráadásul, a "Poliol Projekt" ellátólánca globális, az anyagbeszállítók és készülékgyártók a világ különböző országaiban végzik tevékenységüket, így a koronavírus-járvány számos fennakadást okozott.
Kevés vizet zavarnak
A vendégmunkások elmondása szerint a helyiekkel nincs konfliktusuk, igaz, nagyon keveset érintkeznek velük. Különjáratok szállítják őket heti kétszer bevásárolni Tiszaújvárosba, célirányoson az üzlethez, ahol nem tölthetnek hosszú időt, mivel elég hamar visszaindul a buszuk. Tavasszal, a koronavírus-járvány első hullámakor nem is mentek be a városba, helyettük csak pár megbízott intézte a heti bevásárlásaikat. A tábor nyújtotta ellátásra és szolgáltatásokra sem volt különösebben panaszuk.
Az általunk megkérdezett tiszaújvárosi lakosok elmondása részben összecseng azzal, amit a vendégmunkásoktól hallottunk: nincs túl sok kapcsolatuk a táborlakókkal. Valóban csak néha találkoznak velük bevásárlás közben. Buszok hozzák-viszik őket a mobil lakóparkból a városba egy-egy gyors vásárlásra, az üzletben viszont néha előfordul, hogy hangosabbak az átlagnál.
Többen felemlegettek egy, az országos sajtót is bejárt, tavaly év végi esetet, amikor egy vendégmunkás egyiptomi férfi a nyílt utcán próbált meg kirabolni egy tiszaújvárosi nőt, majd pár nappal később egy másikat szexuálisan zaklatott. Az elkövetőt a rendőrség hamar elfogta, azóta hasonló esetről nincs tudomásuk. A hírekből ugyan nem derült ki, hogy ő is a Mol-beruházás miatt volt-e a városban, csak annyi, hogy egy olasz cégnek dolgozott, de az biztos, hogy az eset tovább mélyítette az előítéleteket a külföldi vendégmunkásokkal szemben.